Emlékszünk még, amikor a laptopok vagy notebookok korábban tényleg miniatürizált PC-k voltak? Lényegüket tekintve nyilván most is azok, de útközben a cégek a spórolás jegyében jól kitalálták, hogy a különféle hasznos csatlakozók, ki- és bemenetek elhagyása valójában előremutató és hasznos dolog, tehát egy mai gép modern szemléletű felhasználójának valójában nincs szüksége ilyesmikre. Miért is lenne, hiszen milyen fotós hord magánál laptopot, hogy azon dolgozhasson az elkészült képeivel és ugyan ki és miért akarna manapság stabil vezetékes netkapcsolatot, ha már szinte mindenki, mindenhol csak Wi-Fi-t használ.

A jelenség ismerős, a legtöbb hordozható gépen nem is olyan régen még kártyaolvasó, Ethernet, egy sor USB port és jó esetben legalább egy HDMI is megtalálható volt, lényegében lefedve a legtöbb igényt, ami a felhasználók széles körében felmerülhet. Mostanra azonban örülhetünk, ha pár USB-t kapunk, a többit nekünk kell megoldanunk.  De ha már itt tartunk, a jó öreg jack hangcsatlakozó is lassan csak a múzeumok lakója, mert a vezeték nélküli fülesek korában már alig használ valaki vezetékes hangkeltőket. Emiatt lettek egyre népszerűbbek az úgynevezett USB hubok és dokkolók, melyek dedikált külső eszköz formájában igyekeznek visszaadni azokat az opciókat, amiket idő közben elvesztettünk. Kevés az USB? Vegyünk egy hubot és máris jöhetnek a pendrive-ok és külső perifériák. A notebookon minden funkciót egy Type-C port mögé rejtettek? Vegyünk csak egy dokkolót és szerezzük vissza a hiányolt csatlakozókat. 

A Rapoo alapvetően perifériákban, azon belül is egerekben és billentyűzetekben utazik immár legalább 23 éve. Kínában pedig kimagasló szereplő a vezeték nélküli kiegészítők piacán, ám ezúttal mégsem egy wireless megoldásukat próbálhattam ki. Az UCK-6001 egy 8, sőt, valójában 9 az 1-ben eszköz, hiszen egy vezetékes billentyűzetről van szó, melyen 8 hasznos csatlakozó is helyet kapott, amelyekkel alaposan megtoldhatjuk a limitált ki- és bemenettel megáldott gépek képességeit. A billentyűzet jól jöhet bármilyen helyzetben, például tabletek és telefonok estében kifejezetten hasznos lehet, de ha nem vagyunk elégedettek egy laptop gyári gombsorával, a Rapoo ajánlata hasznos kiegészítő lehet. De vajon megéri a bőven több, mint 30 ezer forintot?

Csomagolás, tartozékok

A termék diszkrét, már-már olcsónak ható, világoskék színű dobozban érkezik, mely a termék diszkrét fizikai dimenzióihoz igazodik, így nem nyújtózik sokkal tovább a billentyűzetnél. A doboz megjelenése ugyan nem a legmodernebb dizájnterveket követi, a termék viszont jól látható rajta, ahogy a főbb csatlakozók, illetve funkciók is leolvashatók róla. Ami pedig egészen megnyugtató volt, az a jobb alsó sarokba biggyesztett magyar zászlócska, mely azt jelzi a vásárlónak, hogy teljes mértékben magyar kiosztású eszközről van szó, ezt pedig a magam részéről nagyon tudom értékelni, hiszen vannak olyan, a nyugati piacon nagy névnek számító gyártók, melyek nem fáradoznak ilyen gesztusokkal a hazai vásárlók számára.

A doboz felső éléből egy kis műanyag akasztófül kandikál ki, mely inkább a bolti kihelyezést, mintsem a szállítás kényelmét szolgálhatja, a hátoldalon pedig a csatlakozók részletesebb bemutatása látható, termékfotókkal illusztrálva. Itt kiderül a termék - szerintem - egyértelműen legnagyobb hiányossága, méghozzá az Ethernet csatlakozóé, számomra ezzel változna igazán értékessé az eszköz, hiszen ez az egyik leginkább hanyagolt csatlakozó, arról nem is beszélve, hogy olyan eszközöknek is biztosíthatna vezetékes netkapcsolatot, aminél ez nem éppen szokványos csatlakozási mód.

