I. oldal
“De hiszen ez nem is Need for Speed” - hallik a nép hangja minden évben, mikor meglátja az éppen aktuális Need for Speed-epizódot. A mantra annyira beleivódott a játékvilág közvéleményébe, hogy már lassan azt is elfelejtjük, miért mondjuk ezt. Mert tulajdonképpen mi a Need for Speed? Mi ennek a sorozatnak a lényege? Valaki össze tudja foglalni, milyen kritériumoknak kell teljesülniük ahhoz, hogy végre valami ismét “Need for Speed” legyen? Azért kérdezem, mert én nem tudom. Ez egy olyan sorozat, ami most már négy konzolgeneráció óta velünk van, és néhány kivételt eltekintve szinte sosem volt két egyforma epizód közben. Miben hasonlít egymásra a harmadik és az ötödik rész? Szinte semmiben, azon kívül, hogy mindkettőben van autó. A harmadik egy árkád rendőrös-üldözős anyag egzotikus sportautókkal, az ötödik pedig egy félig-meddig szimulátor kizárólag Porschékkal.
Aztán voltak itt még tuningolós-éjszakai versenyzős részek (Underground), komolynak látszani akaró pályaversenyek (Shift), megmagyarázhatatlan rettenetek (Carbon), Burnout-klónok (új Most Wanted), történetet erőltető marhaságok (The Run), és akkor még a felét sem soroltam fel. El kell fogadni a tényt: nincs olyan, hogy ez Need for Speed volt, az pedig nem. Azonban úgy tűnik, viszonylag egyértelmű, hogy az Electronic Arts milyen jövőt szán a sorozatnak: mivel a kiadó láthatóan nem tud, vagy nem akar versenyezni a Gran Turismo és a Forza Motorsport által uralt szimulátoros pályán, ez lesz a tisztán szórakoztató, agyat kikapcsoló autós durrbele, amihez a Criterion minden tapasztalatát felhasználja majd. “Áhááá, de ezt nem is a Criterion fejlesztette” - mondhatnátok, és igazatok lenne. Ugyanis a Criterion kijelentette, hogy bizony nem szeretne élete végéig kizárólag NFS-részeket kalapálni, a Black Box pedig soha nem tudott egyetlen tűrhető játékot sem letenni az asztalra, így az Electronic Arts egy új stúdiót hozott létre.
Ez lett a svéd Ghost Games melynek tagjait (micsoda meglepetés) nagyrészt a Criterion emberei teszik ki, csak odébb költöztek pár országgal. Melléjük olyan szakemberek csatlakoztak még, akik korábban a Project Gotham Racingen, a Forza Horizonon, vagy éppen a Far Cry 3-on dolgoztak. A Far Cry fejlesztők itt minden bizonnyal nagy hasznát vették a nyílt világokról szerzett tapasztalatunknak, lévén az új NFS is ilyet hoz nekünk. Ez a világ pedig a Redview County nevet kapta, és ugyan nem kifejezetten nagy (még véletlenül se tessék FC3-szintre gondolni), de azért éppen elég betonozott (és nem betonozott) utat biztosít ahhoz, hogy legyen elég hely kiszórakozni magunkat. Ráadásul a készítők mindent bepasszíroztak, ami csak az autóvezetést élvezetessé teheti a környezet szempontjából: látványos hegyi utak, széles autópályák, vidéki hosszú egyenesek, kacskaringós mellékágak, lepusztult és sivár környékek, erdők, ugratók, rövidítések - egy szó, mint száz: változatosságban nem lesz hiány.
