Az új változat elterjedésével a szigetországban az esetszám is emelkedni kezdett, ami a szakértők szerint nagyobb fertőzőképességének köszönhető. A delta variáns jelenleg már több mint 62 országban van jelen, és bár az esetek száma egyelőre nem túl magas, a kutatók szerint ez adott esetben gyorsan megváltozhat. Matt Hancock brit egészségügyi miniszter nemrégiben arról számolt be, hogy saját becsléseik szerint a delta variáns nagyjából 40 százalékkal fertőzőképesebb, mint a korábbi domináns variáns, az alfa volt. Hogy a pontos szám mennyi, azon jelenleg is dolgoznak a kutatók, akik a rendelkezésre álló adatok alapján 30–100 százalékkal tartják fertőzőképesebbnek az új változatot.
A szakértők egyúttal azt is vizsgálják, hogy mi teszi fertőzőképesebbé a deltát. Replikálódás közben minden vírus mutációkat halmoz fel a genomjában, és ezen mutációk többségének semmiféle funkcionális hatása nincs. Egyes változások azonban módosítják a kórokozó szerkezetét, és ezzel működésére is hatással lehetnek. A mutációk azonosítása önmagában nem túlságosan nehéz feladat, de annak megállapítása, hogy ezek hogyan hatnak (ha hatnak) az olyan funkciókra, mint a fertőzőképesség, jóval keményebb dió.
A SARS-CoV-2 kapcsán a vírus sejtekbe jutását lehetővé tevő tüskefehérje génjénél érdemes kezdeni ennek vizsgálatát. A vírus az emberi sejtek ACE2 nevű receptorához kötődik a tüskefehérjével. Ez a receptortípus nagyon sokféle sejttípuson fordul elő, beleértve a légutakat borító hámot is. De hogyan befolyásolhatja a tüskefehérje változása a fertőzőképességet?
Az egyik lehetőség, hogy a megváltozott fehérje erősebben kötődik a receptorhoz. Ilyenkor ha a levegőben vagy más átvivő révén vírusrészecskékkel találkozunk, ezek hatékonyabban találják meg az ACE2-receptorokat, és nagyobb százalékban jutnak be a sejtekbe, mondja Nathaniel Landau, a New York-i Egyetem kutatója. Az egyelőre továbbra sem világos, hogy a SARS-CoV-2-ből hány vírusrészecskét kell belélegezni ahhoz, hogy fertőzötté váljunk, de egy, az ACE2-höz erősebben kötődő variáns esetében ez a szint valószínűleg alacsonyabb, mint a gyengébben kötődő változatoknál. Vagyis kevesebb vírusrészecske is fertőzést okozhat.
Landau és társai pszeudovírusok révén vizsgálják a vírusok sejtekhez kötődését. Ezek a laborban létrehozott vírusok nem képesek replikálódni, de megoldható, hogy a kívánt fehérje, például a tüskefehérje egyik változata fejeződjön ki a felszínükön, amelynek kötődését aztán ACE2-vel ellátott gyöngyökön vizsgálják. Egy májusban leadott, még nem lektorált tanulmány szerint a delta variáns egyes mutációi valóban fokozzák a kötődést.
De a jobb kötődés nemcsak a fertőzéshez szükséges szintet csökkentheti. Ha ugyanis a vírus jobban kötődik az ACE2-höz, azt is jelenti, hogy több sejtet fertőz meg, amelyek több vírust kezdenek termelni, márpedig a vírusterhelést a SARS-CoV-2 kapcsán már korábban összefüggésbe hozták a betegség súlyosságával.
Miután a vírus az ACE2-höz kapcsolódott, a következő lépésben fuzionál a sejttel. Ez a folyamat úgy kezdődik, hogy a sejt enzimjei két helyen hasítják a fehérjét, és ezzel megkezdődik a vírus genetikai anyagának bejutása a sejtbe. Ha az ACE2-höz kapcsolódást úgy képzeljük el, mint amikor a kulcs a zárba kerül, a fehérje hasításával a kulcs elfordul. A delta egyik mutációja pontosan az egyik hasítási helyet érinti, és egy új, szintén lektorálásra váró tanulmány szerint a mutáció fokozza a hasítás hatékonyságát, így a vírus könnyebben aktiválódik.
Hogy ettől a fertőzőképesség is növekszik-e, az egyelőre kérdés, de lehetséges. Amikor a szakértők kiiktatták a hasítási helyek valamelyikét a vírusból, annak fertőzőképessége és patogenitása is csökkent, így egy kifejezettebb hasítási hely esetén elképzelhető, hogy ez fordítva is igaz. Végül az sem zárható ki, hogy a delta variáns azért fertőzőképesebb, mert hatékonyabban kerüli el az immunrendszert.
Jó hír azonban, hogy az eddigi adatok szerint a forgalomban lévő vakcináknak legalább egy része magas szinten hatékony a delta variánssal szemben. Egy most megjelent tanulmány alapján a Pfizer–BioNTech oltóanyaga 88 százalékban hatásos a delta variáns okozta tünetes COVID-19 ellen teljesen vakcinált embereknél. Az AstraZenenca szintén vizsgált oltóanyaga kevésbé hatékony, 60 százalékos védettséget nyújt, de a súlyos esetek túlnyomó többségét mindkét vakcinával meg lehet előzni. A két említett vakcina egyetlen dózisa viszont csak 33 százalékban véd a tünetes COVID-19-cel szemben, ha azt a delta variáns okozza.
