Oldal I.

Fogjunk egy Driver 3 alaptörténetet, adjunk hozzá egy csipetnyi driveres küldetéstípust is és végül keverjük össze néhány jól bevált régebbi Need for Speed elemmel, a tetejére pedig szórjunk egy kis névtelen, arctalan főhőst. Akár ezt is mondhatták volna a játék tervezői a kivitelezési munkálatok előtt.

A történet tanúsága szerint ez alkalommal is maradunk az illegális autóversenyek alvilágában, de ezúttal beépülve, a törvény álcázott képviselőjeként leszünk jelen. Természetesen itt is jól kell teljesítenünk, mert csak így kerülhetünk közelebb az igazi nehézfiúkhoz, akik kiiktatásával megbíztak minket.

A cselekmény három városban és az őket összekötő autópályákon és országutakon zajlik. A játéktér elég nagy, a városok összetettek, az épületek aprólékosan kidolgozottak. A grafikát tekintve megmaradt a megszokott, kissé meseszerű városkép, ami teljesen halott, leszámítva a forgalmat. Az autók sem mondhatóak a legszebbnek, de végül is azokkal nincs túl nagy gond. Beállítások terén elég sok mindenhez nyúlhatunk és egy gyengébb konfig esetén választhatunk, hogy milyen képi elem minőségéből adunk alább. A grafikus motor elég jól optimalizált, egy 8600GT-n 1280-as felbontás és maximális beállítások mellett tökéletesen megy a játék, de néha azért megakad hosszabb-rövidebb időre. Az árnyékokat célszerű kikapcsolni, mert azon túl, hogy nagyon rondák, zavaróak is lehetnek, ahogy a sebesség és a haladás miatt folyamatosan vibrálnak előttünk az úton.

 

Attól, hogy most beépített rendőrként veszünk részt a versenyeken, a játékmenet nem sokat változott. A gyorsverseny menüpont alatt ki lehet próbálni az adott pillanatig megnyílt pályák bármelyikét, különböző nehézségi szinteken. Ennek egyetlen értelme számomra a gyakorlás lenne, de mivel a játék nagyon könnyű, erre nem lesz szükség, úgyhogy vessük inkább bele magunkat az éles versenyekbe.

Oldal II.

A Karrier módon belül az egyes versenyek megnyerésével nem csak tovább juthatunk, de sofőr-szintünket is növelhetjük vele. Ez tulajdonképpen a vezetési tapasztalat, mely kihatással van az autónk teljesítményére és kezelhetőségére, valamint árkedvezményt jelent a vásárláskor és növeli a manőverekkel szerezhető zónapontok értékét. Ezek a zónapontok sima vezetési módban és verseny közben is gyarapodnak annak függvényében, mennyire „hősiesen” vezetünk. Hősies vezetésnek az számít, ha mondjuk egy rázós szituációban elkerüljük az ütközést (minél melegebb volt a helyzet, annál több pontot kapunk), átrepülünk egy ugratón, driftelünk, 180-720 fokos fordulatokat teszünk, stb. A magasabb zónapontok ugyanakkor növelik a nitró és az időlassító egy egységnyi élettartamát.

A nitrót és az időlassítót a gyors haladás tölti vissza. Az utóbbi arra való – ahogy a neve is utal rá  -,  hogy lelassítsa az időt, miközben az autó súlyossá és nagyon könnyen irányíthatóvá válik. Ily módon könnyedén átjuthatunk szűk helyeken, vagy kitörhetünk a rendőrség gyűrűjéből. Gyakorlati haszna nincs, sokkal élvezetesebb ezekbe a szituációkba élesben belemenni. Uralkodhatunk is egy-egy terület felett is azáltal, hogy az adott esemény legjobb idejét állítjuk fel.

Amikor magasabb sofőr-szintre lépünk, további pályák nyílnak meg, melyek nehézségükben az adott vezetési szintünkhöz igazodnak. A versenytípusok között megtalálható a többkörös verseny, sprint (szakasz), checkpoint, zsaruk kiiktatása, lerázása, károkozás, országúti ütközet, és lehagyás. Ezeken a versenyeken való részvétel opcionális, de szükségszerű a vezetési tapasztalat növelése érdekében. Ezek között lehetnek fő események, amik kiemelt versenyeknek számítanak és a történet előrehaladását szolgálják. Az ilyen futamokon győzelem esetén az ellenfelek autói közül választhatunk egyet. Vannak még munka névvel ellátott küldetések, amik elvégzése sok pénzt és hírnevet jelent. Minél nagyobb a hírnevünk, annál nagyobb versenyekre juthatunk be, annál nagyobb alvilági figurák adnak munkát, közelebb kerülve ezáltal a célszemélyhez. Aki játszott már a Driverrel, annak az összes ilyen küldetés ismerős lesz. Többnyire oda kell érni valahová időre, vagy egy másik autót széttörni menet közben. Ezek a részek, csak úgy, mint az egész játék, túl könnyűre sikerült. Nem nagyon kell manőverezni, nem kell számolgatni, mikor rántsam rá a kormányt a másikra, elég ha hátulról párszor belerohanok és a küldetés sikerült. A Driverben ez legalább ezt legalább úgy oldották meg, hogy az ellenfél kocsijának hátulja érzéketlen volt az ütközésre, így muszáj volt taktikázni is. A sima versenyeket is sorra meg lehet nyerni már első alkalommal és még nitrót sem nagyon kell használni. Szintén a nehézség rovására ment, hogy a játék nem fukarkodik a pénznyereménnyel egy-egy győztes verseny után. Viszonylag gyakran tudunk új autót venni és azt maximumra tunningolni, így a nehezebb pályák is játszva letudhatók. A versenyek alatt a forgalom sűrűségének szintje is alacsony. Néhány kanyart úgy alakítottak ki, hogy kényelmesen és biztonságosan kanyarodva az elszeparált szembejövő sávra érkezzünk, de izgalmat ez sem okoz, mert ilyenkor soha nem jön szembe semmi. A játék egyébként már szinte a történet legelején ellövi az összes versenytípust, így később már csak ugyanazok ismétlődnek és ez is hozzájárul a játék unalmassá válásához.

