Az Apple a WWDC során mutatta be az iPad Pro új generációját a 10,5 hüvelykes készülékkel az élen, és ebben bukkant fel az Apple A10X központi chip is, amiről persze a rendezvény keretében nem sok információt árult el a vállalat. Mostanra azonban már több érdekes részlet is kiderült a cupertinóiak friss dizájnjával kapcsolatban, ezeket vesszük most sorra.
Az Apple A10X első igazán figyelemreméltó tulajdonsága, hogy egészen kicsi. 10 nm-es (FinFET) csíkszélességen készül a lapka, de nem a Samsung vagy a GlobalFoundries gyárában, hanem a TSMC-nél. Korábban olyan megoldással még nem volt dolgunk, ami a TSMC 10 nm-es FF sorairól érkezett volna, és az Apple A10X egyáltalán nem okoz csalódást. Az X jelölésű Apple A chipek sorában ez a mostani messze a legkisebbnek számít, az első elemzések alapján a fizikai kiterjedése mindössze 96,4 mm2. Viszonyításképpen érdemes megnézni néhány korábbi fejlesztését az Apple-nek, még az okostelefonokba szánt egység, az Apple A10 is több mint 25 százalékkal nagyobb lett a maga 125 mm2-es alapterületével, de még az Apple A9-hez képest is kisebb (104,5 mm2). Az alábbiakban látható diagramon pedig a tableteket célzó „X lapkák” összevetése látható, ami szintén beszédes – TSMC 10 nm-es FinFET eljárása kiváló tranzisztorsűrűség elérését teszi lehetővé.
Az Apple A10X három Fusion egységből épül fel, így jön össze a hat mag. Az egyes Fusion-ök egy Hurricane és egy Zephyr magból állnak össze, az egyik a teljesítmény csúcsra járatását tartja szem előtt, a másik pedig az energiahatékonyságot. Az Apple A10 konstrukcióját viszi itt tovább a vállalat, ami azt jelenti, hogy a processzor egy tömbként képes ellátni a feladatát, de egyidejűleg csak a magok egyik triója lehet aktív, az összes nem tud munkába állni egyszerre. Az egység órajele nem sokat nőtt az Apple A10-hez mérten: 2,34 helyett már 2,38 GHz-ről beszélhetünk. Ez azt feltételezné, hogy az egyszálas teljesítmény nem sokat nőtt, és csak a harmadik Fusion egység az, ami a tempóelőnyt biztosítja majd, ám az első tesztek nem erről árulkodnak. Még egy szálon is előfordul, hogy csaknem 20 százalékkal gyorsabb az Apple A10X mint az Apple A10. Ez vélhetően a meglehetősen nagyra, 8 MB-osra növekedett, osztott L2 gyorsítótár számlájára írható.
A grafikus feldolgozó egységről sajnos továbbra sem tudunk túl sokat elmondani. Egy 12 klaszteres integrált GPU dizájnról beszélhetünk, ami az első megmérettetések alkalmával egészen szépen domborított. Bár egyre inkább úgy fest, hogy az Apple szakemberei házon belül készítik majd a grafikus egységeket is, itt még feltételezhetően egy, az ImgTech által fejlesztett PowerVR megoldás kerülhetett bevetésre. Vélhetően az Apple A10X IGP-je a legerősebb a jelenleg forgalomban levő központi chipek körében – de ez nem meglepő annak fényében, hogy az cupertinói gárda erre mindig is nagy figyelmet fordított. Érdekesség egyébként, hogy már az Apple A9X is tizenkettő egységből felépülő iGPU-t vonultatott fel, szóval ilyen téren nem változott a helyzet – persze a tempó garantáltan jobb lett mostanra. A memóriavezérlő 128 bites és LPDDR4 modulok használatát támogatja. A sávszélességre eddig nem derült fény, de minden bizonnyal 51,2 Gbps-ra vagy ennél magasabb értékre lehet számítani. Az Apple A10X 4 GB-nyi memóriával karöltve került bevetésre az iPad Pro 10.5 és az új iPad Pro 12.9 esetében.
Az Apple A10X mostanra több teljesítménytesztnek is alá lett vetve, és tényleg igazán meggyőzően szerepel. Az újdonság sebességét már több esetben is a MacBookokéhoz viszonyították, és bár érdemes azért ezt fenntartásokkal kezelni, a számok azt mutatják, hogy egyáltalán nem alaptalan az összevetés. Arról már korábban is hallani lehetett, hogy a kétes megítélésű Geekbench keretében hozza a 2016-os noteszgépek szintjét, az ArsTechnica friss elemzésében pedig ugyanezt tükrözik a Kraken, Google Octane, és JetStream mérésekben is. Az Apple A10X szinte minden esetben legyűrte a tavalyi MacBookok, és esetenként még az 1500 dolláros MacBook Prót is megközelítette (vagy be is előzte a Metal API előtérbe kerülésekor).
Összességében tehát az Apple A10X tényleg egy olyan központi chip lett, amire minden eddiginél jobban illik a „kicsi a bors, de erős” közmondás. A cupertinói alakulat sikeresen vitte le az új gyártással 100 mm2 alá a csúcslapka területét, miközben a teljesítményt eredményesen tolta fentebb.
