I. oldal
Crossmotorok és quadok vívják harcukat sárban dagonyázva, gazdáik nem éppen kíméletes úrvezetők, gépek még ennyit nem dolgoztak a szórakoztatásunkért. Az MX vs. ATV sorozat újabb részéhez érkezett, az Unleashed, az Untamed és a Reflex epizódok személyében az elmúlt hat év felhozatalát köszönthetjük, de az üresjáratokban sem maradtunk soha komoly dagonyázás nélkül, a Pure, a Fuel és a Nail’d mind észvesztő adrenalinbombaként szolgált a stílus rajongóinak. A sor május beköszöntével, s a jó idő eljövetelével tovább bővült, az MX vs. ATV Alive ezúttal kizárólag az újgenerációs konzolok tulajdonosait örvendezteti meg, a játék mögött pedig nem is állhatna más duó, mint a Rainbow Studios és THQ páros.
Erdő, hegyvidék, sivatag, hófödte lankák, sziklás kanyonok, hova két keréken be tudja tenni az ember a lábát, oda az MX vs. ATV Alive minket is elkalauzol, bizonyítanunk kell sárban, mocsokban. A játék háromféle helyszínt, s ezzel együtt három életstílust nyit meg előttünk, a single player kalandokat választva elsőként a National versenypályák fogadnak minket. Klasszikus helyszínek ezek, egy kijelölt útvonalon kell köröznünk, utunkat korlátok, autógumik, és tomboló rajongók szegélyezik, az ugratókon nekik parádézhatunk, de a serleget csak az viszi haza, ki elsőként ér a célba. Hasonló a felhozatal második darabja, a Short Track is, annyi különbséggel, hogy a rajt-cél táv sokkal rövidebb, a versenyt pedig kereszteződés nehezíti, nyolcas alakot vesz fel a pálya, mi pedig félúton mindig imádkozhatunk, nehogy belénk szálljon valaki oldalról, mert akkor oda az első helyezés. Jó kihívásokat ígér mindkettő, aki pedig a kötött pályánál sokkal jobban szereti a szabad tereket, az a harmadik, Free Ride kategóriában fogja megtalálni számításait, a terep itt kedvünkre járható be, pontot pedig a különböző ugratásokkal szerezhetünk, attól függően, hogy milyen látványos az, mennyi időt töltünk a levegőben, és milyen messze repülünk.
Minden befejezett futam kövér tapasztalatpontokkal gazdagít minket, emberünk, s járművünk is fejlődik. Az új képességek sokkal könnyebbé teszik számunkra a játékot, a pilóta a kanyarokat ügyesebben fogja venni, a rosszul sikerült földet éréseknél nehezebben esik majd le a motorról, és összességében is jobb lesz a teljesítménye. A motorunkat se hagyhatjuk teljes gyári állapotában, a szintlépések új alkatrészeket nyitnak meg előttünk, javíthatunk a gyorsuláson, a fékerőn, az egyensúlyozhatóságon, a felfüggesztésen, és az irányíthatóságon is, legfeljebb hármas szintre tuningolva a kicsikét, áldozzunk rá, megéri. Azok pedig, akik a belbecs mellett a külcsínre is adnak, a motorost, és a gépet is teljesen testre szabhatják, a ruha, a felszerelés, a színek, és a rajtszám egyéni stílus kérdése, csinálhatunk saját karaktert, de választhatunk egyet a műfaj legendái közül is, nagy nevek képviseltetik magukat a felhozatalban.
II. oldal
Gyakorolj, légy kitartó, válj eggyé a járműveddel, csak azokból lesznek bajnokok, kik kijárták a hozzá vezető utat. Az MX. vs. ATV Alive alaptörvényét valahogy így lehetne megfogalmazni, a játékban keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy tovább tudjunk lépni, mint egy érettségi, vagy egy állásinterjú, olyan nehéz ez, s nem is biztos, hogy megéri. Az egyjátékos mód, mint egy demó változat, sokáig nem mutat semmi újdonságot, mindhárom stíluson belül van két-két pálya, és ennyi az egész, új helyszíneket, s gépeket csak akkor kapunk, ha már bizonyítottunk. A 10-es szinten négy új National és egy Short Track pálya nyílik meg előttünk, valamint kapunk négy új mocit is, a 25-ösön pedig hat plusz egy pálya, illetve két jármű a jutalmunk, de míg ide eljutunk, az egy örökkévalóság. Ez el is nyomja elég keményen a játékélményt, csak körözünk a régi, unalmas pályákon, telnek az órák, és gyűlnek az XP-k, szintünk viszont csigalassúsággal növekszik, minden kavicsot ismerünk már, mire végre elérkezik a pillanat, s a játékunk új tartalmakkal bővül.
Kifejezetten fájó pontja az MX vs. ATV Alive-nak, hogy nincsen körülöttünk tér. A kötött pályákon persze nincsen ilyen igényünk, de azért jó lett volna, ha nem egyperces köröket kell róni, s a kilátás is nagyobb néhány száz méternél. Ami viszont kifejezetten  dühítő, az a Free Ride. Az a két, illetve DLC-vel együtt három pálya, melyet itt birtokba vehetünk, hihetetlenül apró, pár perc alatt körbeutazhatjuk az egész játékteret, s a célok se tiszták, bele kell lapozni a játék felhasználói kézikönyvébe, hogy tudjuk, mit is kell csinálni. Nincsenek feladatok, vagy kis challenge kihívások, néha mozdul egyet a képernyőn lévő valamelyik számláló, de minden más ad-hoc módon működik. Nekivágunk a tájnak, majd mi magunk fedezzük fel, hogy miért jár pont, s miért nem, aztán beugrik a képbe egy serleg, elértük a bronz fokozatot mondjuk az ugratásban, de hogy mennyi kell még az ezüsthöz, vagy az aranyhoz, az rejtély.
A kevés pálya és a nehéz, hosszadalmas szintlépés sajnos hamar rányomja bélyegét a játék megítélésére, pedig a futamok amúgy egész élvezetesek lettek. Igazi árkád stílusú játék az MX vs. ATV Alive, keményen csapatunk benne, a féket nem nagyon kell nyomni, vad száguldás és őrült előzgetés vár ránk, és az irányítás is jó. A bal karral lehet kormányozni, a jobb a karaktert mozgatja, az RB pedig a trükközés, motorosunk súlypontjának áthelyezésével könnyebbé válik a kanyarodás, és nagyobbakat lehet ugratni is, a játék még automatikusan segít is nekünk mindkettőben. Ezek persze kikapcsolhatóak, a corner és jump assist kilövésével keményebben kell dolgoznunk ahhoz, hogy az úton tudjuk tartani a gépet, csak a fizikán lenne még mit javítani. Minden merev és élettelen, a rugózás kemény, az ütközéseknek meg nincsen súlya, lepattanunk egymásról, és simán megyünk tovább. Furcsa dolog ez, hiszen a készítők nem is olyan régen még nagyon reklámozták az engine fejlesztéseit…
III. oldal
Rendkívül idegesítő tulajdonsága a játéknak, hogy a futamok után nincsen egy hely, ahol eldönthetnénk, mit akarunk csinálni, és melyik pálya lesz a következő, melyet megmászunk. Ha bezsebeltük a tapasztalatpontokat, akkor gombnyomásra azonnal a főmenü legfelsőbb szintjén találjuk magunkat, újra rá kell böknünk a single player gombra, s a beállításainkat is elfelejti a játék, a nehézségi szint, és a körök száma visszaáll az alapértelmezettre. A dolgokat tovább rontja az is, hogy a pontgyűjtős, szintlépős egyjátékos módon kívül más lehetőségünk nagyon nincs is arra, hogy kiéljük a motorsport iránti rajongásunkat, hiányzik egy komoly karrier, vagy championship mód a játékból, mely tétet adna a futamoknak, így olyan üres, céltalan az egész. Jó hír viszont, hogy van multiplayer, lehet osztott képernyőn játszani, illetve nyomulhatunk a világhálón is, a lobbi hozzánk illő ellenfelekkel hoz össze minket, a lényeg viszont itt se változik, gyűjtjük az XP-t, arra várva, hogy történjen valami.
Nem véletlen egyébként, hogy ilyen kevés lehetőség vár csak ránk, a THQ mindezt tudatosan alakította ki. Az új üzleti koncepciójuk szerint magát az alapjátékot mérsékelt, 40 dolláros áron dobják piacra, így elérve azokat is, akiknek szűkebb a pénztárcájuk, míg a komolyabb tartalmakat a felhasználóknak már külön kell hozzá megvenniük, a játékba épített DLC bolt segítségével. Csak térjünk be a Motorclub Depot nevű menübe, s máris nem fogjuk olyan szegénynek érezni a játék lehetőségeit, rögtön a megjelenés napján ott virított rengeteg új motor, ruha, pálya, sőt játékmód is, itt aztán lehet költeni a dollárokat, ám mindez két dolog miatt sem működik. Először is, ha bevásárolunk mindenből, akkor összeadva kiadásainkat, a játék többe kerül, mintha eredetileg drágán adták volna ki, másodszor pedig, maga az alapjáték nem olyan izgalmas, nem olyan élvezetes, hogy szerelembe esve, szívesen nyúljunk bankkártyánkhoz.
A grafika nem rossz, sőt, egészen korrekt lett. Az összkép rendben van, a készítők a részletekre is ügyeltek, a pályák pedig a maguk módján igencsak hangulatosak, nincsenek hatalmas panorámák, de festői tájakon visz utunk. Mondjuk, speciális effektekből nincs úgy teleszórva a képernyő, mint egy Pure, vagy Fuel esetében, amit egy kicsit hiányolunk is, az eső nem esik, a kerekek nem verik fel a pofánkba a sarat, s a napfény se vakít el soha minket. Szerencsére az audió oldal egész jó lett: a motorzaj teljesen elviselhető, a zene pedig remekül passzol a sárdagasztós életmódhoz, fiatal amerikai rock bandák dalait hallhatjuk, bármelyik szám felér egy Offspring slágerrel.
IV. oldal
Az MX vs. ATV Alive összességében nem lett rossz anyag, jó vele száguldozni, két és négy keréken is, de az alapjáték egy kövér demó, semmi több. Órákig kell dolgozni, mire kapunk új pályákat, két szintlépés között unalmas körözgetések várnak ránk, mindenhol vagy egy tucatszor megfordulunk, nem kikapcsolódás ez, amiről szólnia kéne egy játéknak, hanem kötelesség, nyűg. Üres és száraz a játék, a DLC-s tartalombővítés pedig ilyen formában nem az igazi. Régen teljes értékű, kövér kiegészítő lemezek vártak ránk, ha szerettük volna megduplázni kedvenc címünk játékidejét, majd ezek átköltöztek letölthető formátumra, egyre rövidebbek lettek, most pedig ott tartunk, hogy már maga a játék van szándékosan megvágva. Ez az epizódos játékoknál is rosszabb, ott legalább megvan az izgalom, mint egy tévésorozatnál, várjuk a következő részt, és drukkolunk, hogy úgy alakuljanak az események, ahogyan mi szeretnénk, a THQ üzlete viszont a játékszakma alja, ennél jobban nem lehetne szívatni a felhasználókat.
Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360
 
