Nap mint nap használjuk, és rengetegféleképpen is nevezzük; nálunk "kukac", az olaszoknál "csiga", a szlávoknál "majom", a spanyoloknál "arroba", míg az angoloknál meg egyszerűen csak az "at-jel" - de honnan is ered, és mit is jelentett eredetileg?

Az első olyan dokumentum, amelyben már szerepel a @ , 1536 május 4-ei keltezésű, és egy firenzei kereskedő, bizonyos Francesco Lapi tollából származik, aki ekkor épp a spanyolországi Sevilla-ban tartózkodott, és egy üzleti levélben használta a jelet.

A jel után azonban természetesen nem domain-név következett; csupán arra utalt vele, hogy hány "amfórát" is szállított az a három hajó, amelyek Rómába indultak a spanyol partokról - az "amfóra" pedig akkoriban egy közkeletű kereskedelmi mértékegység volt.

A képen is látható szövegben a következő olvasható: "Egy amfóra, avagy egyharmincad hordónyi bor ott 70 vagy 80 dukátot ér". Spanyolul ezt a mértékegységet "arroba"-nak nevezik, és a mai napig is így hívják a @ jelet - amit aztán később az írógépek klaviatúrája is megőrzött. Évszázadokon át folyamatosan használták a jelet, főként kereskedelmi könyvelésben, ahol is annyit jelentett, hogy "... áron" (vagyis angolul, "at the price of").

1971-ben aztán Ray Tomlinson figyelmét is felkeltette a jel, mivel úgy vélte, ez tökéletes lenne a mailcímekhez - mégpedig azért, mivel a címzett neve után illesztett @ jel és az azt követő mailszerver host így tényleg azt fejezi ki, hogy a címzett "ott" van, vagyis valahol másutt, nem pedig helybeli (lévén az angolban az "at" azt is jelenti, hogy -nál/-nél - így pl az xy szervernél lévő címzettet). És láthatólag ez a megoldás azóta is remekül beválik.