Ha drón, akkor DJI? Kis túlzással valóban ez a helyzet, hiszen a gyártó egészen kiemelkedő helyet hozott össze magának a piacon, szóval teljesen megérdemelt módon élvezi a szakma és az általános felhasználói bázis elismerését. Ahogy azt már több alkalommal is volt szerencsém tapasztalni, a DJI gimbal technológiája valóban magas minőséget képvisel, ezt az alaposságot és odafigyelést pedig lényegében a termékeik minden további szegletére is kiterjesztik, nem mismásolnak a részletekkel.

Éppen ezért mindig izgalmas és örömteli hír, ha új termékkel jelentkeznek, legyen szó sima stabilizálásról mobiltelefonunk számára, egy új akciókameráról vagy éppen egy drónról. Az mindegy is, hogy újdonság vagy éppen egy elődmodell frissített változata érkezik. Ezúttal az alig kétesztendős AVATA kapott hivatalos folytatást, alcím nincs, az új rész szimplán a kettes számot viseli. A "szimpla" termékből immáron szériává bővült AVATA önmagában is külön kategóriát képvisel, mivel ez egy FPV (first-person view) drón, amelyet kizárólag a fejünkre rögzíthető headsettel együtt használhatunk és élvezhetünk.

De hogy mi indokolta a még szinte frissnek nevezhető AVATA megújult kiadásának érkezését? A DJI-nak nem kell a szomszédba menni ötletekért, tudja mire kell figyelnie, a népes szakmai és rajongói közösség pedig bőségesen ellátja tanácsokkal a termékeit illetően, akár a kamerák által rögzített kép minőségéről, akár az üzemidőről vagy hiányzó kényelmi funkciókról van szó. Esetleg némi áramvonalasításra van szükség a készülék külső jegyeit illetően? A DJI alig, hogy kiadta az elődmodellt, valószínűleg már neki is állt begyűjteni a visszajelzéseket, hogy ne kelljen sokáig várnunk a fejlettebb kiadásra, az AVATA 2-re. De vajon megéri a modernebb változatot választani? 

Külsőségek, belsőségek, köretek

Csapjunk is bele a dobozolásba, mert bőven van itt mit szemügyre és kézbe venni. Talán nem is kell agyonragoznom, hogy a már megszokott prémium minőségre számíthatunk kívül és belül is, de azért nézzük csak meg, hogy milyen csomag vár ránk. Azt fontos megjegyezni, hogy bár az AVATA 2 igény esetén külön, a kiegészítők többsége nélkül is megvásárolható, ráadásul egy egészen barátinak tűnő, nagyjából 217 ezer forint környékén, ám a megfelelő kiegészítők és egy zsák praktikusan tölthető tartalék akkumulátor nélkül a mosolyunk aligha lesz őszinte. Én ezúttal a kétféle Fly More Combo csomag szolidabb verzióját kaptam meg, mely két nélkülözhetetlen kiegészítővel, viszont csak egyetlen akkumulátorral szolgál, míg a nagyobb csomagban további két akksi és egy ügyes töltőtok is megtalálható.

Míg utóbbiak leginkább a hosszasabb szórakozást és időtöltést segítik elő, headset és kézivezérlő nélkül itt elindulni sem leszünk képesek. Az FPV drónok különös ismertetőjegye, hogy a drón nem közvetlenül a telefonunkhoz csatlakozik, sőt, itt az elsődleges központi elem a szemüveg, avagy headset, esetünkben a Goggles 3. Ha ez megvan, akkor a gépünk már életre kelthető, ám kontroller nélkül repkedni és manőverezni aligha fogunk vele, szóval szükség lesz a csomagban található RC Motion 3-ra is. A hasonlóság nem véletlen, a drónt félretéve ez tényleg olyan, mint valami VR szett és sok tekintetben tényleg nagyon hasonló élményre számíthatunk.

A doboz szokás szerint igényes karton, a minimalizmus jegyében készült borítóképekkel és a diszkrét DJI emblémával. Felnyitva egy igazán átgondolt és kompakt struktúra fogadja a vásárlókat, felül a kiegészítőket rejtő "doboz a dobozban", alul pedig maga a gép fekszik. A gyártó itt mindent alaposan külön csomagolt, ceruzaelemek és hasonló eldobható vackok pedig sehol sincsenek, minden akkumulátorral működik.

Ehhez mérten a Single csomagban egyetlen akkut találunk, amit a drónba helyezve tölthetünk majd, de hogy őszinte legyek, aki elkötelezi magát az AVATA 2 mellett, inkább vegye meg a tripla csomagot. Abban ugyanis nem csak három akku és a korábban is látott okos töltési megoldás, de a praktikus, bélelt védőtáska is megtalálható.

Ezúttal is kitérnék az anyagminőségre és a masszív, de strapabíró struktúrára, amit a DJI az esetek többségében lazán szállít a felhasználóinak. Az AVATA 2 azonban karcsúbb lett elődjénél és ezáltal törékenyebbnek is tűnik. A testbe csúsztatható akku jó megoldás, ahogy az új propellerek is, de nehezen hiszem el, hogy pár méternyi zuhanás ne tehetne könnyedén kárt benne. A vásárlók szerencsére regisztrálhatnak a DJI Care szolgáltatásra is, ami enyhítheti az ilyen fájdalmas balesetek következményeit.

Van itt egy pár tartalék propeller, mely amúgy a korábbi modellel ellentétben egységenként öt helyett már csak 3 lapátot kapott, amivel elsősorban a zajszintet igyekeztek csökkenteni. Nagy fájdalmamra egyik csomagban sem találunk töltőt, pedig a DJI amúgy 65 wattos adaptert javasol. Igazán szép gesztus lett volna tőlük, ha nem csak javasolják – illetve borsos áron külön forgalmazzák – de el is látják vele a vásárlókat. Duplán Type-C-s adatkábel van, bár meglehetősen rövid, szóval, ha nem csak firmware-t frissítenénk vele, de szeretnénk, ha használat közben a mobilunkkal is kommunikálna (pl., hogy más is követhesse a kameraképet), akkor hosszabbra lesz szükség.

A két legértékesebb kiegészítő tehát a Goggles 3 headset és a Motion 3 vezérlő. Utóbbi egy jópofa és ügyes, de igen megosztó megoldás. A pilóták többsége leginkább a hagyományos, kétkezes vezérlőkarra esküszik, ám az szintén csak külön kapható, így alapesetben be kell érnünk a VR szettekből ismerős, hadonászós, csuklóbillentős ketyerével. Utóbbi amúgy kényelmesen fekszik a tenyerünkben és a fogása is jó, ráadásul a harmadik generációjához érve a gombok és egyéb kezelőszervek is megszaporodtak rajta, ami talán elsőre kicsit soknak tűnhet.

Az eredeti AVATA vezérlője után nem sokkal egy kellemesen újragondolt kézivezérlőt kapunk. A négy irányba billenthető, de le nem nyomható D-pad balra, a narancssárga startgomb a jobb oldalra került, míg a repülési módok közötti váltásért továbbra is egy hasonló gomb felel, nagyjából hasonló pozícióban, bár ezúttal simább felülettel. Egy tekerhető és kattintható gombocska a bal szélen segít a menüben történő navigálásban, végül még lejjebb, kissé nehezen kitapintható helyen a fotó- és videógomb rejtőzködik. Gázt a hátoldali ravasszal adhatunk, de előbb a vezérlőt is be kell kapcsolnunk hozzá, amit továbbra is a jobb felső szélén tehetünk meg. Itt a szokásos LED-pöttyök jeleznek vissza, illetve adnak információt az akku állapotáról. A töltést minden esetben Type-C segíti, a nyílás legalul kapott helyet, ahol a mellékelt csuklópántját is befűzhetjük.

Kifejezetten izgalmas megoldás a Goggles 3, mely egy kompaktabb VR szemüvegre hasonlít a legjobban. Felvéve akár egy cyberpunk arcmaszk, még kihajtható antennái is vannak. Nekem dizájn szempontból kifejezetten pozitív csalódás volt, mert bár a kezelőszervek helyét szoknom kellett, kényelmi szempontból egészen jól sikerült megoldásról van szó. A gyártó egy homlokpántot választott támaszték gyanánt, így kisebb terhelés jut az arcunkra vagy az orrunkra, melyek többnyire érzékenyebbek a kemény és nagyjából lapos homlokcsontnál.

