Bolygónk éghajlatának gyors melegedése világszerte egyre több problémát okoz, és a jövőben még súlyosabb következményekkel kell számolnunk. A csökkenő csapadékmennyiség növeli a tűzvészek kialakulásának kockázatát, amelyek tovább emelik a légköri széndioxid-szintet. A melegedő sarkvidékekről metán szabadul fel, amely még gyorsabban hevíti tovább a légkört, mint a szén-dioxid. És az egyre elviselhetetlenebb nyarak miatt egyre többre többször és többen hasznának légkondicionáló berendezéseket, amelyek nagy energiaigényük és saját kibocsátott hőjük nyomán szintén súlyosbítják a helyzetet.
A klímaberendezések működtetése ugyanakkor egyre fontosabb lesz, hiszen az érzékeny populációk, például az idősek esetében élet és halál közt dönthetnek. 2003 augusztusában Európában például a számítások szerint 35 ezren haltak meg egy különösen forró időszak következtében. Így az nem várható, hogy a légkondik száma vagy működési ideje a jövőben csökkenni fog, sőt, az olyan forró éghajlatú országokban, mint Szaúd-Arábia, már a megtermelt energia 70 százaléka fordítódik az épületek hűtésére, és ez csak növekedni fog a következő években.
Utóbbi problémából szeretne megoldást kovácsolni a Torontói Egyetem egyik kutatócsoportja, amelynek tagjai a Nature oldalain megjelent tanulmányukban egy olyan koncepciót vázolnak fel, amelyben a klímaberendezéseket a szén-dioxid megkötésére és üzemanyaggá alakítására használnák. Ezzel az üzemanyaggal aztán, amelyet „közösségi olaj” néven emlegetnek a szakértők, olyan járműveket, például teherhajókat működtetnének, amelyek esetében a közeljövőben nem várható, hogy elektromos rendszerűvé alakíthatók.
Bár a közösségi olaj kapcsán még számos elem csak elméletben létezik, a koncepció kétségkívül érdekes és a közzétett becslések szerint érdemi megoldást nyújthat az éghajlatváltozásnak legalább arra a problémájára, amit a klímaberendezések képviselnek. Az elképzelés szerint a berendezéseket egy szén-dioxidot és vizet megkötő szűrővel látnák el, a vízből aztán elektrolízissel hidrogén fejlesztenének, amelyből a szén-dioxid hozzáadásával szénhidrogéneket állítanának elő. Bár mindehhez a légkondik alapos átszerelésére lenne szükség, a kutatók által elvégzett számítások szerint a változtatásnak tényleg lenne értelme.
A tanulmány alapján Frankfurt ikonikus felhőkarcolójának, a 63 emeletes MesseTurmnak a klímaberendezései 1,5 tonna szén-dioxidot tudnának megkötni óránként, és évente akár 4000 tonna üzemanyagot is kitermelhetnének. Összevetésképpen az első hasonló elven működő, a szén-dioxidot a levegőből megkötő kereskedelmi erőmű, egy svájci létesítmény nagyjából tizedennyi, 900 tonna szén-dioxidot köt meg évente. És a fejlesztésnek kisebb méretekben is lenne értelme, hiszen egy 5–6 lakásos épület is meg tudna kötni óránként fél kilogramm szén-dioxidot, mondják a szakértők. A megtermelt üzemanyagot aztán az elképzelések szerint járművekkel vagy ahol indokolt, ott csővezetékek segítségével gyűjtenék össze, és juttatnák el a felhasználás helyére.
Ahhoz persze, hogy az átalakítások után szénsemlegessé váljon a folyamat, a klímaberendezéseket megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni. Erre a kutatók szerint az épületek napelemekkel való bevonása jelenthetné a megoldást, aminek keretében nemcsak a tetőkre, de az ablakokra és a külső falakra is vékony napelemfilmeket vinnének fel. Ez persze nem fog egyik napról a másikra megtörténni, de fontos következő lépés lehet a szűrők elhelyezése és az egyéb átalakítások után.
A hasonló, szénsemlegességre vagy szénnegativitásra törekvő megoldások kapcsán ugyanakkor a biztató számok ellenére sem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ezek nem adnak választ az éghajlatváltozás legnagyobb problémájára. Ahhoz ugyanis, hogy a felmelegedés ütemét mérsékelni lehessen, első lépésben a széndioxid- és metánkibocsátás gyors és radikális csökkentésére van szükség. Persze sokat jelenthet az is, ha kidolgozásra kerülnek olyan technológiák, amelyek nem növelik vagy esetleg csökkentik is az említett légköri gázok mennyiségét, de hosszú távon csak úgy működhet mindez, ha közben azon is dolgozunk, hogy más folyamatok során ne növeljük ezek szintjét.
