Az operációs rendszerek és a C64 kapcsolata nem az a tipikus villám: az 1986-os kiadású GEOS is 12 évvel később kapta az első, majd húsz esztendő elteltével, 2018-ban második frissítését. Vajon mire képes ez a most megjelent operációs rendszer így negyven évvel a Commodore 64 kiadása után?

A C64OS-re keresztelt operációs rendszert egy nagyobb, levélméretű csomagban kapjuk meg. A csomagban angol nyelvű kezelési útmutató, matrica, üdvözlőkártya található. A rendszer a kézikönyvben található műanyag tokba csomagolt SD-kártyán érkezik, melyről használat előtt érdemes biztonsági másolatot készíteni.

Ez már most jelez valami modernséget, lévén ilyen adathordozót a gyári konfiguráció természetesen nem tudott kezelni. A futtatáshoz SD2IEC szükséges; ez a legolcsóbb kiegészítő, amely alkalmas az SD-kártya lejátszására. A minimum konfiguráció része továbbá egy sima C64 vagy C64C és botkormány. Az ajánlott az alábbi:

Utóbbiak esetén a telepítést is el kell végeznünk, míg az SD2IEC-ről azonnal képes futni a rendszer. A 1541, 1570, 1571, és 1581-es lemezmeghajtók sebessége és kapacitása nem elegendő a C64OS futtatására. A 1541 Ultimate II+ oly mértékben kompatibilis a 1541-gyel hogy az sem, viszont a CMD FD-2000, és FD-4000 meghajtók már képesek a futtatásra, az EasyFlash3 pedig csak bizonyos korlátokkal.

A kéziköny szerint az új operációs rendszer kiszélesíti a Commodore 64 lehetőségeit, gyors és könnyű használni. Point-and-click interfész, hagyományos menü és státuszsor, univerzális vágólap, és a modern háttértárak nagyfokú támogattsága jellemzi. A vágólapra nem csak a megszokott "dolgokat" tehetjük, azon programstászuszokat is tárolhatunk, tehát átváltva onnan folytathatjuk a játékot pl, ahonnan vágólapra tettük. Az első indítás során további beállítások történnek: dátum, idő, egér meghajtó, memóriabővítő, stb. RTC - valósidejű óra - ajánlott a program szerint, ha nem rendelkezünk ilyennel a program ajánl nekünk egy olcsó alternatívát.

A VICE emulátor képes futtatni a C64OS-t, azonban a C64 Mini és Maxi nem, mivel nincs rajtuk IEC soros port - persze ez csak a hivatalos álláspont, lehet, hogy ezt azért valaki mégis megoldja hamarosan. A Raspberry-változattal, a BMC64-vel szintén ez a helyzet. 

A rendszer SD2IEC-vel picit kevesebb, mint húsz másodperc alatt bootol be. Nem ikonos, de majdnem: egérrel azok helyett  szövegmezőkre kell kattintanunk. Egy nagyjából hagyományos menüsor viszont rendekezésre áll, és az ablakkezelés is a megszokottnak mondható - leszámítva, hogy a méret módosításánál a vízszintes fix, az mindig képernyő széles. A C64OS lenyíló menüket is használ, akárcsak a most futó rendszereken.

Beépített játék a sakk (sajnos csak kétszemélyes: a gép ellen nem tudunk játszani), de tudományos számológép is rendelkezésre áll. 

A "themes" indítása után személyre szabhatjuk a rendszer kinézetét beállított témákkal, vagy a színeket objektumomként. Öt asztal áll rendelkezésünkre ötféle beállított stílussal, ezek is módosíthatók, akár a háttérkép is - mely esetünkben egy karakteres "ábra", melyet itt backdrop-nak neveznek, és egyszerűen a C= + 1-5 számbillentyűk lenyomásával válthatunk közöttük.

A C64OS különböző kiterjesztésű képeket meg tud jeleníteni, melyeket a megfelelő mappákban találunk: art (artsudio), interpaint, koala (koa - slideshow), ezenkívül programok screenshotjai is megjeleníthetők szintén teljes képernyő/ablak rendszerben.