Az ügyes dizájnnak köszönhetően az immár fix akkumulátor a hátoldalra került és egyben a fejpántot is tartja, a tekerőtárcsával pedig szoríthatunk vagy engedhetünk a nyomáson. A végeredmény egy meglepően ügyesen kiegyensúlyozott headset igényes párnákkal, mely nem szorított igazán sehol, a tűrhető hangon duruzsoló aktív hűtésnek köszönhetően pedig bele sem izzadtam, szóval, ha bírjuk akksival, hosszú ideig a fejünkön viselhetjük anélkül, hogy különösebb kényelmetlenséget okozna számunkra. Sőt, még feljebb is csavarhatjuk, ha nagyon izzasztó lenne a helyzet, bár szerencsére nekem nem volt rá szükségem. De ha már akksi, az elődjéhez képest 1800 helyett 3000 mAh kapacitású, nem cserélhető telep támogatja, mellyel azért már súrolja a félkilós határt, cserébe simán dolgozik még, amikor a drónban már sokadjára váltunk telepeket.

Sajnos a fejpánt annyira nem lett ügyes, hogy a szemüveget felhajthassuk, mint a sisakrostélyt, de ezek szerint valamit hagyni kell a következő kiadásra is. A príma matériák jelenléte viszont itt sem kérdés és a szürke sötétebb árnyalatai dominálnak, akárcsak a drón esetében. Az antennák, mint felhajtható kis kecskeszarvak, ám ezúttal nem levehetők, szóval jobb, ha nem törjük le őket, mert nem cserélhetők, nemhogy erősebbekre, de ugyanilyenekre sem. SD kártyát nem csak a drónba, de ide is dughatunk, a foglalat pedig a két lencse közé került, kb. oda, ahol amúgy a viselésérzékelő is dolgozik. A szenzor tovább segít spórolni az akkuidővel, mivel a kijelzők azonnal lekapcsolnak, ha eltávolodunk tőlük.

Bár van érintésérzékelés is, a lényeget ezúttal fizikai vezérlőkkel, régimódi nyomó- és billenőgombokkal érhetjük el. A menü és a funkciók tehát nem csak a kis kontroller virtuális lézernyalábjával érhetők el, de a sisakon lévő kis fizikai joystick is tökéletesen működik, a világító pöttyökkel jelzett akkuszint és a bekapcsológomb szintén megvannak. Ez egy kompakt dizájn, amennyire a nagyobbra nőtt, de nem cserélhető akkumulátor engedi, mellyel nagyjából három órán át simán ellehetünk a következő töltésig, melyet természetesen powerbank segítségével is megoldhatunk, csak egy Type-C vezeték kell hozzá és némi türelem, ami nagyjából egy-másfél órát jelent.

Ami tovább szolgálja a kényelmünket, az a lencseállítás, mellyel én is nagyjából torzításmentessé tehettem a képet. Az IPD 56 és 72 mm között állítható és jó látni, hogy számos esettel ellentétben itt ez is belefért a tervezési és gyártási büdzsébe. Az optikai élmény javításában a dioptriaállítás hasonlóan nagy segítség, melyet szemenként végezhetünk el, szóval, ha valaki a bal szemére kicsit homályosabban lát, van lehetősége javítani a kellemetlen helyzeten -6-tól +2-ig. Sőt, mellékeltek két darab -2-es kiegészítő lencsét is, így a negatív oldalon is bővülhet a fókusztáv. Nem biztos, hogy szemüvegeseknek ez maradéktalan segítséget nyújt, de összességében egy egészen alaposnak mondható megoldás.