A kék borítás valójában egy belső kartontálcát takar, ebben fekszik egy kis kartonkerettel kibélelve maga a termék, mögötte egy hosszúkás kis dobozzal, alul további meglepetésekkel. A dobozka természetesen az adatkábelt tartalmazza, mely meglepően és sajnos indokolatlanul rövid, ráadásul merev is, ami kissé kényelmetlenné teszi a használatát. Egy ruganyos, könnyedén hajlítható vezeték jelentősen praktikusabbá tenné az eszközt, cserébe az egyik végén 90°-ban elfordított Type-C-vel megáldott vezeték meglehetősen masszív és igényes darab, mely a 4K-s kép átküldése mellett számos egyéb funkciót is készen áll kiszolgálni.

Végül pedig a termék alatt egy kellemes kis meglepetést találni, mely egy műszövet hordozótasak, kívül plüss hatású textúrával. Ez egy ilyen kompakt, vékony billentyűzet esetében hasznos extra, hiszen kifejezetten hordozhatónak szánt eszköz lévén nem, árt, ha meg tudjuk óvni a kopástól és karcolódástól. A vezeték számára nincs külön zseb vagy hasonló, szóval, ha a kis szütyőben együtt szállítjuk őket, a karcolódás veszélye továbbra is fennállhat. Ezen túl csak a jótállási jegy és egy rövidke, használatba vételi útmutató van még a doboz alján.

Dizájn 

A termék első ránézésre egészen igényesen fest és egyből látható, hogy numerikus pad helytakarékossági okokból nem került rá. Viszont az összesen 78 gomb valóban tartalmazza a megszokott és elvárt ékezetes karaktereket, az í betű kivételével, amit nem is tudtam mire vélni. Ha már vették a fáradtságot a honosított termék legyártására, nem egészen értem, hogy miért keller a "ctrl + alt + j" gombkombinációra hagyatkozni, mert az "í" karaktert amúgy feltüntették a J gomb jobb alsó sarkában, mint másodlagos karaktert. Az ismerős Windows gombok pedig az iMac-es karakterekkel osztoznak, ami kompatibilitás szempontjából jó előjel.

Jó előjel még a teljes egészében, alul és felül is alumínium keret, mely kifejezetten igényes és a véznasága ellenére egészen masszív darab. A felületkezelés enyhén matt és kifejezetten minőségi érzetet kelt, illetve a textúrázás hordoz valami puhaságot, ami jól kiegészíti a hasonlóan jól sikerült billentyűsapkákat. A lapos műanyag gombok szintén kellemes tapintásúak, illetve a lézergravírozott karakterek is kifejezetten jól festenek. A betűtípus egyszerű és ezáltal kellemes a szemnek, a karakterek méretezése is jól eltalált, ezáltal segíti az olvashatóságot. A megfelelő láthatóságot pedig beépített világítás segíti, mely sötétben sima fehér LED-fénnyel tölti meg a gombokat.

Ami a numerikus részleg hiányán túl még eltér a hagyományostól, az a kisebb méretű Enter, ami megszokást igényelhet, továbbá a négy kurzorgombot összevonták a Home, PgUp, PgDn és End kvartettel, a fel és le irányok ráadásul egy közös gombon osztoznak, tehát esetükben csak fél-fél gombot kapunk. Nincs továbbá önálló PrtSc, Insert, ScrLk vagy Pause gomb, de a magam részéről még mindig főleg a lemaradt í-t hiányolom igazán. A Space gombra Rapoo márkajelzés is került, de nem ez az egyetlen.

Van egy Rapoo felirat a billentyűzet alfelén is, itt fehér festéssel találunk némi kötelező adatot, pl. a modell pontos nevét, az eszköz alapvető rendeltetését és az infót, miszerint az USB-C PD kimenet összesen 100W terhelés kezelésére képes. Ami még fontos, azok a talpak, melyből összesen hat darab van és legnagyobb meglepetésemre nem sikerült őket úgy elhelyezni, hogy a billentyűzet maradéktalanul stabil legyen. Sík felületre helyezve a bal felső és jobb alsó sarok között érezni némi billegést, ami meglehetősen furcsa egy billentyűzetekre szakosodott vállalattól. A talpak valószínűleg a kompaktság megőrzése érdekében nem kihajthatók, csak vékonyka szilikoncsíkok, mindenesetre valamit a gyárban sikerült elnézni. Egyáltalán nem vészes és az is lehet, hogy csak én kaptam ilyen példányt, de azért furcsa volt.