A Commodore 64 zenéit tartalmazó, más gépeken használatos .SID file-ok lejátszása sem probléma a rendszernek, de sajnos zenelejátszó még nincs benne. Viszont idő, stopper, Időzítő/ébresztőóra, naptár(a napokhoz emlékeztetőt is beállíthatunk) megtalálható a kínálatban. 

GO menüpont segítségével egyszerűen indíthatunk alkalmazásokat, a "Go home" pedig a "legrövidebb úton" visszavisz a "kezdőasztalra".

A "NESTester" Nintendo kontrollereket képes tesztelni, és itt látható a C64OS egyik érdekes tulajdonsága: a grafikus és a szöveges módot egy képernyőn tudja megjeleníteni, ráadásul úgy, hogy a grafikus ablak mérete módosítható.  Természetesen a rendszerből a jó öreg v2.0-ás Commodore Basic is elérhető.

A C64OS SD-kártyájának OS/Settings mappájában a rengeteg lehetőség mellett megtalálható a Configure program, ezzel végezhetjük el a környezet beállítását. A beállítási lehetőségek részletességét hadd érzékeltessem azzal, hogy az idő menüsori megjelenítésén túl 12/24 órás formátum, a másodperc jelzése villogással mind lehetséges, de az egér beállításánál nemcsak az egér típusa - a korábban említett négy lehetőség formájában, de mozgásának sebessége, a duplaklikkek közötti várakozás, a mutató külső és belső színei mellett jobb- és balkezes egér is választható. Beállítható még a célra egyébként botkormány, koala pad, fényceruza, vagy a C128 numerikus billentyűzete. Az egérmutató stílusa is négy - köztük az Amiga - lehetőségből választható.

A C64OS képernyőmentésre is képes. Programikont is létre tudunk hozni az asztalon az ott addig nem megjelenített programoknak. A Galéria is a jóval újabb rendszereknél megszokott módon működik, azaz médiafáljok tárolója. 

Fájlkezelő -  elég nagy hiányossága a C64-nek a viszonylag nehézkes fájlkezelés, és erre a GEOS-ban sem kínáltak megoldást. Viszont a C64OS-ben négy panel között, így négy mappa és/vagy meghajtó között tudunk fájlműveletet végezni, tehát akár SD2IEC és a 1541-es lemezegység között direktben.

Az "ikon" létrehozásához át kell lépnünk BASIC-be, majd a PRGALIAS CREATOR-ral be kell állítanunk a tulajdonságokat.

Hogy miben fejlettebb a korábban említett GEOS-nál? Egy dolog azonnal szembetűnik: ez színes. A C64OS bár támogatja a régi 1541-és hasonló meghajtókat, nem igazán azokra lett optimalizálva, pontosabban egyáltalán nem. Már a kezdőképernyő is több programból áll, ezek betöltése egy olyan lemezegységgel csak folyamatos kerregést okozna. A C64OS a GEOS-sal ellentétben szövegalapú, így jóval gyorsabb. Kicsit fura lehet, hogy a betöltések végén az új ablakokat nekünk kell felhúzva kinyitni.

Hiába azonban a korszerű eszközök kezelése, a modern gépekhez hasonló driverek használata és a széleskörű konfigurálhatóság, sem a Wizard of Wor, sem a Last Ninja, de még az Elite elindításához sincs szükség ilyen rendszerre. Viszont egy egész jó médialejátszót kaphatunk a jövőben a C64OS-sel.

Sajnos a csomag egyelőre hibákat is tartalmaz (például a naptár emlékeztetők kezelésénél), ez nem is csoda, mivel egyetlen fejlesztő dolgozott ezen az összetett rendszeren - nagyjából két évig - nem kizárt, hogy az egész egy na-fogd-meg-a-söröm kijelentésből indult. A hibajavítás és a frissítés azonban az SD-kártyás megoldásnak köszönhetően egyszerű, és a beállításaink is megmaradnak utána. A C64OS 45 dollárba kerül. Hogy megéri-e ezt az összeget? Döntsd el te.