Nem a modern ember volt az első emberfaj a Himalájában

Először találtak gyenyiszovai csontot a Gyenyiszova-barlangon kívül, és ez nem is akárhonnan, hanem a Tibeti-fennsíkról került elő.

Nem a modern ember volt az első emberfaj a Himalájában

2008-ban egy kutatócsoport egy picinyke, de annál fontosabb csontra bukkant egy szibériai lelőhelyen: az Altaj vidéki Gyenyiszova-barlangban talált ujjpercről a DNS-elemzések nyomán kiderült, hogy egy addig teljesen ismeretlen ősi emberfajhoz tartozik, amely a neandervölgyiektől és a modern emberektől eltérő sajátosságokat hordozott. Az úgynevezett gyenyiszovai ember kapcsán azóta is rengeteg a megválaszolatlan kérdés, hiszen a fajhoz köthető összes lelet a már említett kisujjpercből, három fogból és egy gyenyiszovai-neandervölgyi hibridtől származó csontszilánkból áll, amelyek mindegyike ugyanabból a barlangból került elő.

Legalábbis így volt ez egészen mostanáig, a napokban azonban egy nemzetközi kutatócsoport bejelentette, hogy újabb gyenyiszovai csontot azonosítottak egy több ezer kilométerrel odébb található lelőhelyen. A lelet, egy alsó állkapocs jobb fele, a Tibeti-fennsík keleti széléről, 3200 méteres tengerszint feletti magasságból került elő. Az úgynevezett Hsziaho-állkapocs nemcsak az első gyenyoszivai maradvány, amelyet a névadó barlangon kívül találtak, de mint kiderült, az elsőként megtalált gyenyiszovai lelet is.

Az állcsontot 1980-ban egy helyi szerzetes találta meg, aki a Lancsoui Egyetemnek adományozta azt. A csont aztán három évtizedig érintetlenül hevert az intézmény gyűjteményében, mire egy régészekből és éghajlatkutatókból álló kutatócsoport ténylegesen vizsgálni kezdte. Ekkoriban vált ismertté a gyenyiszovai emberek létezése, és az is, hogy leleteket ugyan nem találtak Szibérián kívül, de az élő emberekben azonosított DNS-maradványok alapján világosnak tűnt, hogy az egykori faj tagjai széles körben elterjedtek voltak Kelet-Ázsiában is. A Hsziaho-állkapcsot vizsgáló kutatókban ugyanakkor eleinte fel sem merült, hogy gyenyiszovai csontot tanulmányoznak.

Galéria megnyitása

Az rögtön világos volt, hogy a lelet nem a modern emberhez tartozik, hiszen az állcsont meglehetősen vaskos és a benne ülő fogak is nagyobbak, illetve más formájúak, mint fajunk fogazata, vagy a többi ismert emberfaj fogai. Bár DNS-t nem sikerült kivonni a leletből, ősi kollagének töredékeit igen, és végül ezek vezettek a faj azonosítására. A fragmentumok ugyanis nagyon hasonlítanak a gyenyiszovai fehérjékre, sokkal inkább, mint a neandervölgyi, a modern ember vagy a nem emberi főemlősök kollagénjei.

Ahogy már említettük, a kelet-ázsiai népesség DNS-e alapján a szakértők 2010 tájától sejtették, hogy a gyenyiszovai ember már azelőtt elterjedt volt a régióban, hogy a modern ember elődei feltűntek volna a színen. A lelet ezt abszolút megerősíti, a Hsziaho-állkapocs ugyanis a datálás szerint 160 ezer éves, amivel a legkorábbi emberi maradvány, amit a Tibeti-fennsíkon találtak. Amivel az a teória is megdőlni látszik, miszerint a modern ember volt az első, aki alkalmazkodni tudott a Himalája extrém környezetéhez. Úgy tűnik, hogy a gyenyiszovaiak már elődeink előtt 120 ezer évvel sikeresen adaptálódtak a Föld legmagasabb hegységéhez.

Sőt, a jelek szerint adaptációikkal a később megjelent modern embereket is segíteni tudták. 2014-ben ugyanis egy kutatócsoport feltárta, hogy a tibetiek többsége az EPAS1 nevű gén egy mutálódott változatát hordozza, és ez kulcsszerepet játszik abban, hogy képesek olyan magasságokban élni, ahol 40 százalékkal kevesebb oxigén van a levegőben, mint amit a Föld lakosságának többsége belélegez. Ahogy a szakértők megmutatták, ez a gyenyiszovai örökség, vagyis akkor került be a Homo sapiens genomjába, amikor fajunk tagjai keveredtek a gyenyiszovaiakkal.

Galéria megnyitása

A felfedezés annak idején meglepőnek tűnt, tekintve hogy a Gyenyiszova-barlang közel sincs olyan magasan, mint Tibet. Az új lelet azonban segít feloldani az ellentmondást: bár azt DNS hiányában nem tudni, hogy a Himalájában talált gyenyiszovai állkapocs is ugyanezt a mutációt hordozta-e, annyi legalább látszik, hogy gyenyiszovaiak valóban előfordultak a magashegyi régióban.

A gyenyiszovai ember kapcsán ugyanakkor továbbra is rengeteg a rejtély. Az egyik ilyen, hogy pontosan merre volt elterjedt a faj. Rejtélyes módon ugyanis a gyenyiszovai DNS jelenléte a jelenlegi népesség genomjában Melanéziában a legmagasabb (5 százalék), Kelet-Ázsiában meglehetősen alacsony (0,2 százalék), másutt pedig gyakorlatilag kimutathatatlan.

Hogy a hasonló kérdésekre választ kapjunk, ahhoz elsősorban is további gyenyiszovai leletek kellenének. Ehhez folyamatban is van egy átfogó projekt, amely során eddig azonosítatlan, ázsiai csontszilánkokat elemeznek molekuláris analízissel. A Hsziaho-állkapocs példája pedig azt is megmutatta, hogy a múzeumi gyűjteményekben és a korábban talált leletek közt is érdemes lehet kutakodni, hiszen ott is akadhatnak meglepetések. A mostani csontleletet bemutató kutatócsoport például máris jelezte, hogy az állkapocs hasonlóságokat mutat egy 2008-ban talált tajvani lelettel, amit szintén újra meg kellene vizsgálni.

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap