Mirror's Edge

 Bő két hónap késéssel megérkezett a Mirror's Edge PC-re is. Az EA az előzetes híresztelések szerint kitett magáért, úgyhogy nagyon kiváncsiak voltunk.

Mirror's Edge

I. oldal

A Mirror’s Edge azon kevés játékok egyike, amelyek képesek voltak már az első teaserrel megfogni. Bemutatásától kezdve figyelemmel kísértem sorsát és alig vártam, hogy rávethessem magam a demóra, mely valami újat ígért. Nem szeretnék előre semmit se lelőni, de annyit már most leszögeznék: nem kellett csalódnom.

A tökéletes város… vagy mégsem?

A történet szerint régen a város ugyanolyan volt, mint bármely másik. A változások eleinte szép lassan történtek, így sokan csak későn vették észre mi is történik körülöttük. A vezetés egyre több hatalmat kaparintott a kezébe, míg végül arra hivatkozva, hogy csak így tudják teljesen visszaszorítani a bűnözést totális kontrollt szavaztak meg maguknak. A kommunikáció minden fajtáját ellenőrzés alá vonták (még a médiát is), és az utcákon elszaporodtak a kamerák. Voltak akik beletörődtek ebbe és próbáltak nem foglalkozni vele, ám sokaknak nem tetszett a változás. Őket szimplán bűnözőkként kezelték innentől kezdve, kiszorultak a város határaira, és az egykori rend őrei nem válogattak a módszerekben… Évekkel később a lázadó tömegek csoportokba rendeződtek és megtanulták, hogyan éljék túl ezt az egészet. Az erős monitorozás miatt létrejött a kommunikáció egy régi-új fajtája, megjelentek a futárok (runnerek). Ők szállítják az információt egyik csoporttól a másikig a csillogó város és a „valóság” határán. Főszereplőnk, Faith is közéjük tartozik.

[bold]

Nem Rambo-nak való játék[/bold]

Talán már munkakörünkből is sejthető, hogy a Mirror’s Edge nem egy shooter, legtöbb esetben, ha veszélyes helyzetbe kerülünk inkább fel kell húzzuk a nyúlcipőt, ahelyett, hogy egyszemélyes hadsereget játszanánk. Az EA előszeretettel hívja játékát FPA-nek (First Person Action), ami többé-kevésbé meg is állja a helyét. Nem számít milyen pontosan tudunk célozni, itt sokkal inkább az ügyességünkre lesz szükségünk, a hangsúly a mozgáson van. Észre kell vegyük a lehetőségeinket (ha nem menne ebben segít a játék amíg nem állítjuk nehézre a fokozatot) és jöhet a száguldás.

Természetesen szükségünk lesz arra is, hogy a sok futás és ugrálás közben meg is védjük magunkat. Ebben az esetben mi magunk vagyunk a fegyver, legalábbis amíg el nem szedünk valamit az életünkre törőktől. Faith nagyon gyors és kihasználva a lehetőségeinket hamar kiüthetjük az egyedül próbálkozó rendfenntartókat, vagy ha elég jók a reflexeink hát lefegyverezhetjük őket. Azonban akármit is szerzünk, abban összesen egy tárnyi lőszer lesz amit ha elhasználunk, akkor utána automatikusan eldobjuk. Ezen felül amíg nálunk van lassulunk. Egy maroklőfegyverrel a kezünkben ez még nehezen észrevehető, ám valami komolyabb dögöt szorongatva bizony erősen korlátozva lesznek lehetőségeink, és lehet, hogy mire pislantunk kettőt, már annyi ólom lesz bennünk, hogy visznek minket leadni. Így a legtöbb esetben érdemes lesz azonnal megszabadulni friss szerzeményünktől, ami ráadásul a játék szellemiségében úgy adja is magát.