II. oldal
A Rivals rögtön a kezdetekkor választásra kényszerít minket: vagy versenyzőként, vagy rendőrként csinálhatunk karriert Redview County útjain. Ha ezt sikerült eldönteni, akkor szabadon járhatunk-kelhetünk a nyitott világban, indíthatunk eseményeket (mint például a Burnout Paradise-ban), vagy nekiállhatunk teljesíteni a fejlődésünk útját jelentő Speedlisteket, azokból is fejezetenként hármat. A Speedlistek hat kategóriába sorolhatók be, melyekből a versenyzőkhöz és a rendőrökhöz is három-három tartozik. Előbbieknek a Race, a Pursuit és a Drive, utóbbiaknak pedig a Patrol, Enforcer és Undercover érhető el. Ezek alá különböző jellegű kihívások tartoznak, melyekből hármat kell teljesítenünk a továbbjutáshoz, de a játék megengedi, hogy a különböző kategóriákból szabadon válogassunk. Ennek köszönhetően mindenki megtalálhatja azokat a versenyeket vagy tevékenységeket, amik illeszkednek a játékstílusához, és nem feltétlenül kell unalmasnak, vagy frusztrálónak tűnő dolgokkal tölteni az időt.
A kihívások sikeres teljesítésével, versenyek megnyerésével, vagy éppen versenyzők lekapcsolásával, Speed pontokat gyűjthetünk, amik gyakorlatilag a játék valutáját képezik. De itt bejön egy kis csavar: minél tovább maradunk kinn a nyílt terepen, és minél több kihívást teljesítünk egymás után, annál magasabb szorzóval gyűlnek a Speed Pointok, viszont annál inkább köröznek minket a rendőrök. A bökkenő csak annyi, hogy a megszerzett pontokat nem kapjuk meg rögtön és véglegesen, előtte el kell mennünk a rejtekhelyünkre, ahol leadjuk őket. Viszont, ha ez nem sikerül és lekapcsolnak a rendőrök, akkor minden addig megszerzett pont elveszik - pontosabban az intézkedő biztosúrhoz kerül. Alaposan meg kell gondolni, mennyi kockázatot vállalunk.
Ezek a rejtekhelyek szolgálnak arra is, hogy fejlesszük az autónkat, illetve itt tehetünk szert új járgányokra is. Mivel a játék első felében olyan ütemben kapjuk az egyre gyorsabb és újabb verdákat, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, a fejlesztésnek nem sok értelmét láttam, azok inkább később lesznek hasznosak. Persze, ha az egyik korai autó nagyon a szívéhez nő valakinek, megteheti, hogy beleöli minden pontját, és bármennyire is nevetségesnek tűnik, később felveheti majd a versenyt a legdurvább szuperautókkal. Persze nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Érdemes azt is tisztába tenni, hogy itt senki nem szabad, hogy Forza Motorsport-szintű tuningra gondoljon, ebben a játékban erre nincs is szükség. Itt csak a következő fő kategóriákban javíthatunk járgányunkon: tartósság, erő, irányíthatóság, gyorsulás, végsebesség.
III. oldal
De milyen érzés autózni a Rivalsban? Nos, gyors. Oké, ez nem túl meglepő egy árkád autóverseny esetében, de tényleg folyamatosan 200 felett látjuk majd a mutatót, a fékre csak néha kell rálépnünk, a kanyarvétel inkább abból áll, hogy ügyesen drifteljük végig az ívet. Aztán megjönnek az ellenfelek, és csatlakoznak a mókához a rendőrök is, és elindul az adok-kapok. Minden autónak van egy bizonyos “éltereje”, amit teljesen le kell vennünk ahhoz, hogy a roncstelepre küldjük (illetve az utak mellett elhelyezett műhelyeken áthaladva tudunk “gyógyulni”), így a Burnout azonali kiütéseiről le kell mondanunk. Erre vélhetően azért volt szükség, mert itt nagyon sokszor igazi, valós emberek lesznek az ellenfeleink az AllDrive rendszernek köszönhetően. Az Electronic Arts és a Ghost Games ezzel szeretné eltörölni a határokat az egy- és többjátékos üzemmód között, amikor ugyanis online vagyunk, sosem leszünk egyedül a világban. Az esetek többségében a játék berak mellénk még legfeljebb öt másik hús-vér ellenfelet, ha pedig a barátaink már bent vannak egy világban, úgy nagy eséllyel mi is melléjük kerülünk.
