A hasonló méretű és komplexitású molekuláknak korábban egyszer sem látták nyomát a Szaturnusz holdja által kibocsátott párában, amely az égitest felszíne alól tör elő. A szakértők a Cassini tömegspektrométerének és kozmikus poranalizátorának mérési adatait használták a pára összetételének elemzésére. Utóbbi a molekulák és részecskék szenzornak csapódása alapján árul el információkat azok tömegéről.

A szakértők nagy meglepetésére a Cassini által megvizsgált molekulák nagyjából 3 százalékának tömege megközelítette a 200 daltont (egy dalton a 12-es tömegszámú szénatom tömegének 12-e), vagyis olyan molekulákat érzékeltek a rendszerek, amelyek több mint tízszer annyit nyomtak, mint egy metánmolekula.

Bár a kutatók a Naprendszer más részein is találtak már szerves anyagokat, az Enceladusról elszökő molekulák mérete meglepő. Hozzávéve a hold többi különös jellemzőjét, vagyis hogy minden bizonnyal egy méretes, felszín alatti, sós óceánnal rendelkezik, amelyből rendszeresen gejzírek törnek fel, a Szaturnusz holdjával kapcsolatos ismeretek újabb olyan információval gazdagodtak, amelyek miatt az égitestet már korábban is Földön kívüli élet legvalószínűbb helyszínének tartották a Naprendszerben.

A molekulák léte persze önmagában nem bizonyíték semmire. Ha lenne élet az Enceladus óceánjában, valóban pontosan ilyen molekulák felbukkanását várnánk, az általunk ismert élet építőelemei azonban nem biológiai folyamatokban, például geotermális reakciókban is létrejöhetnek. Az élet jelenlétét ugyanakkor egyelőre nem is lehet kizárni az Enceladus esetében. A szakértők elmondása szerint az észlelt makromolekulák némelyike nagyon hasonlít azokra, melyek a Földön biológiai anyagok bomlásakor keletkeznek.

Hogy mikor derülhet ki, ha egyáltalán valaha is sor kerül erre, hogy mi folyik az Enceladus vastag jégpáncélja alatt, az egyelőre bizonytalan. A Cassini küldetése tavaly véget ért, és bár sokan szeretnének célzottan a holdra vagy a hold közelébe küldeni űreszközt, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a tervekből bármelyik is megvalósul a közeljövőben. Így jelenleg csak a Cassini adataira támaszkodhatunk, amelyek elemzése viszont továbbra is folytatódik, így reménykedhetünk, hogy a következő években az egykori szonda révén új információkat tudhatunk meg a Naprendszer egyik legérdekesebb holdjáról.