II. oldal

"Running is what I do best"

Egy ilyen játéknál nagyon sok múlik az irányításon, és lehetne akármilyen jó is, ha nem reagál megfelelően, akkor semmit sem ér az egész. Mivel volt szerencsém PlayStation 3-mon, és január óta PC-n is a Mirror’s Edge-hez, így össze tudtam hasonlítani őket ezen a fronton is. Elmondható, hogy mindkét esetben nagyon jó munkát végeztek a fejlesztők. A billentyűzetkiosztás elsőre kicsit különös, de gyorsan hozzá lehet szokni, és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy szárnyakért imádkozva arra gondolunk: „De hiszen én ugrottam!” Konzolon mindent alárendeltek a mozgásnak, így az FPS-ekből ismerős célzás rásegítésre ne is gondoljunk.

Brutálisabb lelkületűeknek könnyebb dolguk lesz PC-n, fegyvert ragadva néhány rázósabb helyzetben az egérnek hála gyorsabban végezhetnek. Ezen felül még néhány Time Trial (ezekről később) is könnyebbnek hat PC-n. Minden platformon megtalálható némi gyorssegély, a Max Payne óta ismert "bullet-time" helyi változata. Ha túl gyorsan kéne cselekedni, csak lassítsuk be az eseményeket és talán nagyobb sikerélményünk lesz.

A város arca

Mint rengeteg játék manapság, a Mirror’s Edge is az Unreal Engine 3-ra épít. A látványvilág nagyon megkapó, a készítők, hogy hangsúlyozzák a város sterilitását igyekeztek egyszerű alapszínekkel dolgozni. Legtöbb helyen a kék, piros, zöld vagy a sárga dominál a fehér mellett. Ez így nagyon illik a játék hangulatához, és segít, hogy ne kelljen ezer évig gondolkoznunk, hogy vajon merre is lehetne továbbmenni. Érdemes megfigyelni az óriásplakátokat, vagy a liftekben található hirdetőfalakat, amíg utazunk, néha szórakoztató dolgokat olvashatunk, akárcsak pár egyéb helyen (monitorok, napló, rajzok, stb.). Faith mozgása belső nézetben és a sebességérzetet fokozó effektek nagyon jól sikerültek, talán csak az ellenfelek animációjára lehet némi panasz. Az egész egyébként egy közepes gépen is tökéletes sebességgel fut, amennyiben nem erőltetjük a PhysX effekteket, az ugyanis csak nagyon erős processzor vagy egy erősebb nVidia VGA társaságában produkál jó eredményeket (mi egy Radeon HD4850-el játszottunk, egy 3GHz-re húzott E4500 társaságában, de egy HD4670-en is jól ment, ha erről hajlandóak voltunk lemondani). Grafikában egyébként ez az ami megkülönbözteti a konzolos változattól, különben elég hasonlóan néznek ki. 

Az átvezető animációk rajzoltak és jól illeszkednek a játékba, renderelt filmekkel nem sikerült volna ugyanezt a hatást elérni. Általában ezek alatt töltődik be a következő pálya, hogy fennakadás nélkül haladhassunk, ám a PC-s verzióban úgy érzem kicsit elsiették a dolgot, ugyanis próbál a gép minél hamarabb végezni így az első pár másodpercben be-beakadhat a film. Érthetetlen miért, hisz bőven lenne idő lassabban betölteni.