Végül akkor jöhet a lényeg, legalábbis a lényeg nagy része, méghozzá a dokkolót alkotó csatlakozósor. A felső élen 8 csatlakozó és egy visszajelző LED sorakozik, a jobb szélen pedig a Backspace magasságában egy kombinált audio jack különcködik. Utóbbi értelemszerűen nagyon hasznos lehet, ha olyan mobilt vagy tabletet használunk, ami nem rendelkezik ilyen csatlakozóval, márpedig ez egy ideje kifejezetten gyakori jelenség. Ami a felső sort illeti, két Type-C-vel kezdünk, ebből az egyik a PD funkciót látja el, a másik pedig magáért az eszköz csatlakoztatásáért felelős. Ez lényeges, mert a Type-C portok közül kizárólag ez lesz az, amin keresztül egy adott gép felismeri majd és a billentyűzet/dokkoló használhatóvá válik. Ezután a teljes értékű HDMI 2.0 csatlakozó következik, majd három USB 3.0, melyekből az első kettő USB-A, a harmadik pedig egy Type-C, végül egy SD és egy MicroSD foglalat zárják a sort.

Használhatóság és kényelem 

A csatlakozók funkcióit érdemes alaposan megvizsgálni, mert első alkalommal zavart okozhatnak. A PD feliratos Type-C például kizárólag töltőt fogad, ám ezáltal a kommunikációs portra kötött laptop töltése vagy a nagyobb energiaigényű kijelző meghajtása sem lesz probléma. A bőséges áramtovábbítási képességének hála a többi USB csatlakozó is képes tölteni, ám ezeknél egységesen 7.5W a maximum. Az USB-k továbbá egységesen 5 Gbps-os adatátvitelre képesek, ami nem rossz, mindenesetre az USB 3.0-s szabvány itt húzza meg a határt.

A billentyűzet egyik legnagyobb előnye, hogy teljes mértékben Plug & Play, a használata semmilyen platformon nem igényelt telepítést vagy extra kalibrációt. A termék hivatalos oldalán nem is találunk hozzá semmiféle drivert, így papíron Windows, macOS, Android, iOS és elvileg Linux vagy ChromeOS rendszereken is pillanatok alatt működnie kell. Ezekből én az Androidot és a Windowst meg tudom erősíteni, a billentyűzet PC-n, Androidos mobilon és egy Android 14-es tableten is azonnal működött. Igaz, a korábban tesztelt Teclast táblagép hiába érzékelte, hogy magyar kiosztású gombsort kapott, az ékezetes gombokkal és az Y-Z gombok valós helyével mégis gondja akadt. Érdekes, a sokkal korábbi Androiddal futó Samsung mobillal ilyen gond nem volt, szóval ezt inkább a tabletgyártó számlájára írhatjuk.

Fontos, hogy a billentyűzet csatlakoztatásához kizárólag egy mindkét végén Type-C fejben végződő adatkábelt kapunk, tehát ha történetesen az asztali gépünkön nincs, vagy csak nagyon kevés Type-C csatlakozó van, akkor kell egy kicsit kötögetnünk, mire minden vezeték a helyére kerülhet. Még szerencse, hogy a billentyűzet azonnal helyettesíti is azt az egyetlen Type-C-t, amit a gépen elfoglalt. Nyilván, ha rendelkezünk modern USB-szabványt kiszolgáló vezetékekkel, a gyári vezeték simán helyettesíthető, de alapvetően a gyári kábel lesz a kézenfekvő megoldás. Nálam gond nélkül működött is, a Samsung mobil simán leadta a monitornak a jelet és a hang is jól működött, az oldalsó jack csatlakozón kérdés nélkül jött a műsor.

A 4K felbontás 60 fps mellett pedig nem elhanyagolható képesség, számos dokkoló dolgozik régebbi szabvánnyal, így számos amúgy költséges eszköz 4K mellett legfeljebb 30 fps-t nyújt. Külön tetszett, hogy Androidos eszközön is működtek az F1-F12 gombsornál megszokott médiagombok és egyéb funkciók, pl. a fény- és hangerőszabályzás, melyhez az Fn gomb lenyomására is szükség volt. Ha a wireless egeremet a billentyűzetbe dugtam, bármikor átköthettem Windowsról Androidra és vissza, az irányítás végig a kezemben maradt. Ugyanakkor nem látom be, hogy egy zsebben simán elférő USB-s dokkoló mellé miért ne vehetnék tetszőleges wireless billentyűzetet.

