A rák különböző típusainak védőoltásokkal való kezelése évtizedek óta biztató lehetőségnek tűnik. Két vírusfertőzéshez köthető daganatos betegség esetében már létezik is hatásos vakcina: a HPV elleni védőoltás a méhnyakrák, a hepatitisz B elleni pedig a májrák kialakulásának esélyét csökkenti. Az átfogóbb hatású, a tumorok kialakulását közvetlenül megelőző oltóanyagok kifejlesztése azonban jóval nehezebb feladatnak bizonyul, éppen a rák természete miatt. A tumorsejtek a szervezet saját sejtjeinek módosult változatai, így az immunrendszer nem képes ezeket olyan könnyen veszélyesként azonosítani, mint a vírussal fertőzött sejteket vagy a baktériumokat. És mivel saját sejtekről van szó, azok mindenkire specifikusak, azon túl, hogy maga a betegség is nagyon sokféle lehet, így személyre szabott vakcinákra van szükség a hatásos működéshez.
Az utóbbi években azonban ezen a területen is fontos előrelépések történtek. A szakértők számos ráktípus esetében azonosítottak olyan fehérjéket, amelyek a tumorsejtek felszínén kifejeződnek, az egészséges sejteken viszont nem. Ezen neoantigének révén lehetőség nyílt arra, hogy olyan védőoltásokat fejlesszenek ki, amelyek segítenek az immunrendszert megtanítani a tumorsejtek gyorsabb felismerésére, jobb esélyt adva a betegséggel való megküzdésre.
A massachusettsi Dana Farber Rákintézet és más intézmények kutatói többek közt a bőrt érintő melanoma, és a leggyakoribb agydaganat, a glioblastoma elleni védőoltásokon dolgoznak. Legfrissebb tanulmányuk pedig a korábbi, rövid távon igazolt sikerek után azt is megerősíti, hogy a koncepció hosszú távon is működőképes. A védőoltásban használt neoantigéneket mindig az adott beteg betegségéhez szabják, és a legfrissebb kutatás során a mutációk pontos feltárásához már olyan szekvenáló módszereket alkalmaztak, amelyek sokkal gyorsabbá és olcsóbbá teszik az oltóanyagok egyénekre igazítását.
A legutóbbi klinikai kutatás során nyolc olyan betegen próbálták ki a vakcinát, akik korábban melanomában szenvedtek, és nagy kockázata volt náluk a betegség újbóli, súlyosabb, esetlegesen halálos következményekkel járó kiújulásának. Az oltóanyagot 18 héttel a tumor műtéti eltávolítása után adták be az alanyoknak, majd négy éven keresztül monitorozták a test immunreakcióit, különös tekintettel a tumorra specifikus T sejtek jelenlétére.
A vizsgálatok alapján a vakcinával beadott neoantigénekre specifikus T sejtek szintje végig magas maradt az utánkövetési időszakban, sőt, egyesekben a tumorsejtek más fehérjéire specifikus T sejtek is megjelentek. Ez azt jelzi, hogy a védőoltás hatására a szervezet új módokon, általánosabban is adaptálódott a betegséggel szembeni védekezésre. Négy év elteltével mind a nyolc beteg életben volt, és hatan közülük teljesen tumormentesek maradtak. Abban a két betegben pedig, akiknél áttétek formájában kiújult a betegség, úgynevezett immunellenőrzőpont-gátló szerek adásával sikerült elérni, hogy a tumorspecifikus T sejtek idővel megtalálják az áttéteket.
Jelenleg a személyre szabott vakcina kialakítása a diagnózistól számítva három hónapot vesz igénybe, de a módszer fejlesztése révén a szakértők szerint elképzelhető, hogy idővel ez sokkal rövidebb idő alatt, napokon belül megvalósulhat. És bár valamifajta univerzális megoldás kétségkívül egyszerűbb lenne, a kutatók szerint ez a módszer is felgyorsítható és olcsóbbá tehető annyira, hogy praktikusan, nagy beteglétszámok esetén is használni lehessen. A metódusnak pedig meglehet az az előnye, hogy elviekben bármilyen daganattípus esetén használható lehet a kiújulás megelőzésére, ahol vannak jellegzetes neoantigének, azaz nemcsak a betegre szabható át bármikor, hanem a betegségre is.
