1. oldal
A nagyjából egyszerre induló Game of Thrones és Borderlands sorozatok kritikájában azt írtam, hogy ugyan a Telltale formula működik és akár a végtelenségig bővíthető x+1 épp aktuális franchise hozzáadásával, rögtön hozzá is tettem, hogy illene már egy kicsit casualok is szeretnénk maradni (márpedig szeretnénk, hiszen ez egy nem kimondottan játékosoknak szánt interaktív-filmes műfaj), akkor is van hely a növekedésnek. Persze mint mindig, most is a sztori a lényeg, ezzel nincs is baj. Ám úgy érzem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, a sok QTE eseményen kicsit rikíthattak volna és helyettük betehettek volna mini játékokat, amik nem akasztják meg a történetet, de mégis feldobják kicsit a játékmenetet.
Nos, kaptunk egy Minecraft sorozatot. Egy biztos, ez egyszer a grafikára nem panaszkodhatok, mert hát a Minecraft az a Minecraft. Senki nem a csodás, realisztikus grafikájáért szereti. Hanem miért is? A legfontosabb a hatalmas kreatív szabadság, amit ad. Egy végtelen homokozó (sandbox) a világa, amit szabadon felfedezhetünk, és ahol megvalósíthatunk bármit, amit kigondolunk. Nos, ezek nyilvánvalóan nem implementálhatók egy Telltale játékba, így mi marad? Hát egy csomó kis kockafej, akiket végigkísérhetünk egy aranyos, itt-ott drámai, de alapvetően könnyed szórakoztatásra menő hőstörténeten. A Story Mode egész egyszerűen egy új Telltale játék a szokásos recept alapján, Minecraft skinnel. Úgy néz ki mint a Minecraft, vannak benne hivatkozások a játék jellegzetességeire (pl.: griefing, építőcsaták, anyagok) és raktak be egy kis építkezést is, de ha jól emlékszem, akkor összesen (az első két epizódban) két alkalommal kellett munkaasztalon összekattintani valamit, és még akkor is a szánkba volt rágva, hogy mit. A nagyobb építkezéseknél pedig jó esetben eldönthettük, hogy mit szeretnénk 3 lehetőségből, aztán gyorsan nyomkodni kellett a Q betűt, hogy felépüljön a nagy mű. Szerintem ha már a Minecrafthoz nyúltak hozzá a készítők, illett volna egy kicsit jobban megerőltetni magukat ilyen fronton.
Ez alkalommal nem a valós döntéseket hiányoltam a történetből, az igazi elágazásokat, hanem a minijátékokat, hogy egy szituációt több módon is megoldhassak, Minecraftos eszközökkel. Ebbe a mesébe nem tettek igazi erőfeszítést, csak egy tucatgyártott valami lett. Ráadásul a második rész cserébe azért, hogy két szálat tartalmaz (amik természetesen a rész végén ugyanúgy összefutnak, bármelyiken is mentünk végig), jóval rövidebb is lett mint az első epizód. A rész végén teljesen ledöbbentem, hogy csak ennyi volt?
2. oldal
De ha már a rövidségéről beszélünk, akkor engedjétek meg, hogy egy (vagy kettő) mondatban felvázoljam a történet felütését. Három barát és egy kismalac egyikét alakítjuk, aki nem a kismalac. Fiatal álmodozók vagyunk, minden vágyuk, hogy egyszer megnyerjük a helyi építőversenyt és talán életünkben egyszer találkozzunk példaképeinkkel, a hős kvartettel, a Kő rendjének tagjaival. Ők Gabriel a Harcos, Magnus a Zsivány, Ellegaard a Vöröskő mérnök és Soren az Építész. Az idei építőverseny fődíjával pedig mit ad isten, együtt jár egy soha nem visszatérő alkalom, hogy beszélgessünk Gabriellel… De aztán felüti a fejét a gonosz és pusztító vészt hoz a világra, amit persze nekünk kell megállítani.
A helyzet az, hogy tulajdonképpen nagyon nincs mit mondani a játékról. Ez egy interaktív filmecske egy csomó Quick Time Eventtel (időre meg kell nyomni a képernyőn felvillanó gombokat), Minecraft bőrben. Tévedés ne essék, nem az mondom, hogy szenvedtem amíg végigjátszottam, mert nem így van. Mint szórakoztatóipari termék, megállja a helyét. Kellemes, néhány órás kikapcsolódás, és szülőknek plusz pozitívum lehet az is, hogy együtt játszhatjuk a gyerekkel. A történet egyáltalán nem unalmas, még akkor sem, ha előtte életünkben nem Minecraftoztunk, a lényeg átjön annak ismerete nélkül is. Ha a Telltale játékok régi rajongói vagyunk, akkor azt leszámítva, hogy megint nem volt fejlődés, nem fogunk most sem csalódni. Mobilon vagy táblán ezerszer jobb szórakozás ez út közben, mint az a milliónyi tucatjáték (tisztelet a ritka kivételnek), amivel szembe találhatjuk magunkat a Store-ban. Ha viszont leülök a PS4 vagy a PC elé, akkor nem biztos, hogy olyan hévvel vetném magam a most megjelent harmadik epizódra, mint a hordozható készülékeken.
A rossz kritika és pontszám tehát annak szól, hogy a Telltale túl hosszúra nyújtotta már a rétestésztát és amíg nem rukkol elő valami újdonsággal, addig nem érdemel jobbat. Az új interaktív mini-sorozat egyébként kellemes kikapcsolódás, többé-kevésbé megéri az árát (remélhetően a többi rész nem lesz olyan rövid, mint a második), de én már csak azért is várnék egy leárazást, hogy ilyen formán jelezzem a stúdiónak, hogy a minőséget többre tartom a mennyiségnél. Túl sok sorozat készül a boszorkánykonyhájukban, túl rövid idő alatt. Hiszem, hogy nem ez a megfelelő út.