Kényelmi szempontból mégis biztosan megosztó lesz. Hiába a puhára és szellősre tervezett szilikonbetétek vagy a homlokunkra támaszkodó fejpánt, az összhatás aligha lesz tökéletes, hiszen eltérő arcberendezéssel eltérő élmények várnak. Nekem eddig semmilyen VR szemüveggel nem sikerült megoldanom a tökéletesen éles képet, ahogy itt sem, viszont megközelíteni itt is sikerült, szóval attól talán senkinek sem kell félnie, hogy emiatt vezeti téglafalnak vagy fenyőfának a drónját.

Szerencsére technikai téren is történt előrelépés, hiszen az OcuSync 4.0-t is köszönthetjük. A jeltovábbítás nem elhanyagolható terület egy drón esetén, szóval örvendhetünk, mert az újabb szabvánnyal a képtovábbítás és a vezérlés pontossága is javul az előző modell 3.0-s megoldásához mérve. Alacsonyabb válaszidő, megnövelt bitráta és kerek 3 km-rel szélesebb hatótáv írható a pozitívumok listájára, melyet jelenleg csak a Goggles 3 tudhat magáénak. Aki tehát most érkezik a légtérbe, az a lehető legfejlettebb megoldást élvezheti, még a gyártó termékei között is.

Végül talán érdemes nem elfeledkezni a "Real-time Live View" funkcióról sem, mely a külvilágra tekintő két kamerának köszönhetően segíti tájékozódásunkat. Ahogy az számos VR eszköznél már alapfunkció, az most itt is elérhető, így a headset lerángatása nélkül is láthatjuk, hogy mi történik körülöttünk. Ki is derült, hogy mi maradt az érintésvezérlésből, ugyanis a szemüveg jobb oldalát kell kétszer megpaskolni, hogy a funkció életbe lépjen. A szükséges műveletnek meglepően határozottnak kellett lennie, néha egészen vadul csapkodtam, mire reagált, de lehet, hogy ez is csak megszokás kérdése és tapasztalatot igényel. A 720p-s felbontás nem túl acélos, de a dolgát ellátja és van kép a képben (PiP) mód is, szóval a drón kamerájának képét is figyelemmel kísérhetjük. 

Általános kompatibilitás 

Úgy tudom, hogy voltak nyomai a visszafelé kompatibilitásnak, de ez valószínűleg csak a gyári tesztek maradéka, ugyanakkor a korábbi példák alapján van ok a bizakodásra. A DJI vélhetőleg kivár az eladásokkal, mielőtt biztosítaná a szükséges terméktámogatást felkínáló firmware-eket, de addig muszáj lesz a veterán felhasználóknak is a csomagajánlatok valamelyikében gondolkodnia. 

Szoftveres támogatás 

A mobilunkon továbbra is a DJI Fly lehet a segítségünkre, ami ugyanaz a jól felszerelet, kellemesre dizájnolt, kissé zsúfolt, de cserébe minden téren aprólékos beállításokat elénk táró alkalmazás, ami korábban volt.

Akár a Fly, akár a Mimo app kerül elém, mindig maga alá temet az a rengeteg beállítás, illetve segédanyag, amit a DJI biztosít a haladó és kezdő felhasználók számára egyaránt. A tutorial videók és a lépésről lépésre haladó starting guide az újoncoknak is kellő időt és teret ad az eszközükkel való ismerkedésre.

A kezdéshez egy fiókregisztrációra mindenképpen szükség van és szerencsére megúsztam a szigorúbb regisztrációs folyamatot, amire az EU-s drónszabályozás miatt lesz szükség, ez a drón viszont nem az enyém, szóval nem bántam, hogy mindenféle szigorú korlátozás nélkül is tesztelhettem.

Bőven elég, hogy a CE reguláció nehezíti az EU-s felhasználók életét, nem beszélve arról, hogy a régióban legfeljebb 68 km/h lehet az elérhető végsebesség, míg az amerikai vásárlók nagyjából 100-zal repeszthetnek. Arra is figyeljünk, hogy ne a szabadban próbáljuk ki először a csomagot, hiszen nem csak egy alapos töltésre lesz szükség mindhárom eszköz számára, de friss firmware-ekre is számíthatunk, amit jobb otthon letudni, aztán csumára töltött akkukkal nekiindulni a repkedésnek.

Élmény 

Bár volt már szerencsém drónt tesztelni, távolról sem nevezném magam tapasztalt vagy rutinos pilótának, nagyjából minden alkalommal újra el kell sajátítanom az alapokat, hogy nagyjából biztonságban tudhassam a rám bízott eszközt. Éppen ezért amennyire tartottam az FPV-től és az egykezes Motion 3-tól, az összhatás annyira kellemesnek bizonyult. Azt persze nem állítanám, hogy nem stuccoltam meg néhány kiálló gazt, de ezeket a gépeket azért szerencsére komolyabb igénybevételre is felkészítették.

Éppen ezért azt mondhatom, hogy az újonc felhasználók is bátran vágjanak bele, amennyiben FPV-s élményekre vágynak. A klasszikus vezérlő hiánya persze bizonyosan érezhető lesz, de legvégső esetben a Remote 3 is beszerezhető hozzá, ha sehogy sem sikerülne megbarátkozni a Motion 3 által nyújtott, "lebegő botkormányozással". Az élmény nagyrészt problémamentes lesz, ami egyszerű és gyors beugrást jelent az FPV-k világába, csak egy kényelmes ülő- vagy állóhelyet kell találnunk hozzá.

A repülési élmény egészen meggyőző volt. A drón szépen és stabilan tartja a pozícióját, nincsenek durva kilengések, billegések. A komolyabb széllökések persze azért megmutatkoznak, de a kis AVATA 2 szépen helytáll, csak széllel szemben jobban eszi majd az akkut, ahogy az ilyenkor el is várható. Aki kellő tapasztalattal rendelkezik, az értékelni fogja a Sport mód által kínált reszponzivitást és sebességet, de látványos pillanatokat talán még a bemelegítő üzemmódban is összehozhatunk, pusztán az eszköz jellegéből adódóan. A kontroll szabadsága és az ütős manőverek azonban biztosan nem a "gyáva" üzemmód sajátjai, azokhoz egyel feljebb kell repülni.

Az AVATA 2 stabil, agilis és csendesebb az átlagnál. Az általa hallatott zümmögés össze sem hasonlítható néhány hasonló modellel, vagy akár az előd által kiváltott zajjal, amit az új propellerek most zárójelbe tettek. Néhány kanyarnál mintha érezni lehetne az agilitás és a nyers erő hiányát, de összességében jó élmény volt használni és az ütős felvételek is megvalósíthatók vele. Néhány agresszívebb fordulat után az átmenetek talán nem olyan finomak, amit egy mozifilmhez is kvalifikálnának, de hobbirepkedésre, élményszerzésre és tartalomgyártásra nagyon is rendben lesz. Sőt, még néhány beépített kunsztra is képes lesz, pl. gombnyomásra csinál egy hátra szaltót vagy tesz 180°-os fordulatot.

A videóminőség egyértelműen javult az elődmodellhez képest, ami hatalmas pluszpont a DJI számára. Ez a kategória ugyan alapvetően inkább a száguldás és manőverezés élménye miatt izgalmas, de egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy meggyőző felvételeket készítsen, amelyek akár egy komolyabb vloghoz, vagy más vágott anyaghoz is felhasználhatók. Ez már az a minőség, ahol ez bőven megvan, sőt, a gyakorlottabbak egészen extrém és filmszerű jeleneteket hozhatnak tető alá, melyek élesen és kellő részletgazdagsággal kerülhetnek megörökítésre.

Éppen ezért különösen jó, hogy mindezt már akár 13 km távolságból is képes továbbítani. Sőt, ha kifutnánk az időből vagy a repülési zónánkból, a GPS alapú hazatérítő funkciója visszahozza a felszállási pontra, bár azt kell mondjam, hogy az erdőkkel és fákkal nem igen számol. Maradjunk annyiban, hogy az alján lévő közelségszenzor klassz, de hogy körülötte vagy előtte mi van, azt még a 4K-s kamera segítségével sem fogja tudni detektálni, szóval legyünk óvatosak és akkor nem lesz baj. A hazatérést amúgy a repülésmód váltógombjának lenyomásával is előidézhetjük és ideális esetben nem is téveszti el nagyon az indulópontját.

