Július 12-én ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját a németországi Rustban található Europa-Park, ennek alkalmából adták ki első saját fejlesztésű játékukat is, mely Mystery Maze Of Balthasar Castle néven fut, és a német Mack Media, valamint a brazil Caipirinha Games közös produkciója. A darab főszereplői azok a kabalafigurák, akiket a látogatók a parkból, illetve a The Secret of Balthasar Castle és a The Time Carousel című 4D-s animációs filmekből már jól ismerhetnek.
A meglehetősen egyszerű történet szerint főhőseink Nightgrabber, a gonosz varjú útvesztőjében kötnek ki, ahonnan ki kell jutniuk. Bár a főgonosz motivációi rejtve maradtak számomra, az általa hallatott gonosz kacaj(TM) biztosított róla, hogy valódi, autentikus gonosszal állok szemben. Az alapkoncepció abból áll, hogy a szereplők mindegyike más-más feladat megoldására képes, de csak akkor szabadulhatnak ki, ha összefognak. Louis, a bátor francia kakas pajzsával képes kivédeni a csapdákból kirepülő köveket, késeket és nyílvesszőket, míg társai átjutnak a túloldalra. Eurofant, az elefánt az ormányával képes elfújni az akadályokat, amelyek eltorlaszolják az utat. Böckli, a félős svájci kecske át tud ugrani a gödörcsapdákon, és bicskája segítségével ki tudja iktatni őket. Euromaus és Euromausi, az okos egerek, akik karokat tudnak meghúzni, melyek ajtókat nyitnak ki, illetve csapdákat deaktiválnak. Összesen négy szereplővel kalandozunk, az egerek közül mi választhatjuk ki, hogy a lánnyal, vagy a fiúval játszunk.
A menüből az angol, a német, vagy a francia nyelv közül választhatunk, és több profilt is létrehozhatunk, ha több játékos is külön-külön szeretné nyomon követni haladását. A felbontáson, a grafika minőségén és a hangerőn kívül túl sok mindent nem állíthatunk, ami nem olyan hatalmas probléma, hiszen egy kis casual, nem kifejezetten a játékos rétegnek készült darabról van szó, amely főként mobil eszközökre készült, de egy Vsync opció azért nem ártott volna a PC-s verzióba.
A bevezető filmecske megtekintése után meglepődve tapasztaltam, hogy a játék mindössze kétféle feladványból áll, melyek egymást váltva ismétlődnek. Az elsőben egy akadályokkal teli útvesztőből kell a karaktereket kijuttatni, itt mindegyikük különleges képességeire, és némi minimális agymunkára is szükségünk lesz. A másodikban hidat kell építenünk: ez egy egyszerű, borzasztóan unalmas és idegesítő mechanikus feladat, amelyhez még a karakterekre sincs szükségünk. A játék valóban ennyiből áll: pár rövid átvezető film, és kétféle feladvány, melyek már elsőre sem túl izgalmasak, így egyáltalán nem vigasztaló, hogy a hosszú (kb. 15 órás) játékidő annak köszönhető, hogy mindkét fejtörőből 25 van.
Nézzük meg, mi a baj ezekkel a feladványokkal!
Az útvesztős feladat megoldása alapvetően így zajlik: az egér meghúz egy kart, ami valahol máshol kinyit egy ajtót, szabad utat engedve ezzel az elefántnak, aki elfújja a kecskét fogva tartó akadályt. A kecske kijut, és az utat elzáró csapdák hatástalanításával szabad utat enged a kakasnak, aki így pajzsát feltartva biztosítja az utat a többieknek a kijáratig. Ennél a feladattípusnál az útvesztők mérete és térképe, illetve a sorrendiség variálódik.
A feladvány alapvetően nem rossz, és jó helyen lenne egy nagyobb puzzle gyűjteményben, amelyben legalább 5-6 feladattípus váltja egymást, de mivel itt minden második feladat ez, igen hamar meg lehet unni. A túl hosszúra méretezett folyosók csak az időhúzást szolgálják; a karaktereket csak külön-külön tudjuk mozgatni és hosszú perceket vagyunk kénytelenek eltölteni azzal, hogy mindegyiküket eljuttatjuk a megfelelő helyre. Ha véletlenül mellékattintunk, akkor előfordulhat az is, hogy megölnek a csapdák, ilyenkor elölről kell kezdenünk a teljes pályát.
Az útvesztők valójában egy kastély alagsorának folyosói, beláthatunk a különböző termekbe, szobákba, amelyekben figyelemfelkeltő dolgok (pl. kincsesládák) találhatóak, de bejutni egyikbe sem tudunk - pedig mennyi érdekes feladványt rejthetnének ezek a szobák.
A hídépítő játék egyetlen egyszerű feladatból áll: az itt-ott lukacsos híd bal oldalán lévő köveket egyesével fel kell emelni egy daru segítségével és helyrerakni őket, hogy az így felépített hídon a főhősök átjuthassanak a túloldalra az alacsony műveltségű lávafolyó felett (azért műveletlen, mert nem tudja, hogy a 21. században már állhat többől is, mint egy állóképből, amit nemes egyszerűséggel végtelenítve húznak a híd alatt).
Utoljára a görgős egerek korszakában fordult velem elő, hogy fel kellett emelnem a rágcsálót az asztalról, mert egy húzáshossz nem volt elég ahhoz, hogy a kurzor megtegye a képernyő egyik felétől a másikig tartó hosszú utat. Nem mondhatnám, hogy nosztalgiától párás szemmel, vagy kitörő örömmel fogadtam volna, hogy ennél a mininél téglánként hatszor-hétszer is el kellett végeznem ezt a mozdulatot, ami kívülről nézve olybá tűnhetett, mintha bőszen lyukat próbálnék koptatni az asztalba. Ennek a tornamutatványnak az elvégzésétől az egér érzékenységének, gyorsaságának, felbontásának, ballisztikus mutatóinak átállítása sem mentett meg. Bár nem kifejezetten erre a célra készült, de a játék ezek szerint fitness célokra is alkalmas: a jobb (balkezeseknél bal) váll izmainak megmozgatását tűzte ki célfeladatnak.
A darabot nem volt alkalmam kipróbálni más platformokon, a fentiek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy alapvetően érintőképernyős eszközökre tervezték és a PC-portra nem fordítottak kellő energiát.
A fentieken kívül más problémák is akadnak ezzel a résszel. Míg az útvesztős minijáték egy átgondoltabb, a kicsik agytekervényeit megmozgató fejtörő, a hídépítés még a legnagyobb monotonitástűrő képességgel megáldott gyerek számára is maximum egyszer lehet érdekes. Miután befoltoztuk az Európába.. izé, a kijárat felé vezető híd lukait, jutalomként még kénytelenek vagyunk az összes karaktert egyesével végigvinni rajta. Miért, ó miért?
A fizikával is akadnak problémák. A téglák nem valódi 3D-s objektumként viselkednek, a daru karja át tud nyúlni a kupac tetején lévő téglán, és az alsó téglát fel lehet emelni a felsőn keresztül is. A téglákon csak az alapban látható oldalakon van textúra, ha felborítunk egyet, láthatatlan oldalain keresztül áttűnik a talaj mintázata. A hídnak is vannak olyan elemei, amelyeknek hiányzik egy-két oldala. Kis dolgok ezek, de igénytelen kivitelezésről árulkodnak, amire nem kifogás, hogy a játék gyerekeknek készült - pont a gyerekek azok, akik a leghamarabb kiszúrják az ilyen apróságokat.
A játék menüjéből elővarázsolható rövid leírás szerint, amely a karaktereket és képességeiket mutatja be: Böckli és Luis tudja tekerni a darut irányító kerekeket, Eurofant képes a nehéz köveket leengedni, illetve Euromaus és Euromausi is tudják kezelni a darut. Mindezt az egyik átvezető filmben láthatjuk is, de a játékmenetben egyáltalán nincs megvalósítva. Mintha létezett volna eredetileg egy koncepció, amely azután valamilyen okból kifolyólag mégsem került kivitelezésre.
Készülhetett volna bármi értelmes ehelyett a buta, idegesítő, időhúzó feladat helyett, pl. a híd lehetett volna egy különböző alakú darabokból álló kirakó. Pár perc kereséssel a neten rengeteg jópofa, érdekes, böngészőből játszható ingyenes játékot lehet találni, melyek végigjátszása után nem érez az ember erős késztetést arra, hogy a környezetében található tárgyakat összetörje.
A kabalafigurák aranyosak, szerethetőek, pont annyi személyiséggel rendelkeznek, amely egy ilyen játékhoz elegendő. Kedvencem a neurotikus Böckli volt, aki ideges „Was?” felkiáltással reagált arra, ha őt választottam ki egy feladatra, és kezét tördelve közlekedett, tökéletesen reprezentálva a játékkal kapcsolatos érzéseimet.
Nagy kár, hogy maguk a fejtörők már nem ütik meg a mércét: az elsővel még nem lett volna baj, egy nagyobb, változatosabb gyűjteményben még lenne helye, de a másodikra nincs bocsánat, mint ahogy a változatosság teljes hiányára sem, egy 9,99 Eurós játékban.
Aki Délnyugat-Németországban jár, és szereti a vidámparkokat, az feltétlenül látogasson el az Europa-Parkba, jókat hallottam róla - nagy kár, hogy a játék nem reprezentálja ezt a színvonalat. Az odalátogató kisgyerekes szülőknek valószínűleg kötelező vétel lesz a darab (a porontyok úgyis kisírják, kikönyörgik, vagy kizsarolják maguknak), másnak jó szívvel sajnos nem tudom ajánlani.
[link href="https://ipon.hu/hir/megujult_ipon_ertekelo_es_pontozasi_iranyelvek!/34392" target="_blank"]Pontozási irányelveink
[/link]