Összességében a játékmenet annyiból áll, hogy megyünk egyik hasonló pályáról a másikra, és a startot követő huszadik másodperctől többé nem találkozunk az ellenfeleinkkel, melyekkel szemben akkora előnyre teszünk szert, hogy innentől akár el is bénázhatjuk a pályát, akkor is nyerni fogunk. Ez a későbbiekben kicsit változik és a játék vége felé azért lehet számítani néhány test-test ellni küzdelemre.

Oldal III.

Térjünk egy kicsit vissza részletesebben a versenytípusokhoz. A kör, sprint és chekpoint típusokat azt hiszem nem kell bemutatni. A rendőrös küldetések is ismerősek lehetnek a Most Wantedből. A károkozás arról szól, hogy adott idő alatt a megfelelő mértékű anyagi kárt okozzuk az államnak és ha mindez megvan, ezen időtartamon belül még a rendőrséget is le kell rázni magunkról. Egyébként egy kicsit mintha fejlődött volna a testület mesterséges intelligenciája az előző részekhez képest. Mintha szervezettebben állnának hozzá járművünk beszorításához. Ellenben ugyanott vagyunk, mint eddig, mert a „letartóztattak” felirat felbukkanásáig olyan sok időnk van az álló autóban, hogy hátradőlve, kényelmesen kereshetünk egy rést és szép lassan kifurakodhatunk rajta. Maga a károkozás sem tart sokáig. Legcélszerűbb 3-4 rendőrautót egy üldözési akadályhoz vezetni és kiiktatni őket. A zsaruk kiiktatása küldetésben adott idő alatt adott számú rendőrautó kiiktatása szükséges, aztán már lehet is menekülni a szerv elől. A szökés küldetésekben egy elég éles helyzetből kell elmenekülni, lerázva a zsarukat. A lehagyás és az országúti ütközet versenyekben viszont van kihívás. Mindkét verseny csúcsforgalomban zajlik és a cél: lehagyni az ellenfelet, majd bizonyos ideig élen maradni, vagy bizonyos távolságra elhúzni, rohamtempóban lavírozni az autók között, keresve a helyet, hol férünk el és kiélezett reflexszel lesni, nem kanyarodik-e elénk valaki, tudva azt, hogy egyetlen apró hiba és veszítettünk. Ezek a pályák annyira valósághű érzést keltettek, hogy tényleg éreztem a félelmet. Számomra ezek a versenyek voltak a játék legjobb pillanatai.

A játék menetéből részben eltűnt a NFS-re mindig is jellemző csalás. Úgy vettem észre, hogy versenytársaink ebben a részben nincsenek megáldva csúcsképességekkel, ellenben a rendőrök üldözéskor néha itt is képesek 4-500 km/h sebességre, ha nagyon lemaradtak és ezt a sebességet a másodperc tört része alatt el is tudják érni. Mindez a játékosnak természetesen nem osztályrésze, így mezei halandóként másképp kell behoznunk az ebből fakadó hátrányt. Boldogulásunkat, a szintenként fejlődő sofőrrutinunkon kívül a megvásárolható alkatrészek is segítik.  Autónk teljesítményét nem csak a sofőr-szint határozza meg, hanem természetesen a megvásárolható alkatrészek is. Az eddig megszokott módon megtalálható az utcai, a verseny és a pro csomag, mely megvásárolható alkatrészenként, vagy egyben. Lehetőség van még kézi finomhangolásra is. Beállíthatjuk a felfüggesztés keménységét, a gumik tapadását, a gyorsulás és csúcssebesség, a nyomaték és lóerő, valamint a nitró erősség és  időtartam arányát. Ezeken érdemes elidőzni, mert elég jól lehet finomhangolni az autót egy adott pályához.

Oldal IV.

A megvásárolható autók skálája széles, kategorizálva amerikai, európai és japán autókra. Ezeket, csakúgy, mint az alkatrészeket és látványelemeket, a karriermód előrehaladtával vásárolhatjuk meg.

A  kocsik vizuális kiegészítői ebben a részben háttérbe szorultak, de azért így is akad néhány. A választható kategóriák száma nem sok. Festhetünk, matricázhatunk és a karosszéria elemei közül a felniket, motorháztetőt, az autó elejét, kipufogót és légterelőt cserélgethetünk. Az összes alkatrész finomhangolható három szempont szerint.

Leszámítva a koppintásokat, a NFS berkein belül egész jó rész lett, csak sajnos annyira könnyű és annyira nélkülöz minden kihívást, hogy a karrier mód 60%-a körül – épp mikor már nehezedne a játék – már nagyon unalmas, és az ember erősen elgondolkozik azon, folytassa e a játékot, vagy csináljon inkább bármi értelmeset helyette. Jó lenne egy 100%-os újítás a sorozatnak, mert erről az alapkoncepcióról több bőrt lehúzni érzésem szerint már rég nem lehet.