A jelstabilitással nekem egyszer sem volt problémám, a 2.4 GHz és 5.8 GHz frekvenciasávok közötti választás lehetősége pedig jelentős segítség. A 2.4 GHz ugyanis összeakadhat másokkal, akik szintén ezen a sávon tevékenykednek, szóval, ha ez a helyzet áll fenn, teszteljük 5.8 GHz-en. Nálam szerencsére mindkettő jól szolgált, bár egyértelműen nem hajtottam ki mindent a gépből, amit lehetett, a hegyen pedig leginkább csak kutyasétáltatók zavarták a tesztet, a frekvenciákon senki sem kalózkodott a közelben. A rögzített anyagok másolása nem csak a jó öreg vezetékes kapcsolaton keresztül történhet, mehet a beépített Wi-Fi segítségével is, legalábbis, ha a mobilunkról van szó. Ehhez a QuickTransfer opciót kell választani, a telefont pedig nem szabad messzebb vinni a dróntól, mint 2 méter. PC-n marad az USB-s megoldás, az AVATA 2 kikapcsolt állapotban, mint új meghajtó jelenik majd meg, ahol szabadon hozzáférhetünk a képekhez és mozgóképekhez, az SD kártyánk leszüretelésére viszont lesz ennél jobb és gyorsabb megoldás is, pl. egy kártyaolvasó.

Végül egy izgalmas tulajdonság, ami feldobhatja a repkedők kedvét: van beépített fejkövetés! A headset menüjéből kiválasztható Head Tracking reagál a fejmozgásunkra. Ha fel vagy le mozdulunk, az a gimbalt irányítja majd ennek megfelelően, ha viszont balra vagy jobbra tekintünk, az a drónt is megmozdítja, mivel a gimbal kizárólag a függőleges tengelyen képes mozogni. Nekem ez és a kontroller kombinációja kicsit már sok volt, de ha elég időm lenne rá, valószínűleg megbarátkoznék vele és ezt is be tudnám építeni az eszköztáramba, néhány izgalmas felvétel elkészítéséhez. 

Kell ez nekem? 

A DJI ezúttal is bizonyította, hogy miért olyan nagy szám a szakmában és miért választják tömegek világszerte a termékeiket, annak ellenére, hogy az áraik igazodnak a termékek minőségéhez. Az AVATA 2 tudott fejlődni az elődjéhez képest és talán ezúttal sem világmegváltó a két egymást követő modell között mérhető változás, az új vásárlók örülhetnek, hogy az AVATA 2 még olcsóbb is, mint az elődje. Aki az első után beleszeretett, annak rossz hír, hogy a kiegészítői nem működnek majd az új géppel, ők reményteljesen várakozhatnak a változásra, vagy megpróbálhatnak túladni a "régi", alig két esztendő készletükön, hogy beruházzanak a fejlesztett kiadásra.

Az AVATA 2 egyik legnagyobb előnye, hogy kezdőbarát és képes sikerélményt szerezni azoknak a felhasználóknak, akik ezzel csöppentek bele a drónok világába. Az FPV drónok többsége nem ilyen könnyed és egyszerű megoldás, ezért talán nem is nagyon érdemes máshoz hasonlítani, mint a sima AVATA-hoz. Azt mondanám, hogy aki most tervez vásárolni, annak az AVATA 2 kiváló megoldás, az előző kiadás tulajdonosai azonban várhatnak még, ők talán nem nyernek annyit, mint egy új felhasználó, akinek az AVATA 2 mutat egy új világot.

Részemről simán Perfect Choice, hiszen nőtt az akkuidő, egy rakás új funkció segíti az élvezetes repülést és a biztonságot, nem beszélve a jobb minőségű felvételekről, melyekkel büszkén térhetünk haza a vágószoftver vagy a családi TV elé élménybeszámolót tartani. A DJI pont annyit javított, hogy az AVATA 2 egy ajánlható különlegesség legyen, mely relatív kezdőbarát kialakításával igazán vonzó darab. Reméljük azért dolgoznak a kompatibilitáson is, mert ezt a kiterjedt eszközparkot kár lenne így korlátozni.