Idén nyáron szokás szerint megszervezték a Mondocont. Az elmúlt évek rendezvényei a sajnos nem befolyásolható külső körülmények miatt elmaradtak. A 2022 Nyári Mondocon lett volna 2019 óta az első nyári rendezvény, ami már nem a koronavírus árnyékában zajlik. Sajnálatosan viszont ez a rendezvény sem kezdődhetett bonyodalmak nélkül. Egy időpont- és helyszínváltozás előzte meg, így esett, hogy a megrendezésre a BOK Sportcsarnokban került sor a július 30-31-ei hétvégén.
Délelőtti események
Több mint 10 éve vagyok rendszeres résztvevő a Mondocon rendezvényein. Ez egy olyan esemény, ahol gyerekek és gyerekké visszavedlő felnőttek (én is az utóbbi vagyok) találkozhatnak egymással, tekinthetnek meg tehetséges cosplayereket, vásárolhatnak az országban nem, vagy csak nehezen beszerezhető finomságokat, vehetnek mangákat, könyveket és képregényeket, vagy csak szimplán megismerkedhetnek hasonló érdeklődési körű emberekkel.
Eleinte az animék iránti szeretetem vonzott ki, most már inkább a társaság miatt járok az eseményre. Azoknak, akik elvárások nélkül, valamint előzetes tapasztalatok nélkül vesznek részt egy ilyen rendezvényen, csak annyit mondhatok, valószínűleg ők is fognak találni maguknak olyan dolgot, ami érdekelni fogja őket.
Jómagam egy ismerősömmel érkeztem, korán mentünk ki, hogy időben bejussunk. Ez számomra régi beidegződés, hisz már több mint 10 éves tapasztalatom van résztvevőként, és emlékszem még a kilométeres sorokra, ami az utóbbi időben nem volt már jellemző, én viszont megszoktam a korai érkezést. Itt is látszott, hogy ez a probléma újra felbukkanhat, mivel a beléptető kapu első ránézésre elég kicsinek tűnt, de a szervezők hamar észrevették, hogy ez később probléma lehet és intézkedtek. Belépőket és QR-kód olvasót ragadva körbejárták a kígyózó tömeget, és a QR-kód bemutatásával belépőhöz juttatták az online elővételes jeggyel rendelkezőket.
Valamikor háromnegyed tízkor jutottam be, és szokásomhoz híven végigjártam a standokat még a nagy tömeg előtt. Én inkább a nem mindennapi dolgok kipróbálására helyeztem a hangsúlyt, így tárgyak beszerzése helyett nálunk nem forgalmazott termékekre koncentráltam, és két külföldön kapható Monster energiaitalra és egy a Lay’s által Japánban forgalmazott algás ízesítésű chipsre esett a választásom. A chips elsőre furán hangzik, de a japánok valahogy ezt az ízesítést is jól eltalálták, és azt kell mondjam, hogy meglepően pozitív ízélményben volt részem.
Ezt követően gamerként a Redragon és az ASUS standja felé vettem az irányt. A Redragon meglehetősen látványos sarkot épített ki magának. Számomra náluk a TFK-s srácok Chernobyl tematikájú gépe vitte a prímet. Rakhatnék ki róla képet, de azt hiszem, ők jobban bemutatják az alábbi videóban:
Innen az ASUS sátrához vezetett az utam, ahol a komplett Evangelion Edition szett várt. Azt hiszem, nincs olyan gamer vagy anime rajongó, aki ne fogadna el egy ilyen számítógépet, és valószínűleg az sem mondana nemet erre a szörnyetegre, aki csak szimplán szereti a szépet.
Ebédszüneti pihenő
Jó társaságban gyorsan telik az idő, hamar dél lett, így be is álltunk a „Con” élmény szerves részét képező sorba az ételbároknál egy tál Ramenért, amihez eretnekségből evőpálcika helyett villát kértem. Mivel ekkor kint már minden elázott az esőtől, nem nagyon maradt ülőhely. Egy folyosó egyik oldalán törökülésben fogyasztottuk el a levest. Ezen igazából még bosszankodhatnék is, de szerintem mindannyian voltunk kollégisták, vagy csóró iskolások, és ettünk már rosszabb körülmények között, így ezt el tudtam engedni.
A folyosó túlsó falánál hozzánk hasonló tevékenységet folytatott egy csapat fiatal cosplayes társaság. Valorantos múltam miatt értékeltem, hogy egyikük a játék egyik karakterének Jettnek öltözött be. Egy „Revive Me Jett!” felirattal megvicceltem őket, ami kis körükben, ahogy én láttam, elég poénosra sikerült.
