I. oldal
Uzumaki Naruto felnőtt. Két és fél év telt el az áruló Szaszukéval folytatott legendás harc óta, hősünk Dzsiraija keze alatt azóta mesteri szintre emelte a harcművészeti tudását, és felkészült rá, hogy visszatérjen az Avarrejtekbe. A falu, melyben gyermeki éveit töltötte, nem változott semmit, a barátai is mind várták már Narutót, azonban az idill nem tart sokáig. Hamarosan feltűnik a színen az Akacuki szervezet, mely nem más célt tűzött ki maga elé, minthogy megtalálja a farkasdémonokat, azt a kilenc misztikus szörnyet, mely egyszer már majdnem elpusztította a világot, és ezzel együtt az emberiséget is. Az összeesküvést azonban megnehezíti, hogy az egyik démon, a kilencfarkú róka magában Narutóban van. Még csecsemőkorában zárták a testébe, hogy így tartsák távol a világunktól, a teher pedig megpecsételte a kis szőke fiú sorsát, nem csak a gyermeki évek alatt taszították ki őt a kortársai, de még most, felnőttként is minden napja küzdelemmel telik.
A Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 2 az animesorozat sippúden kalandjainak eseményeit meséli el nekünk. Kisimoto Maszasi meséjének legizgalmasabb történetei ezek, Naruto újra felveszi a kapcsolatot a ninjákkal, de feltűnik a színen Szaszuke, továbbá Pain, a démonvadászok vezetője is, aki hatalmas háborút robbant ki Avarrejtek amúgy békés utcáin. A játék első perceiben több régi ismerős is visszatér, találkozunk Szakurával, Kakasival, illetve a falu hokagéjével, Cunadéval is, a bemelegítő harcok után pedig kezdetét veszik a kalandok, elindulunk felfedezni a világot, megkapjuk az első feladatokat, és persze hamar belekóstolhatunk a csatározásokba is.
A történet a prológussal együtt összesen nyolc kötetre van osztva, maga a játékmenet pedig a klasszikus JRPG vonalat követi. Hosszú beszélgetések, és látványos átvezető animációk váltják egymást, a harcoknál a pörgős, látványos akció kapja a főszerepet, míg kalandozás közben rögzített nézőpontokból követhetjük az eseményeket, nem egyszer sarok mögül kinézve, vagy éppen háztetőről letekintve, attól függően, hogy honnan lehet a legizgalmasabb képet kapni. A kalandok teljesítésének öt nehézségi szinten vághatunk neki, melyből érdemes a középsőt választani, de szerencsére a menüben ez bármikor módosítható, akár egy boss összecsapás előtt is.
II. oldal
A japán szerepjátékokat imádjuk, ám amellett, hogy rendkívül egyéniek és hangulatosak, van néhány kifejezetten idegesítő elemük, melyek nagy dózisban adagolva meg tudják mérgezni a szórakozásunkat. Az új Narutoban sincsen ez másképpen, a játékkal töltött órák nagy része gyaloglással megy el, a történet mindig máshová szólít minket, s ha a türelmünket még ezt követően sem vesztenénk el, akkor jönnek a beszélgetős részek, melyek rémálomként csapnak le ránk. A szövegbuborékok véget nem érő folyamként váltják egymást, az A gombot nyomogatva nekünk pedig minden mondat végén jeleznünk kell, hogy elolvastuk azt, míg ha kapunk valamilyen tárgyat, akkor annak még feljön a leírása, illetve a súgódoboza is, csak hogy ne meneküljünk könnyen. Így egy jelenetnél nagyjából ötvenszer kell rányomnunk a folytatásra, ez a megoldás pedig már csak azért is döbbenetesen rossz, mert a második alkalommal megunjuk az egészet.
A kalandozós, beszélgetős részek ráadásul technikailag sem képesek nagyot domborítani. A karakterek animációja nem valami komoly, hősünk a legkisebb gombnyomásra is métereket mozdul be, mintha valami nagyon durva fordulatszámon pörgő gép lenne, továbbá beleakad mindenbe, helyben fut, és olyan gyorsan vált irányt, amire ember még nem volt képes a világon. Ha odamegyünk valakihez, akkor ráadásul egy pillanatra még elsötétül a kép is, és utána ugyanazt látjuk, csak egy kicsit másképpen, a játék beállítja őket az előre megadott pózokba, nem is törődve azzal, hogy az előbb két méterrel odébb voltunk. De ezek apróságok csak, a kedvünket nem árnyékolják be, a városban való kalandozás még így is varázslatos. Utunk során betérhetünk a falu bármelyik boltjába, eladhatjuk az eddig felszedett kincseinket, és újakat vehetünk, emellett szinte mindenkivel válthatunk egy-két szót, de nagyon jópofák még a madáretetők is, melyek a mentési pontokat hivatottak ellátni.
