Pendrive körkép: mennyibe kerülnek most a gyorsabb 128 és 256 GB-os modellek?

A pendrive-ok szegmensében bőven találunk olyan modelleket amelyek kellően nagy adattároló kapacitással rendelkeznek, ehhez pedig megfelelő adatátviteli sebességek is tartoznak, így a nagyobb állományok egyik helyről a másikra történő átmásolásására nem kell túlságosan sokat várni. 128 GB-os pendrive-okat jelenleg már 7000 forint körüli összegért kaphatunk, ám ezek jellemzően nem sebességbajnokok. A 10 000 forint körüli kategóriában már viszont találunk 100-150 MB/s körüli olvasási, illetve 20-80 MB/s közötti írási sebességgel rendelkező termékeket is, 12 000 forint körül pedig 400 MB/s-os olvasási- és 100 MB/s-os írási sebességgel rendelkező modellt is kaphatunk.

A gyors pendrive-ok nem olcsók

A 256 GB-os modellek kínálata most 12 000 forintról indul, de az igazán gyors modellek 17 000 forint magasságában indulnak – utóbbira remek példa ez a Patriot pendrive, amely 400 MB/s-os olvasási és 200 MB/s-os írási tempót ígér.

Amennyiben viszont 400 MB/s feletti olvasási- és 300 MB/s feletti írási tempóra vágyunk, akkor a legolcsóbb ezen a téren a Verbatim megoldása a maga 33 000 forint körüli árával. Igaz, a Patriot ugyanennyiért már 512 GB-os pendrive-ot kínál 400 MB/s-os olvasási és 300 MB/s-os írási tempóval, de ezt csak érdekességképpen említettük meg.

A fentiekből jól látszik, hogy ha 200 GB feletti adattároló kapacitásra, illetve SSD meghajtókat idéző adatátviteli sebességekre vágyunk, akkor elég szélesre kell tárni a tárcát. Amennyiben viszont hajlandóak vagyunk egy kicsit szerelni, valamint elfogadjuk, hogy a kiválasztott megoldás egy picit szélesebb és hosszabb lesz, mint egy átlagos pendrive, a fentieknél olcsóbban is meg lehet úszni a pendrive-témát – erre mutatunk most egy példát.

Alternatív megoldás gyors pendrive-ok helyett...

Alternatív módon jó választás lehet egy külső SSD ház, amibe M.2-es formátumú, SATA 6 Gbps-os csatolót használó adattároló kerülhet, hiszen ez jelenleg 10-13 ezer forintot kóstál, míg a legolcsóbb 240 GB-os SSD kártyáért nagyjából 10 500 forintot kell letenni az asztalra, azaz 20-24 ezer forintból elméletileg igen gyors és strapabíró külső adattárolót lehet összerakni. És ez az út akkor is járható, ha régebbi, SATA 6 Gbps-os alapokon nyugvó SSD kártyánkat szeretnénk lecserélni egy modernebb, gyorsabb termékre, ami már PCI Express csatolófelületet használ, hiszen így a régi meghajtó új szerepkörben szolgálhat tovább.

Hogy ez az alternatíva tényleg jó-e? Cikkünkben erre keressük a választ.

SilverStone SST-MS09 külső M.2 SSD ház

A SilverStone terméke háromféle színben érhető el: feketében, sötétszürkében és ezüstben – mi most a sötétszürke kiadást próbáljuk ki, de az eltérő színtől eltekintve a többi is pontosan ugyanezt tudja. A 110 milliméter hosszú, 26 milliméter széles és 9 milliméter magas ház teljes egészében alumíniumból készült. Az USB 3.1 Gen2 Type-A port a dizájnnak köszönhetően visszahúzható a házba, így használaton kívül, hordozás közben védhetjük az esetleges sérülésektől. 

A 35 grammos ház belsejében egy NYÁK lapot találunk, amin egy VIA VLI715-ös lapka teremt kapcsolatot a SATA 6 Gbps-os M.2-es csatoló, valamint az USB 3.1 Gen2 Type-A port között. Az M.2-es slotban 2280-as, 2262-es, illetve 2242-es formátumú SSD kártyák foglalhatnak helyet, azt azonban feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a termék csak és kizárólag SATA 6 Gbps-os SSD kártyákat fogad, a PCI Express alapú modellekkel nem használható.

A ház szétszedéséhez kapunk egy kis csavarhúzót, a négy csavar eltávolítása után pedig egyből a szemünk elé is tárul az emlegetett NYÁK lap. Az M.2-es SSD-t egy egyszerű kis henger alakú rögzítő tartja a helyén, amelynek közepén egy bemarás fut végig – gyakorlatilag ez tartja a helyén az M.2-es kártyát. A furatokat úgy alakították ki, hogy engednek némi mozgásteret, így az SSD beszerelése nagyon egyszerűen és gyorsan zajlik. A folyamat végén vissza kell tenni a helyére a kis „fület”, amelynél fogva ki- és behúzhatjuk az USB portot – ez gyakorlatilag a teljes NYÁK lapot mozgatja A ház logó felőli oldalán, egy apró furaton keresztül szűrődik át az aktív állapotról, illetve az adatátvitelről árulkodó kék LED, ami üresjáratban folyamatosan világít, adatátvitel alkalmával pedig villog.

A kártya beszerelése összességében egyszerűen és gyorsan letudható, az apró csavarhúzót pedig fel is mágnesezték, így a csavarokat ügyesen magához vonzza kitekerés után, ami nagyban megkönnyíti a szerelést.

RaidSonic ICY BOX IB-184M2 külső M.2 SSD ház

A második versenyző a német RaidSonic kínálatából érkezett és az ICY BOX IB-184M2 típusjelzést viseli. Ez a modell egy nagyon egyszerű csomagban kerül forgalomba, ami a dokumentáción és a terméken kívül semmi extrát nem tartalmaz, még csavarhúzót sem kapunk hozzá, de ez talán nem is tragédia, hiszen szerszámok nélkül is összerakható a szett. Ez a ház már nem alumíniumból készül, hanem ABS típusú műanyagból, így valamivel könnyebb, cserébe viszont nem olyan „exkluzív” a megjelenése, mint fentebb bemutatott társának. Az ICY BOX IB-184M2 esetében az USB 3.1 Gen1 Type-A portot semmi sem védi hordozás közben, ugyanis a portot nem lehet visszahúzni a házba, valamint kupakot sem kapunk hozzá – utóbbi talán nem is baj, mert azt úgyis könnyű elhagyni. Ez a modell egyébként 103 milliméter hosszú, 28 milliméter széles és 10 milliméter magas, tömege pedig csak 22 gramm.

Az egyszerűen szétcsúsztatható műanyag ház belsejében egy ASMedia ASM3151 típusú hídchippel felszerelt nyomtatott áramköri lapot láthatunk, ami most is csak a SATA 6 Gbps-os SSD kártyákat fogadja, PCI Express alapú társaikat nem. Ez a modell már nem csak a 2280-as, 2260-as és 2242-es, hanem a 2230-as SSD kártyákat is kiszolgálja, ami akkor jöhet jól, ha éppen 2230-as formátumú SSD kártyánknak szeretnénk új funkcionalitást adni. 

A csomagban található kis műanyag stift segítségével pillanatok alatt beszerelhetjük az SSD kártyát a házba, arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a házra ragasztott kis hűtőpadot, ami hézagolóként funkcionál, fel kell ragasztani a NYÁK hátoldalára, az M.2-2280-as és az M.2-2260-as furatok közé, majd az egész NYÁK-ot a helyére kell csúsztatni a házban, csak utána szerelhetjük be az SSD kártyát a helyére. A két részből álló stift külső gyűrűjét elég csak beilleszteni a kívánt furatba – a réz gyűrűt is használva –, majd a közepét a helyére illesztve rögzül is az SSD, így már csak a ház fedelét kell felpattintani.

 Mi a stiftet kipróbáltuk ugyan, de a teszt alkalmával inkább a csavarra bíztuk a rögzítést, mert azt is rejt a doboz, igaz, csavarhúzót már nem mellékeltek, hiszen a szerszámmentes szerelhetőség a termék fő ütőkártyája.

RaidSonic ICY BOX IB-1814-C31 külső M.2 SSD ház

A harmadik ház szintén a német RaidSonic kínálatából érkezett, dizájn terén pedig nagyon hasonlít a SilverStone SST-MS09-es megoldására. A fekete kivitelben érkező ház teljes egészében alumíniumból készült, nyomtatott áramköri lapjára pedig egy VIA VL716-os hídchip foglal helyet, ami az USB 3.1 Gen2 és a SATA 6 Gbps-os csatoló között teremt kapcsolatot. Ez a termék annyiból különleges, hogy a másik két házzal ellentétben már nem Type-A, hanem Type-C kivitelben érkezik, vagyis csatlakoztatásnál már élvezhetjük az USB-C port nyújtotta előnyöket: nem kell odafigyelni, melyik a port felső oldala a csatlakoztatás során, hiszen mindkét állásban a helyére illeszkedik. Magát a portot természetesen vissza lehet húzni a házba, így hordozás és tárolás során nem sérülhet meg.

A doboz egyébként igényes kivitelben érkezett, belsejében pedig a szokásos dokumentáció foglalt helyet, sőt, extraként csavarhúzót, extra csavarokat, valamint néhány felragasztható kis gumilábat is rejtett, amelyekről a leírás nem tett említést. Ezeket minden bizonnyal a csavarok tetejére lehet ragasztani, így ha letesszük a meghajtót az asztalra, a port behúzását segítő fogantyú egy szintbe kerülhet a kis lábakkal, így nem billeg majd a termék az asztalra helyezve, plusz ugye a csavarokat sem éktelenkednek. Apró, de hasznos figyelmesség ez.

Az elegáns ház ugyanolyan könnyedén szerelhető, mint a SilverStone megoldása, sőt, az M.2-es kártya rögzítésénél is ugyanazt a megoldást használják, ami egyszerű, de egyben nagyszerű is. A nyomtatott áramköri lapon ebben az esetben is 80, 60, 42 és 30 milliméter hosszú M.2-es SSD kártya fér el. A 36 grammos külső SSD ház 106 milliméter hosszú, 26 milliméter széles és 10 milliméter magas, felső részén pedig egy LED-et is elhelyeztek, ami az aktivitásról számol be.

Fontos ezem előtt tartani, hogy ennek a terméknek a használatához USB-C porttal ellátott konfigurációra van szükség. Amennyiben hagyományos, USB Type-A csatlakozóval ellátott rendszerrel is szeretnénk használni, mindenképpen szükség lesz egy adapterre, például egy ilyenre.

Tesztkonfiguráció

A külső SSD házakat szokásos tesztplatformunkban próbáltuk ki, amelynél ezúttal kapóra jött, hogy rendelkezésre áll 1-1 USB 3.1 Gen2 szabványú Type-A és Type-C port. A házakba minden esetben egy Western Digital Green sorozatú, 240 GB-os adattároló kapacitással rendelkező SSD kártyát szereltünk, ami jelenleg igencsak költséghatékony megoldásnak minősül a piacon. Később persze, ahogy a 3D QLC NAND Flash alapú meghajtók terjedni kezdenek, kissé átrajzolódhat majd a kép, de ez már egy másik történet.

A tesztekhez egy Windows 10 Professional x64 operációs rendszerrel ellátott AMD RYZEN 5-ös konfigurációt használtunk, amely a lenti komponensekből állt. 

A tesztek

A külső SSD házak esetében ezúttal a szokásos tesztünk visszafogottabb változatát futtattuk le, hogy kiderüljön, van-e lényeges különbség az egyes modellek között teljesítmény terén. A tesztcsokor az AS SSD, a CrystalDiskMark, illetve az Atto Disk Benchmark aktuális változatával készült, az eredményekről pedig az alábbi képek rántják le a leplet.

Ahogy az a fentiekben is látható, a legjobb teljesítményt egyértelműen az ASMedia ASM3151-es vezérlőjével ellátott RaidSonic ICY BOX IB-184M2-es modell nyújtotta, legalábbis ami folyamatos olvasási és írási sebességeket illeti – ez a modell műanyagházzal, illetve USB 3.1 Gen2 Type-A porttal rendelkezik. A második legjobb összességében az USB-C portos RaidSonic ház, az ICYBOX IB-1814-C31-es modell lett, míg a sor végén a SilverStone megoldása kullog. Az egyes versenyzők néhány tesztben érdekes dolgokat is produkáltak, például az IB-184M2 esetében az ASSSD ISO másolási tesztje csak 97 MB/s körüli eredményt mutatott, a többi tesztben azonban hozta riválisai szintjét. Az eredmény több újbóli mérés után sem változott jelentősen.

Mivel a fentiek alapján maradtak még kételyeink az egyes versenyzők képességeivel kapcsolatban, így a szokásos IOMeter teszteket is lefuttattuk rajtuk – legalább az is kiderül, mennyire melegszik az SSD az adott házban. Íme az eredmények:

Az IOMeter által felvázolt kép megint csak felemás lett, ugyanis a SilverStone külső háza QD4-es tesztekben nem remekelt, míg QD32-es megmérettetés során kiválóan szerepelt, míg a RaidSonic USB-C portos háza pont előbbiben volt gyorsabb, utóbbiban pedig lassabb. Összességében a tesztek többségében túlságosan komoly teljesítménykülönbségek nem mutatkoztak, de nyertest így is hirdethetünk. Érdekességképpen egyébként alaplapi foglalatban is kipróbáltuk a Western Digital Green SSD-t, hogy össze lehessen hasonlítani, mekkora lassulást eredményez a hídchipek használata. IOMeter alatt igazából nem túl komoly a különbség, de normál tesztprogramok esetén azért látványos, hiszen olvasási tempó terén 540 MB/s-os, írási tempó terén pedig 435 MB/s-os szint elérésére képes a termék.

Hőfokok

Az IOMeter terhelés miatt kézenfekvő volt, hogy egyúttal a hőfokokat is megvizsgáljuk, hiszen az sem mellékes szempont, mennyire melegszik az adott SSD a kiválasztott külső házban. Persze, mivel SATA 6 Gbps-os porttal ellátott termékekről van szó, a melegedés messze nem olyan kritikus szempont, mint a PCI Express 3.0 x4-es kártyák esetében, amelyeknél akár hűtőborda alkalmazását is érdemes lehet fontolóra venni. A tesztek alkalmával az alábbi hőfokokat mértük:

A két alumíniumházas termék esetében ugyanazokat a hőfokokat produkálta a Western Digital Green SSD, az alaplapi slotban ennél kicsit jobban melegedett a tesztpadon, míg a legforróbb a műanyagházas Raid Sonic Icy Box IB-184M2-es hában volt. Utóbbi hőmérséklet ugyan magasnak tűnik, de alapjában véve nem veszélyes, hiszen a tesztpadon dolgozó termékhez képest, ami az alaplapi slotban foglalt helyet, közvetlenül a processzor és a videokártya között, mindössze 6 Celsius fokkal volt melegebb.

Verdikt

A mérések alapján a Raid Sonic Icy Box IB-184M2-es meghajtója nyújtotta összességében a legjobb teljesítményt, igaz, bizonyítványán egy folt is éktelenkedik, ugyanis az AS SSD ISO másolási tesztjében elég gyengén teljesített, mindenhol máshol azonban kiválóan dolgozott. A termék a maga 10 490 forintos árával mindenképpen kiérdemli az ajánlott vétel címet, arra azonban fel kell készülni, hogy a műanyagból készített ház miatt itt az SSD egy picit melegebben üzemel majd, mint a másik két modellnél, ahol alumíniumház segít a termelődő hő elvezetésében.

A SilverStone SST-MS09-es modell szintén jól teljesített a tesztek során, igaz, nem ő volt mindenhol a leggyorsabb, de ezért talán kárpótolhat az a tény, hogy az SSD kártya maximális terhelés alkalmával sem volt forróbb 38 Celsius foknál. A SilverStone terméke igényes dizájnnal érkezik, könnyedén szerelhető, sebesség terén hozza az elvárható szintet, USB Type-A portjának köszönhetően pedig könnyedén használható a régebbi konfigurációkkal is – utóbbi persze a fenti Raid Sonic termékre is igaz.

Az USB-C portos megoldások táborát erősítő Raid Sonic Icy Box IB-1814-C31 hullámzó teljesítményt mutatott fel, az SSD számára viszont kedvező környezetet biztosított, hála az alumíniumháznak. Ez a modell az USB-C portos noteszgépek és asztali számítógépek mellé ajánlható, arra viszont fel kell készülni, hogy ha régebbi rendszerekhez is csatlakoztatni szeretnénk, be kell szerezni egy átalakító adaptert is, hiszen ez nem képezi a csomag részét.

Összességében a fentiek alapján bármelyik modellt is választjuk, sebesség terén egyikkel sem lövünk mellé, hiszen mindannyian remekül kiszolgálják a kiszemelt SATA 6 Gbps-os M.2-es SSD-t.