Detektálásában kulcsszerepet játszott társcsillaga, bár a kettős keletkezésével kapcsolatban bőven akadnak kérdések. A Tejútrendszerben akár százmillió fekete lyuk is lehet, ezek megtalálása azonban problematikus. A legkönnyebb dolguk akkor van a kutatóknak, ha a fekete lyuk egy többes rendszer tagja, és anyagot von el csillagtársától (vagy csillagtársaitól). Ilyenkor az eseményhorizont felé hulló anyagból forró, sugárzó korong képződik, amely látványosan feltárja a fekete lyuk jelenlétét.

Ha azonban az égitest egyedül van vagy nem aktív, nagyon nehéz detektálni, mivel saját fényt nem bocsát ki. Megfelelő körülmények között azonban ilyenkor is lehetséges észlelni az ilyen égitesteket. A most felfedezett égitest esetében pontosan ez történt. Az Európai Űrügynökség Gaia űrtávcsöve 2 milliárd csillag feltérképezését végzi, és nemcsak ezek pozícióját határozza meg nagy pontossággal, de mozgásukat és színüket is.

Ha két csillag egymás körül kering, apró ellipszist írnak le az égbolton. A legtöbb esetben a fizikai mozgás túl apró ahhoz, hogy a Föld közeléből észleljük, de ha kellően nagy a távolság a két égitest között, és azok elég közel vannak hozzánk, a Gaia képes elcsípni az ilyen mozgásokat.

Az ESA űreszköze eddig közel 170 ezer ilyen kettőst azonosított. A csillagászok ezek között kerestek olyanokat, amelyeknél mozgás szokatlanul nagy, jelezve, hogy az egyik égitest nagyon nagy tömegű, de a rendszer fényessége sokkal kisebb, mint ami várható lenne. A nagy tömegű csillagok ugyanis alapesetben nagyon fényesek is, kivéve, ha olyan szuperkompakt csillagról van szó, mint egy fekete lyuk.

Az adatbázis elemzése során több ígéretes jelöltet is találtak, az alaposabb vizsgálatok nyomán pedig egy olyan maradt, ami meggyőzőnek tűnik. A Gaia DR3 4373465352415301632 katalógusjelű rendszer látható csillaga egy kicsit hűvösebb és könnyebb a Napnál, és nagyjából 1570 fényévre van tőlünk. A csillagban első pillantásra semmi furcsa sincs, de a Gaia feltárta, hogy apró ellipsziseket ír le az égbolton. Más látható égitest nincs a rendszerben, de a csillag valamit 185,6 napos periódusokban megkerül.

A csillag más műszerekkel való vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy valóban lehet egy társa. A láható égitest sebessége nyomán a kutatók úgy becsülik, hogy a rendszerben egy nagy tömegű, a mintegy 10 naptömegű másik objektum lehet. Egy ennyire nagy „normál” csillag rendkívül fényes lenne, teljesen elnyomva társa fényét. Ez az objektum azonban teljesen sötétnek tűnik, így az egyetlen logikus magyarázat az, hogy egy fekete lyukról lehet szó.

A rendszer azonban az ilyen párosok között is furcsának számít. A szakértők több olyan rendszert is ismernek, amelyben egy normál csillag és egy fekete lyuk található, de ezek rendszerint sokkal szorosabb párosok. Ez pedig komoly gondot jelent, ami a rendszer kialakulását illeti.

A fekete lyuk a teóriák szerint egy eredetileg 20 naptömegű csillagból alakulhatott ki, amely pár millió évvel keletkezése után kifutott az üzemanyagból, miközben kisebb társa még csak éppen befejezte formálódását. A nagyobb csillag ekkor felfúvódott: vörös óriássá vált, vagyis akkorára nőtt, hogy a kisebbik csillagot is bekebelezte. Utána ledobta külső rétegeit, magja pedig fekete lyukká omlott össze. Ezen folyamatok során viszont a két égitest alapesetben sokkal közelebb kerül egymáshoz, mint a most megfigyelt duó.

A szakértők teóriája, hogy jelen esetben a másik csillag annyira könnyűnek bizonyult, hogy kevésbé vándorolt beljebb társa összeomlása során. Az is elképzelhető, hogy egykor volt egy harmadik csillag is a rendszerben, ami megmagyarázhatja a furcsa pályákat. Vagy hogy a kettős egy csillaghalmazban formálódott, és más csillagok is hatottak pozíciójukra.

A kérdést egyelőre nem lehet megválaszolni, és az sem világos, hogy mennyire lehetnek gyakoriak a hasonló kettősök. Egy közeli galaxisban láttunk már egy példát hasonlóra, de egyelőre nem sok ilyet ismerünk. Annak ugyanakkor statisztikailag alacsony a valószínűsége, hogy ha ritka jelenségről van szó, az egyik ilyen rendszer ennyire közel essen hozzánk. A szakértők reményei szerint a Gaia a következő időszakban további más hasonló kettősöket is talál, amelyek alapján már következtetni lehet az ilyen rendszerek eredetére és gyakoriságára.