A bolygók sorrendjét valószínűleg mindenki kívülről fújja, akit kicsit is érdekel a csillagászat, vagy akinek ez iskolás kora óta nem esett ki emlékezetéből: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, (Pluto, legalábbis 2006-ig). Ez alapján nem is csoda, hogy ha az a kérdés merül fel, melyik bolygó van legközelebb a Földhöz, a Vénuszt vágjuk rá. Valóban a Vénusz az a planéta, amely a legjobban megközelíti bolygónkat.
A Physics Today oldalain azonban a napokban megjelent egy tanulmány, amely megkérdőjelezi a válasz helyességét, ha ugyanis hosszabb távon vizsgáljuk a bolygókat, a Merkúr több időt tölt a Földhöz legközelebb, mint akár a Mars, akár a Vénusz. A tanulmány szerzői, akik többek közt a NASA és a Los Alamos Nemzeti Laboratórium kutatói, ezt közel 10 ezer év bolygómozgásainak modellezése alapján állítják. Vagyis az átlagot nézve a Merkúr a legközelebbi szomszédunk, egyszerűen azért, mert közelebb kering a Naphoz, így amikor távolodik tőlünk, akkor sem kerül olyan messzire, mint a Vénusz vagy a Mars. És ezzel messze nincs egyedül a Föld: a Merkúr ugyanezen okból adódóan a számítások szerint mind a hét másik bolygó legközelebbi szomszédjának minősül!
A modellezés során a bolygók pályáit tökéletes, koncentrikus, egy síkba eső körökként képzelték el a kutatók, a Naptól való átlagos távolságokat véve a körök sugaraiként. Bár ez persze jelentősen leegyszerűsíti a helyzetet a valósághoz képest, azon a felismerésen nem változtat, hogy bármely két keringő objektum esetében az átlagos távolság a belső bolygó pályasugarával arányosan csökken.
10 ezer évnyi bolygómozgás szimulációja alapján a Föld és a Vénusz átlagos távolsága 1,136 csillagászati egységnek (Nap–Föld-távolság), míg a Merkúr és a Föld átlagos távolsága 1,039 csillagászati egységnek adódott. Ezek az eredmények a Vénusz kapcsán 300 százalékkal térnek el a legkisebb távolságtól, ami 0,28 csillagászati egység. (A Merkúr és a Föld legkisebb távolsága 0,61 csillagászati egység.)
A szakértők által alkalmazott számítási és szimulációs módszereknek egyébként az érdekes felismerésen túl komoly praktikus haszna is lehet, például műholdas kommunikációs hálózatok tervezésekor, vagy olyan mélyűri hálózatok létrehozása során, amelyekre a közeli planéták egyre intenzívebb felderítésével egyre nagyobb szükség lesz.