III. oldal

A játék

Az egész két nagy részre osztható. Először is végigmehetünk a történeten, amely nagyon pörgősre és változatosra sikerült. A helyszínek cserélődnek, ahogy haladunk előre, nem fogunk unatkozni. Egyetlen hátrányként azt lehet felhozni, hogy sajnos ebből a szempontból nézve a játék sok mindennek mondható csak hosszúnak nem. Attól függően mennyire rohanunk, úgy 6-10 óra alatt kivégezhető az egész, mivel nem túlságosan nehéz. A tartalomnövelés érdekében ezért (és sok ember véleménye szerint inkább ezekről szól a Mirror’s Edge) részt vehetünk rengeteg time trial-on és speed run-on. Előbbi rengeteg kisebb pályát tartalmaz (nagyrészt a sztoriban megismert helyszínekről) amelyeken úgy kell végigmennünk adott szintidő alatt, hogy közben sorban érintjük az összes ellenőrző pontot, míg utóbbi a fő játék egy-egy fejezetének teljesítését kéri tőlünk adott idő alatt. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, rengeteg helyen lesz szükségünk alternatív útvonalak felfedezésére, mert legtöbbször ha csak megyünk az egyértelműnek tűnő útvonalon akkor kicsúszunk az időből. Ha online vagyunk, akkor eredményeink felkerülnek az EA szerverére így rangsorba is kerülünk, valamint felkerül futásunk szelleme (ghost) is. Ez azért nagyon fontos, mert ha már nagyon frusztrálva érezzük magunkat egy-egy pályán, és nem értjük hogy lehetne ennél rövidebb útvonalon végezni, akkor érdemes letölteni mások szellemét és megnézni ők hogy csinálták. Néha meglepő dolgokat láthatunk.

Az extrákhoz hozzáférni nem nehéz, csupán egyszer végig kell vinnünk a játékot, és miközben ezt tesszük fokozatosan nyílnak meg a lehetőségek (a sztori mód alatt beszerezhető rejtett táskák nem szükségesek). Újra megnézhetjük a történet alatt látott átvezető animációkat, megcsodálhatjuk a nagyfelbontású borítóterveket és vázlatokat, valamint végighallgathatjuk a játékban előforduló zenéket. Utóbbinál érdekes, hogy a főcímdal (Lisa Miskovsky - Still Alive) eredeti változata nem került fel. Kár érte. Főleg ennek a számnak - melyet az EA az összes bemutatóban használt - tudható be, hogy elég magas elvárásaim voltak hangok és zenék terén is, amiknek csak részben volt képes megfelelni a játék. Hangok frontján semmi probléma nincs, jól választottak szinkronhangokat és a hangeffektek is hozzák a kellő szintet, de zenéből nincs túl sok és van köztük néhány, ami elég laposra sikerült. A többi nagyon jó lett és remek aláfestést biztosítanak a pályáknak, ám jó lett volna, ha ezt sikerül egyenletesen tartani mindenhol.

Akiknek problémája van az angollal, azoknak jó hír, hogy hazánkban magyar felirattal kapható a PC-s változat. Sajnos ez is gyorsan összedobott munkának tűnik, így a feliratok pozícionálása nem tökéletes és a fordításnál is lehettek volna kreatívabbak, de hát ez van.

IV. oldal

Összegzés és a jövő

Mindent összevetve remek játékot hoztak össze a DICE-nál, melynek elterjedését valószínűleg csak az határolja be, hogy némileg rétegjáték, nem mindenki fogja értékelni. Egyszerűen van, akinek nem erre van szüksége. Az EA-nál ettől függetlenül bizakodóak, ők sorozatnak tervezték a Mirror’s Edge-et, ám hogy valóban az lesz e belőle, az már az eladásoktól függ. A kezdet szépre, gyorsra és hangulatosra sikerült, talán csak egy kicsit könnyűre és rövidre. Konzolosoknak ajánlom, hogy töltsék le és próbálják ki a demot, az alapján nem nehéz eldönteni, hogy tetszik e, míg a PC-seknek egyelőre várni kell (nem tudni lesz e demo). Nekik álljon itt az első teaser, amely némi betekintést enged a játékba mozgás közben is (érdemes a HD változatot nézni). Akit megfog a hangulata, annak mindenképpen érdemes elgondolkozni a beszerzésén, nem fog csalódni!

Svindler

                        

Hivatalos oldal: www.mirrorsedge.com

Webshop: Mirror's Edge PC

Webshop: Mirror's Edge PS3

Webshop: Mirror's Edge X-box 360 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward