- A Milestone úgy döntött, hogy ezúttal megpróbálja kielégíteni az igazi rajongók, a profik szükségleteit az MXGP-sorozat új tagjával. Többnyire pedig ez a küldetés sikerült is.
Az olasz Milestone játékainak tesztjét jellemzően azzal szoktam kezdeni, hogy a stúdió hihetetlen ütemben pumpálja ki évről évre az új címeit. Persze, ezek jellemzően egyenes folytatások, apróbb javításokkal, bővítésekkel és módosításokkal, de közben azért olyan dolgokra is marad idejük, mint például szépen-sorban lecserélni az összes játékuknál a saját régi motorjukat az Unreal Engine 4-re.
Valószínűleg elég sokan és elég szervezetten dolgozhatnak a cégnél, ráadásul számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy gondolkodnak is.
Mert nézzük meg az idei felhozatalt: a már megjelent négy játékukból kettő a krosszmotoros témát dolgozza fel: az előző a Monster Energy Supercross volt, most pedig itt van az MXGP Pro. Persze a kettő alapvetően különbözik abban, hogy a motokrossz inkább nyitotabb dolog a természet lágy ölén, míg a szuperkrossz egy arénában kap helyet (így valószínűleg még kisebb réteget szólít meg).
Éppen ezért tartom okos döntésnek, hogy az új MXGP esetében már a nevével is jelezni akarták, hogy itt most egy kicsit másra helyeződik a fókusz: a szimulációra. Ez nem csak azért tűnik logikusnak, mert így meg tudják különböztetni az anyagot a Monster Energy Supercrosstól, hanem azért is, mert a motokrossz játékok vásárlói vélhetően maguk is nagy motorosok, vagy alaposan elmélyültek a témában, és lenne igényük egy profibb megközelítésre. Az MXGP Pro pedig azt ígéri, hogy kiszolgálja az ő igényeiket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az MXGP Pro-t el kell kerülnie mindenkinek, aki csak úgy szórakozni szeretne.
A készítők beépítettek egy nagyobb, remekül megvalósított tesztpályát, ahol szabadon randalírozhatunk és próbálgathatjuk a kétkerekűek képességeit, valamint jelen van egy oktató mód is, ami szépen-lassan megtanít a különböző trükkökre, apróságokra, ráadásul ezeket még jutalmazza is. Ez kicsit unalmas és kicsit frusztráló is néha, de ha valaki tényleg mélyebbre szeretné ásni magát a krosszmotorok kezelésében, annak a lehetőség adott, és ez jó.
Mint ahogy az is jó, hogy egyébként továbbra is megszabhatjuk, mennyire legyen élethű a szimuláció, milyen kemény legyen a mesterséges intelligencia, és az idővisszatekerés is elérhető, hogy a hibáinkból tanulhassunk (én legalábbis mindig így tekintettem erre a funkcióra, nem egyszerű csalásként, habár végső soron így is felfogható).
Az MXGP Pro azonban azt szeretné, hogy elmélyedjünk benne, és minél inkább hajlamosak vagyunk erre, a játék annál jobb lesz.
Ez az igazi vonzereje, mert tartalom tekintetében semmi olyat nem kapunk, amitől túlzottan meglepődnénk. A hivatalos pályák és motorok rendben a helyükön vannak, de játékmódok tekintetében be kell érnünk a szokásossal, így ezzel nem is húznám sokáig az időt:
- Van karrier mód, ahol szokás szerint versenyeket teljesítünk sorban, végigverekedjük magunkat az MX2 és MXGP kategóriákon, közben pedig szponzorokat gyűjtünk. A körítés teljesen érdektelen.
- Van sima bajnokság, sima verseny, meg sima időmérő, amiket nem kell megmagyarázni.
- Meg van online mód, amire vagy találunk játékosokat, vagy nem, és vagy lagol, vagy nem.
- A pályaszerkesztő viszont eltűnt.
Van azonban itt valami, ami felkeltheti a figyelmünket, ez pedig az Extrém Karrier mód, ami tényleg csak azoknak ajánlott, akik teljes mértékben mesterei a motor kezelésének, van türelmük és idejük, de cserébe igazi sikerélményt akarnak. Itt ugyanis az történik, hogy a versenyhétvégét teljes egészében végig kell tolnunk, időmérővel és a valódi futamoknak megfelelő hosszúsággal, nincs idővisszatekerési lehetőség, a mesterséges intelligencia a maximumon teljesít, a szimuláció pedig teljesre van állítva. És menet közben semmin nem módosíthatunk.
Persze, ahhoz, hogy ez működjön, arra volt szükség, hogy a Milestone alaposan nekiálljon kicsiszolni az MXGP fizikai és szimulációs modelljét, ami többnyire sikerült is. Az biztos, hogy ennél realisztikusabb motokrossz-játék nincs a piacon, ami mondjuk nem mond el sokat, mert tudtommal a Milestone-on kívül senki nem is készít ilyeneket, de talán az is megkockáztatható, hogy a múltban sem akadt olyan anyag, ami ennyire valósághű lett volna.
Nagyon izzasztó, de igazi élmény a motor terelgetése mellet figyelni a versenyzőnk dőlésére, külön kezelni az első és hátsó féket és közben persze még váltani is, és kitapasztalni az egyes pályákon a megfelelő kanyarvételi technikákat.
Azonban ha igazán mélyre ásunk, azért továbbra is felfedezhetünk hibákat és furcsaságokat, ami legalábbis jelzi, hogy itt még messze nem lehet megállni a munkával.
Többször előfordult például, hogy egy-egy ugratás után az ellenfél fején landoltam, de ahelyett, hogy mindketten hatalmasat taknyoltunk volna, a motorok csak valahogy (amolyan árkádos módon) széttaszították egymást és semmi nem történt. Máskor viszont megesett, hogy teljesen egyenes útszakaszon, a nagy semmitől borultam fel. Aztán néhányan belém szálltak, ők is elestek, de a többiek megintcsak valahogy furcsán "átrepültek" rajtunk.
Aztán ott van a motokrossz egyik legfontosabb technikája, a scrub. Ennek a lényege, hogy az ugratókon az ugrás pillanatában a versenyző kirántja egyik oldalra a motort és gyakorlatilag majdnem vízszintesen repül. Ez nem csak nagyon látványos, hanem a lényege igazából az, hogy lerövidíti a levegőben töltött időt (mert akkor lassabbak vagyunk, azt meg nem szeretjük), és hamarabb érünk vissza a földre (amit szeretünk). Ehhez a két analóg kart kell a megfelelő pillanatban széthúzni, azonban ez a megfelelő pillanat egy nagyon furcsa dolog, mert úgy tűnik, mintha a játék nem is szimulálná ezt az egészet, hanem hogy ha jókor birizgáljuk a karokat, akkor bejön a scrub, ha meg nem, akkor egyáltalán nem.
Szóval az ilyen jellegű dolgokon van még mit dolgozni, mint ahogy a mesterséges intelligencián is, mert ugyan többnyire korrektül teszi a dolgát, néha elég inkonzisztens tud lenni. Ráadásul míg sokszor minket már egy kis kanyarlevágásért is visszadob a pályára a játék, addig az M.I. pilótái ezt valahogy jellemzően megússzák.
A grafikát viszont egyértelműen dicséret illeti, itt tényleg nagyot lépett előre a játék. A pályák szuperül festenek, a motorok és a versenyzők nagyon részletesek, de a legjobb, hogy végre a legfontosabb elem, a sár is élethűen reagál a motorokra, így teljes katyvasszá tehetjük a pályát. Cserébe viszont amolyan Milestone trademark módon a menük még mindig borzalmasak és a töltési idők nagyon hosszúak, főleg konzolokon.
Az MXGP Pro tehát érzésem szerint ott javult leginkább, ahol erre szükség volt, hogy jobban megfeleljen a célközönség igényeinek. Játékmódokat és egyéb tartalmi extrákat tekintve nem igazán történt előrelépés (sőt, a pályaszerkesztő kihagyása igazából visszalépés), így továbbra is egy viszonylag csupasz anyagról beszélhetünk, ahol ezúttal a realisztikusabb, szimulátorosabb motorozásra feküdtek rá. Ezzel pedig határozottan jó útra lépett az MXGP-sorozat, de azt is hangsúlyozni kell, hogy még azért egyértelműen látszik: ez még csak az út eleje.