A harcok egyszerűen fantasztikusak, egy pillanat alatt kárpótolnak minket az összes rosszért. Ha meg kell valakivel mérkőznünk, akkor egy mini arénába kerülünk, az Y-nal lehet feltölteni az energiánkat, az A az ugrás, az X a lövés, a B pedig az ütés, maga az összecsapás pedig annyira látványos, olyan szinten élvezetes, hogy az állunk már az első képkockák után leesett. A kamera mindig irányt vált, mutat minket oldalról, hátulról, szemből, de még közelről, és messziről is, a kombóknál ráközelít a szereplő arcára, aki egy hatalmas adag, villogó speciális effekt kíséretében csak úgy osztogatja a pofonokat, nincsen megállás egy pillanatra sem. A csaták többségénél ráadásul támogató karaktereket is kapunk, két barátot behívhatjuk néhány másodpercre, a drive gauge névre keresztelt harcrendszernek köszönhetően pedig összeköthetjük velük a kombónkat, igazi pusztító, közös csapást mérve ezzel az ellenfélre.
III. oldal
A Dragon Ball: Raging Blast elbújhat a Naruto ütközetei mögött, ami pedig a legjobb, hogy ezeket a remek csatákat nem csak a történet alatt, de külön is átélhetjük. Ha a menüben a free battle gombra nyomunk, akkor játszhatunk a gép ellen, de tolhatunk kétjátékos összecsapásokat is, 1v1, vagy 3v3 felállásban, mely utóbbinál a másik kettő szintén támogatói szerepet lát el csak. A szabad csaták alatt amúgy huszonhárom pálya áll a rendelkezésünkre, harcolhatunk faluban, elpusztult vidéken, erdőben, sivatagban, sziklás hegyoldalon és tengerparton is, karaktert pedig negyvennégy sippúden harcos közül választhatunk.
A látvány kellemes. A cell-shaded grafika remek lett, minden pillanata az animére emlékeztet minket, a háttereket kézzel festett, gyönyörű képek alkotják, maga az összhatás pedig verhetetlen, és olyan érzést kelt, mintha egy brutálisan jó rendezésű, igazi kis interaktív rajzfilmet néznénk. A hangok viszont már ennyire nem sikerültek jól, a játékban nincsen minden párbeszéd leszinkronizálva, sokat közülük csak feliratoznak, és hümmögéseket vágtak be alájuk, de ahol van, ott sem tökéletes az élmény, hiszen a szájra illesztés, mint olyan, ismeretlen fogalom volt a készítők számára. A keleti kultúra rajongóinak jó hír viszont, hogy a hagyományos angol mellett a lemezen megtalálható az eredeti japán hangsáv is a játékhoz, így ha szeretnénk, ezt is választhatjuk.
Az élményt egy kicsit lerontják a fárasztó, időigényes részek, de az akciójelenetek annyira jók lettek, hogy egyszerűen nem hisszük el, amit látunk. Minden másodperc egy adrenalinbomba, a boss harcoknál látható quick time event események is hibátlanok lettek, ami nem mindennap történik meg, az események pedig nem egyszer nagyon keményen beindulnak, érdemes tehát minden rajongónak végigjátszania a teljes kalandokat. A szavatosságot egyedül a meglepetések hiánya rontja el, a történet ismeretében nem számíthatunk semmi különösebb fordulatra, s ha beleununk a sztori módba, akkor csak az egy-, és kétjátékos, valamint online csatákban lehet vigasztalódni, bár ha saccolnom kéne, szerintem 80-100 meccsnél több azokban sincs.
IV. oldal
Apró érdekesség, hogy a megszokott ninják mellett feltűnik még a színen Lars Alexandersson, a Tekken 6 sztárja is. Lars története nem köthető a Naruto univerzumához, így crossover helyett amolyan crosspromotion vendégszereplésről beszélhetünk, a G-Corporation nagy harcosát viszont maga az alkotó, Kishimoto hívta meg a játékba, aki saját ruhát is tervezett a karakternek, így mindent mondhatunk rá, csak azt nem, hogy nincs itt helye.
Nem tudom, hogy ki mennyire ért velem egyet, de a súlyosabb JRPG elemekből párat igazán kihagyhattak volna a készítők. A stílus persze eszméletlen hangulatos, ez nem is kérdés, de egy viszonylag szűk közönségnek szól csak, míg a Narutoért több millióan rajonganak világszerte, ezt pedig a UbiSoft előző játéka, a Broken Bond tudta is. Tökéletes volt külsőnézetes akciónak, pörgős és szerethető volt, mégis megadta a kívánt szabadságunkat, s bár most visszasírjuk őt, a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 2 sem érdemel vasszigort. Tökéletesen dolgozza fel az animét, remek hangulata van, és ütős játékélményt képes adni mindenkinek, aki kedveli a fiatal ninja kalandjait.
Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360