Mivel a térkép elég nagy hat ember számára, előfordulhat, hogy sok ideig nem találkozunk senkivel. Aztán egyszerre elmegy mellettünk egy egész konvoj, versenyzőstül, rendőröstül, és mi szabadon beszállhatunk a mókába, vagy éppen elkezdhetjük levadászni a térkép legkörözöttebb gyorshajtóját, opcionálisan együttműködve a többi játékos által irányított rendőrökkel. Az egész rendszer észrevétlenül és tökéletesen működik, és ezzel meg is szűnik az igény arra, hogy unalmas lobbikban kelljen várakoznunk, míg találunk magunk mellé ellenfeleket. Ha már úgy is egy világban vagyunk a többiekkel, elég egymás mellé húzódnunk egy versenynél vagy eseménynél, és máris együtt indulhatunk el rajta. Ez idegenekkel persze nem mindig jön össze, olyan meg még ritkábban, hogy egyszerre hat ember álljon ugyanazon a rajtrácson, de a hangulat azért megvan, főleg akkor, amikor ez az egész egy hosszú és egyre durvábbá váló, a fél megyét átszelő látványos üldözésbe torkollik.
A Need for Speed: Rivals tehát alapvetően jól működik és élvezetes, azonban akad néhány probléma is. Először is a sorozat továbbra sem tud elszakadni attól az érthetetlen játéktervezői döntéstől, hogy az ellenfelek látványosan lelassítanak, ha nagyon lehagynak minket, esélyt adva ezzel arra, hogy utolérjük őket - ami még nem olyan nagy baj, az már inkább, hogy utána a célvonalhoz közelítve irreálisan felgyorsítanak, lehagyva minket akkor is, amikor teljes gázzal közlekedünk. Hasonlóan idegesítőek tudnak lenni a rendőrök is, akik a játék utolsó harmadában már folyamatosan a hátsónkban vannak, bármit is csináljunk, és szintén utolérnek minket bármilyen körülmények között, legyen bármilyen tápos is az autónk, és vezessünk bármilyen hibátlanul is.
Ha pedig lekapcsolnak, akkor a korábban már ismertetett módon elvesznek a pontjaink, ami így eléggé visszaveti fejlődésünket, ez pedig szerintem ismét hibás játéktervezés, ugyanis rendkívül kiábrándító tud lenni - nem véletlen, hogy a World of Warcraftban sem veszítünk aranyat vagy tapasztalati pontot halálkor. Nem is beszélve arról, hogy jobb, ha nem kapunk váratlan telefonhívást és nem jön ránk a szapora játék közben, ugyanis az AllDrive rendszer miatt nyilvánvalóan nem lehet pause-olni sem. Akad még tehát néhány furcsa dolog, amit a Ghost Gamesnek ki kell majd köszörülnie a jövőben, azonban egyértelműen úgy tűnik, hogy a Need for Speed végre jó kezekbe került. Valószínűleg mindannyian jobban járunk, ha a Criterion máshol kamatoztatja kreativitását, és persze azzal is, hogy a Black Box többet nem nyúl hozzá a franchise-hoz.
IV. oldal
A srácok vizuális fronton is kihozták a maximumot, amiben segítségükre volt az új Frostbite 3 motor. A Battlefield 4-et is mozgató motor otthon érzi magát egy autós játék alatt is: a jelenlegi generáción hozza azt, amit elvárhatunk egy nyolc éves géptől, és ugyan a PS4-es és Xbox One-os verziót ezúttal nem tudtuk tesztelni, hallottunk beszámolókat, melyek szerint nagyon jól fest az játék mindkét masinán, 1080p-ben. Érdekes módon azonban a készítők nem csak a konzolos változatokat rögzítették maximális 30fps-ben, de a PC-set is, ami egyrészt érthetetlen, másrészt pedig alaposan felbőszítette a PC-s játékostábort, akik valószínűleg ezek után ismét megszavazzák majd az Electronic Artsot az Egyesült Államok legrosszabb vállalatának. Pedig most nem is igazán érdemlik meg, mert egyébként a Need for Speed: Rivals egy pörgős, hangulatos, élvezetes játék, tele emlékezetes pillanatokkal és üldözésekkel. Ezek mellett pedig egy olyan multiplayer rendszert mutatott be, amit ha tovább tudnak fejleszteni, nagy jövője lehet.
Platformok: PS3, PS4, Xbox 360, Xbox One, PC
Tesztplatform: Xbox 360