Azt is ki kell emelni, hogy csak azért, mert van a gépen egy szabadon elérhető Type-C port, az nem jelenti máris azt, hogy egy ilyen dokkoló minden funkcióját kihasználhatjuk. DisplayPort Alternate Mode-ot támogató kimenet nélkül például ne számítsunk rá, hogy a Rapoo eszközének csatlakozói monitorjelet fognak továbbítani. Amit nem kap meg, azt továbbítani sem képes, így az olcsóbb vagy a szükséges funkciót mellőző laptopok, tabletek esetében pl. a HDMI csatlakozó sajnos nem lesz működőképes. Szintén figyeljünk rá, hogy ha túlterheljük a csatlakozókat és nagyobb az energiafelvétel, mint amit a csatlakoztatott gép USB-je leadni képes, a DP-s Type-C portra segédtápot, töltőadatpert stb. kell dugnunk, hogy az eszköz működését biztosíthassuk. Ha csak gépelni akarunk, az rendben van, de ha 4K-s filmet néznénk, miközben egy 512GB-os kártyáról másolunk és a többi USB-t is nyüstöljük... a lényeg, hogy ha komolyabb igénybevételt tervezünk, legyen nálunk egy Type-C-s kábelben végződő töltő is.

Számomra, mint billentyűzet is jól vizsgázott. Az enyhe billegésen túl kicsit szoknom kellett az elrendezést, mivel többnyire hagyományos asztali billentyűzeteket használok. Ha viszont rááll az ember keze a gombkiosztásra, maga a gépelési élmény kifejezetten kellemes volt, a gombok útja megfelelőnek és ismerősnek érződött, a visszacsatolás kellően határozott, hogy tudjam, mikor ért célba az adott billentyű. Egy normál irodai vagy mechanikus billentyűzettől azért elmarad, de ha hozzászokunk, akkor a táskánkban hordozva kifejezetten jó társ lehet belőle. Ami viszont továbbra is zavar, az a rövid és merev kábele, mely sok esetben útban volt, vagy egyszerűen túl közel volt az adott géphez. Laptopnál, telefonnál még úgy-ahogy megoldható, de egy asztali gépnél már jóval kényelmetlenebb lesz. 

Kell ez nekem? 

A Rapoo nem véletlenül az egyik legnépszerűbb perifériagyártó Kínában, ahogy az is megfigyelhető, hogy a nyugati piacon, illetve itthon is egyre több pozitív benyomást hagy maga után. Az UCK-6001 billentyűzet letisztult, igényesen kivitelezett és masszív, eközben jól működik, a használatához pedig semmiféle egyéb közbenjárásra vagy telepítgetésre nem volt szükség. A magam részéről elégedetten használtam, bár a hagyományos kiosztáshoz szokott kezemnek időbe telt megszoknia, ráadásul nagyon hiányolta az í-t, melyhez így minden alkalommal gombkombinációt kellett bevetnem. Hasonló a helyzet dokkolóval is, mely az Ethernet portot leszámítva teljes körű kiszolgálást nyújt, már ha ki tudjuk használni.

Ami az í karakter lehagyásán és az enyhe billegésen túl számomra zavaró volt, az a rövidke és túlzottan merev adatkábel, amit valahogy sosem volt igazán kényelmes csatlakoztatni és aztán elhelyezni, valahogy mindig útban volt, mert a különböző eszközökön máshol volt a szükséges csatlakozó. Nyilván lehet hajlítgatni, hátha lazul egy kicsit, de igazán sosem lett tökéletes a dolog és ha az asztal elrendezése nem ideális, akkor a kábel hossza is nehézségeket okozhat. Ezt leszámítva maga az eszköz mindkét funkcióját kiválóan teljesítette, a gép és az okoseszközök is azonnal felismerték, a papíron jelzett képességeiket pedig zavartalanul látta el. Szóval minden szuper, csak valami apróság mindig az útjába állt egy komolyabb elismerésnek.

Ha arra gondolok, hogy kinek tudnám ajánlani, az a helyzet, hogy a kép kissé vegyes. Ha valaki csak hordozható billentyűzetet keres, szerintem talál olyat olcsóbban, ami akár vezeték nélkül is működik, így válogathat a számára ideális gombkiosztásokból és a vezetékes csatlakozás is megmarad tartalék lehetőségnek. Ha viszont dokkolót keresünk, ennek az árnak akár a töredékéért is találunk igényes és kompakt alternatívát, ami igény szerint Ethernetet vagy más hasznos csatlakozót is kínál. Ez a termék tehát akkor lesz izgalmas, ha mindkettőre szükségünk van és nem bánjuk, ha azt egyetlen, korrekt módon összerakott terméktől kapjuk meg, így talán az ára sem tűnik elrugaszkodottnak. Összességében valahogy a legtöbb részlet rendben volt, de nem volt igazán kiemelkedő, mert az apró figyelmetlenségek rontottak az összképen, viszont a funkciókat tekintve megbízható, az általános minőségét tekintve szimpatikus eszköz, mellyel a vásárlók többsége elégedett lehet.