A neandervölgyiek és a Homo sapiens sapiens fejlődése nagyjából 530 ezer évvel ezelőtt vált külön, a nem afrikai közvetlen felmenőkkel bíró modern emberek többsége azonban hordoz neandervölgyi géneket, köszönhetően annak, hogy elődeink és az egykor él emberfaj (vagy alfaj) tagjai később is rendszeresen keveredtek egymással, közös utódokat hozva létre. Nem is keveset, hiszen a szakértők becslései szerint összességében a neandervölgyi genom 40 százaléka van jelen elszórva a jelenleg élő emberi népességben, olyan tulajdonságokat befolyásolva az ezeket a DNS-szakaszokat hordozókban, mint egyes betegségekre való hajlam, vagy éppen a dohányzási szokások.
De a neandervölgyi gének egy új vizsgálat szerint ennél sokkal alapvetőbb nyomot is hagyhatnak hordozóikon, ugyanis kismértékben a koponya formáját is befolyásolják. Míg ugyanis a modern ember koponyája és agykérge nagyjából gömbölyű felületet formál, a többi valaha élt főemlős, köztük a neandervölgyiek feje sokkal hosszúkásabb, így lapítottabb aggyal is rendelkeznek.
Annak kiderítése érdekében, hogy mely neandervölgyi gének befolyásolják a modern emberi népességben is jelen levő koponyaváltozatokat a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatói 19 modern ember és 7 neandervölgyi koponyáját vizsgálták meg. A szakértők lenyomatokat készítettek az agykoponya belsejéről, hogy lemérjék az agy gömbölyűségét, majd közel 4500 ember genetikai és agyi mágneses rezonancia felvételeivel vetették össze az eredményeket. A vizsgálat alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a picit lapítottabb fejforma két gén, a PHLPP1 és az UBR4 neandervölgyi verziójának eredménye.
A PHLPP1 a neuronok hosszú nyúlványait borító mielin termelődését vezérli, amely nagyon fontos az idegsejtek közti kommunikáció megvalósulásában. Ennek a génnek a neandervölgyi változatát hordozókban a mielintermelés kevésbé aktív a kisagyban. A neuronok növekedését elősegítő UBR4 neandervölgyi változata ugyanakkor a putamen nevű agyi területen jár együtt mérsékeltebb aktivitással a modern emberi verziónál.
A szakértők elmondása szerint mindkét terület kiemelten fontos az emberi evolúció szempontjából, mivel a putamen és kisagy is szerepet játszik a figyelem fenntartása, a tervezés, az emlékezés, a tanulás és valószínűleg a nyelv működésében is. Az említett régiókban a mielintermelés és a neuronok növekedésének fokozódása tehát azzal járhatott együtt, hogy a modern ember a neandervölgyieknél kifinomultabban kezdett kommunikálni és fejlettebb eszközöket készített.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy bár a neandervölgyi génvariánsok máig felbukkannak a modern emberekben is, hatásuk összességében annyira mérsékelt, hogy a fejformában csak alapos vizsgálattal lehet észrevenni a neandervölgyi jelleget, az intelligenciát pedig annyi minden befolyásolja, hogy ott ezen génváltozatok hatását nem lehet tetten érni.
