Alighanem sokunk orra alá tört már borsot a kriptobányász-láz. Talán leginkább a videojátékosok váltak érintetté a dolog miatt, hiszen szinte lehetetlenné vált jó minőségű videokártyát vásárolni, vagy ha mégis eljut egy-egy példány a boltokig és egy potenciális játékos kaparintja meg, akkor abban sincs sok köszönet az eszköz magas ára miatt.
Van viszont egy másik oldala is az egész kriptoláznak, mégpedig, az, hogy a számítógépek tízezrei számolják a nagy semmit. Ez mondjuk nem teljesen igaz, hiszen bonyolult és hihetetlenül felesleges matematikai műveleteket oldanak meg a videokártyákon keresztül a bányászok, amikkel leegyszerűsítve, ha szerencséjük van és először oldják meg a talányt, akkor kapnak egy virtuális pénzérmét. Ez a pénzérme ilyenkor egy egyedi azonosítóval rendelkezik, amit a hálózatra kötött többi számítógép tud megerősíteni, hogy valóban olyan kriptopénzről van szó, amit más nem tud használni és valóban egy személy birtokolja.
Ez az eredetiséget biztosító ellenőrző rendszer, vagyis a blokklánc viszont úgy tűnik, hogy egyre több ember érdeklődését kelti fel, többek között a gyors meggazdagodásban reménykedő művészekét is.
A Nyan Cat készítője a napokban eladta a Nyan Cat gifet 587 ezer dollárért egy ilyen blokkláncon alapuló értékesítési platformon, ezzel pedig átadta az eredeti, megmásíthatatlan gifet valaki másnak. Ezzel viszont a gif megvásárlója nem nyert jogokat Nyan Cat fölött, sőt, azt se tudja megakadályozni, hogy más egyszerűen egy jobb egérgomb, kép mentése funkcióval lementse. Egyetlen privilégiuma lett, miszerint övé az egyetlen eredeti példány, amit több ezer másik számítógép erősít meg számára.
Az eredeti műhöz rendelt egyedi azonosítót hívják NFT-nek, vagyis nem helyettesíthető tokennek. Ezzel igazolja a vásárló, hogy övé az első példány. Olyan ez, mintha egy festmény eredetiségét állapítanák meg a szakértők a hamisítványok kiszűrésével. A hamisítványok ugyanis lehetnek hasonlóak vagy akár ugyan olyanok, mint az eredeti, de valójában csak egy eredeti példány létezhet.
Erre pedig a gyűjtők harapnak. Olyan ez, mint a vászonra ragasztott banán esete: sokan azért vesznek ilyen dolgokat, mint például egy Nyan Cat gif, mert elmondhatják magukról, hogy megtehetik.
Mások természetesen azt is látják benne, hogy támogathatják a művészt egy-egy nagyvonalú adománnyal, ráadásul nem is csak giffekről lehet szó, hiszen az NFT-zett anyag lehet bármilyen videó vagy akár egy blogbejegyzés. Éppen ezért ezek a szolgáltatások, amik az alkotókat és a vásárlókat segítik a tranzakciók lebonyolításában egyre népszerűbbek. Viszont bőven van csapda is a dologban, ami miatt mégis inkább tűnik ez is aranyláznak, mintsem valid szolgáltatásnak.
Eleve ezek a hitelesítő áruházak nagy beugróval várják az alkotókat. Ha valaki egy képet akar eladni, akkor kriptovalutában kell befizetnie a regisztrációs díjat, ami így több tízezer forintos is lehet, ha közvetlenül váltjuk át a „valós” pénzt a virtuálisra. Másodszor ezeket az üzleteket máris elárasztotta a szenny, hiszen az elején sokan kerestek sok pénzt hülyeségek eladásával, így viszont a professzionális vagy ígéretes művészek elvesznek a sok értékelhetetlen „alkotás” között.
A kriptobányászatot sokszor éri az a kritika, hogy rengeteg energiát fogyaszt ezen virtuális érmék megtalálása, viszont az igazság az, hogy nem csak itt okoz gondot a kriptopénz. A kriptopénzzel való tranzakció ugyanis rengeteg áramot igényel, hiszen sok számítógép kezd el felpörögni azért, hogy megmondja, ez a kriptopénz valódi és megismételhetetlen. Ugyanez pedig igaz egy NFT alkotásra is: ilyenkor ugyanúgy felbőgnek a számítógépek és megbeszélik egymás között, hogy igen, ez az ember az igazi táncoló fallosz gif birtokosa, gratulálunk neki.
Bár Európában és a világ több pontján is egyre több helyen használnak megújuló energiát, a blokklánc hitelesítéséhez nem feltétlenül zöld energiával működő gépek fognak aktiválódni.
A Bitcoin egyedül 37 megatonna CO2-ot bocsájt ki, ami Új-Zéland kibocsátásával egyenértékű és több energiát használ fel, mint amit Hollandia egy teljes évben. Ez pedig a világ villamosenergia felhasználásának 0,5%-a, majdnem annyi, mint amennyit a világ összes adatközpontja használ. Ha pedig emellé befutnak és népszerűvé válnak még az NFT alkotások is, akkor értelemszerűen tovább fog romlani a helyzet és komoly klímaválságot okozó tevékenységgé lép majd elő.
Sokan azzal érvelnek, hogy egy email elküldése is káros a környezetre. Ám a nagyobb email szolgáltatók valójában már csak anyagi okokból is inkább igyekeznek a megújuló energiára támaszkodni, másodsorban pedig az arányok nem stimmelnek. Csak összehasonlításként, egy blokkláncos tranzakció 453 000 fizetésnek felel meg egy hagyományos bankkártya energiaigényével számolva.
Mindezek ellenére az ArtStation.com, a profi filmes és videojátékos művészeket összegyűjtő weboldal bejelentette, hogy március 10-én elindul a saját NFT hitelesítő szolgáltatásukat. Hiba volt. A közösség azonnal ízekre szedte az ArtStation-t, pedig az nagyvonalúan a világ legnagyobb filmes és videojátékos művészek munkáit osztotta volna ki NFT hitelesítve. A buliba olyan nagynevek szálltak be, mint a NASA űrhajósa, Nicole Stott; az Assassin’s Creed rendezője, Raphael Lacoste; vagy éppen az Emmy díjas Bobby Chiu és Kei Acedera.
A felháborodás azonnali volt és elsöprő. Ennek eredményeként az ArtStation órákon belül teljesen visszalépett a projekttől, még a bejelentő bejegyzést is törölte, az már csak webes archívumokban található meg.
A közleményükben azt írják, hogy bizonyossá vált számukra, hogy ez nem a legjobb időpont egy NFT szolgáltatás indítására. Nagyon sajnálnak minden negatív érzelmet, amit ez a bejegyzés kiváltott az emberekből. Igyekeztek úgy megközelíteni a kérdést, hogy a lehető legkevésbé se károsítsák a környezetet, ám megértették, hogy nagy hibát követtek el. Úgy érzik, a jövőben pozitív változásokat hoznak majd az NFT szolgáltatások, de egyelőre még nem tartunk ott, hogy ökológiailag igazolhatóak legyenek ezek az előnyök.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy a blokkláncon alapuló aranyláz őrületének egyedül az emberek környezet iránti elhivatottsága szab csak gátat.
