Az Brazíliában honos arany oroszlánmajmocska – a főemlősök rendjének tagja – mélyen elkötelezett monogám teremtmény: a hím rendszerint egyetlen nőstény mellett éli le egész életét, kizárólag egymással párosodnak, és közösen nevelgetik utódaikat. A biológusok vizsgálatai szerint az emlős fajok 9 százaléka hasonlóan „hűséges” életmódot folytat, és ez a tény meglehetősen régóta foglalkoztatja a szakértőket, hiszen a fajfenntartás szempontjából a poligámia, vagyis egy hím több nősténnyel való párosodása kedvezőbb stratégiának tűnik.
„Az állatvilágban megfigyelt monogámia komoly fejtörést okoz nekünk, tudósoknak” – mondja Dieter Lukas, a Cambridge-i Egyetem szakértője. „Mi okból állapodik meg egy hím egyetlen nőstény mellett?” A monogámia evolúciója kapcsán több gyökeresen ellentétes elmélet született az elmúlt negyven évben, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben pont kerülhet a vita végére, teszi hozzá Kit Opie, a University College London kutatója.
A téma bonyolultságát jelzi, hogy a hét elején két nagyszabású tanulmány is napvilágot látott – az egyik Lukas, a másik Opie tollából −, mindegyik azzal a célzattal, hogy véget vessen a további találgatásoknak. Érdekes módon a két írás meglehetősen eltérő végkövetkeztetésre jut az emlősök párválasztásának ezen különös formájával kapcsolatban, alátámasztva Opie véleményét, miszerint a vitának korántsincs vége.
Lukas és kollégái 2545 emlős fajt vizsgáltak meg, 170 millió évnyire visszakövetve az állatok párosodási szokásait, vagyis arra az időszakra, amikor az emlősök közös őse élt. Az eredmények alapján a monogámia ez idő alatt egymástól függetlenül 61-szer alakult ki az állatvilágban. A szakértők azt is megvizsgálták, hogy milyen közös pontok jellemzik a párosodási szokások ilyetén átalakulását. Következtetésük szerint a monogámia hajtóereje a nőstények ellenségeskedése.
Ha a faj nőnemű tagjai közt intenzív versengés alakul ki, és az élőhely nagysága lehetővé teszi, hogy minden nőstény különálló terület felett rendelkezzen, olyan fizikai távolságok alakulhatnak ki a nőnemű egyedek közt, hogy egyetlen hím képtelen lesz magának több párt is megtartani. Idővel egyszerűbbé és gazdaságosabbá válik egyetlen nőstény mellett kitartani, és ha a hím már úgyis állandóan jelen van, egyre komolyabb részt vállal az utódok gondozásából is.
Opie és kutatócsoportja 230 főemlős fajt vett górcső alá, mivel a monogámia kiemelkedően magas számban fordul elő az állatok ezen rendjében. Az eredmények alapján azonban egy egészen másfajta hipotézissel álltak elő a szakértők, mint Lukas és társai: szerintük az utódok lemészárlásának elkerülése lehetett a monogámia elsődleges hajtóereje.
Az emlős fajok jelentős részében a hímek időről időre lemészárolják fajtársaik utódait. A szakértők szerint ennek hátterében az áll, hogy a szoptatós anyák nem ovulálnak, így az utódok gondozásának korai szakaszában nem képesek szaporodni. A kölykök megölése után viszont rövidesen újra szaporodásra képes lesz az anya, így a hímek gyakorlatilag esélyt teremtenek maguknak arra, hogy továbbörökíthessék saját genetikai állományukat. Opie következtetése szerint az utódok leölésének megakadályozása érdekében a hímek egyre inkább egy-egy nőstény mellett maradtak, hogy meg tudják védeni csemetéiket. Az idők során aztán ebből a viselkedésből alakult ki a monogámia.
Opie szerint elképzelhető, hogy a két kutatás azért hozott ennyire eltérő eredményeket, mert a főemlősök és a többi emlős esetében különböző okok állnak a monogám életstílus kialakulása mögött. A szakértő ugyanakkor hozzáteszi, hogy saját kutatócsoportjának statisztikai módszerei jóval meggyőzőbbek, mint Lukas eredményei. A szakma más tagjai azonban erősen megosztottak a kérdésben, és sokak szerint Lukas gondolatmenete tűnik a valószínűbbnek. És persze az is lehetséges, hogy valami egészen más ok, vagy több ok együttese áll a háttérben. Korábbi kutatások során felmerült például annak lehetősége is, hogy talán a szexuális úton terjedő kórok kockázatának csökkentése lehetett az elsődleges indok az egyszeri párválasztásra.