Délutáni káosz
Délelőtt már kezdtem észlelni a szervezés körüli problémákat. Elhagytam az A csarnokot, mert nem volt bent levegő. Ekkor a külső színpad fölötti ponyva már leszakadt a korábbi esőtől. Öt perc kinn tartózkodás után újra esni kezdett, és fedett hely hiányában visszaindultam a csarnokba, ahogy mindenki más is. Szerencsémre én még visszajutottam, viszont mások már nem voltak ilyen mázlisták, mivel ekkor leállították az épületbe való beléptetést, valamint a helyszínre történő beengedést is. Sajnos erről az időről nem nagyon vannak információim, mi történt kint, csak amit kommentekben olvastam.
Körülbelül fél órát töltöttem bent az ajtó környékén, mert csak itt volt normális légmozgás, kimenni pedig nem akartam, elvégre engem főként a benti dolgok érdekeltek, a visszajövetel pedig láthatóan nem lett volna megoldható. Egy idő után szellősebbé vált a benti tömeg, viszont ez nem azért volt, mert kevesebben lettek volna bent, hanem a csarnokban lévők felszivárogtak a lelátókra, mivel ülőhely gyakorlatilag csak ott volt szabad. Végül délután kettő előtt elhagytam a rendezvény területét, és mivel tudtam, hogy újra be kellene állnom a sorba, ha később vissza akarnék menni, így hazafelé vettem az irányt.
Szigorral megfűszerezett vasárnapi látogatás
Vasárnap reggel még korábban érkeztünk, mivel be akartunk jutni, és tudtuk, hogy létszámkorlátozást léptettek életbe. Rettenetesen rossz idő volt, viszont nem mertünk túlöltözni, mivel a csarnokban előző nap is nagyon meleg volt. Bejutottunk, de érezhető volt a feszültség beléptetéskor. A sort összeszűkítették, és csak jóval lassabban engedték az embereket. A táskaellenőrzések szigorúbbak lettek és gondosan számolták a belépő embereket.
Eléggé szellős volt a tömeg a csarnokokban egész délelőtt, mivel gondolom ügyeltek rá, hogy betartsák a csarnokok létszámkorlátozását. Nem terveztem sokáig maradni, az ebédemet ezen a napon már nem itt akartam eltölteni. Kilépéskor még a biztonsági szolgálat egyik tagja kedvesen meg is jegyezte, hogy ha kimegyek, újra sorba kell állnom. Ez olyan téren pozitív volt, hogy figyelmeztetett, mivel előző nap sokan kerültek úgy házon kívülre, hogy nem tudták, hogy később nem jöhetnek vissza egyszerűen.
Sajnos a rendezvény teljes hangulatára rányomta bélyegét a BOK Sportcsarnok alkalmatlansága egy ilyen méretű és jellegű rendezvényre. Nem szeretnék információk hiányában ítélkezni, ez azt hiszem, nem is az én feladatom, így kétségkívül hajlandó vagyok elhinni, hogy a szervezők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megoldják a problémákat, ahogy a biztonsági szolgálat sem az emberekkel akart kiszúrni.
Sajnos volt már Magyarországon példa arra, hogy nem tartották be a tűzvédelmi előírásokat, aminek szomorú vége lett. A legfőbb probléma szerintem inkább a hiányos, illetve nem megfelelő kommunikáció volt.
Én összességében pozitív tapasztalattal távoztam erről a Mondoconról is, ahogy a korábbiakról is. De nem hagyhatom figyelmen kívül a szervezés hiányosságait, valamint, hogy akár én is kívül ragadhattam volna; ha nem megyek korán a korábbi rutin és tapasztalat miatt, és akkor most nem biztos, hogy pozitív tapasztalatom lenne az eseményről.
- Rosszul kommunikáltak a szervezők a résztvevők felé? Igen.
- Rossz volt a helyszín? Igen.
- Jogosan vannak felháborodva az emberek? Igen.
- Ez volt az utolsó Mondocon? Nem.
Egyértelműen van igény a Mondoconra Magyarországon. Az emberek szeretik és igénylik ezt a fajta időtöltést. Véleményem szerint viszont alternatívát kell találni a Hungexpora, ha a jövőben újra olyan helyzet alakulna ki, hogy ott nem lehet megrendezni az eseményt, mert az egyértelműen látszott, hogy a BOK Sportcsarnok ilyen formában, nyílt téri esőbeálló terület nélkül alkalmatlan rá.
