A Windows 11 22H2 csomag már jó ideje elérhető, sőt, a szoftverből már egy diétára fogott verzió is készült, hála egy lelkes fejlesztőnek, aki NTDev néven tevékenykedik. A tiny11 névre keresztelt pehelykönnyű variáns lényegesen szerényebb hardverkövetelményekkel rendelkezik, már ami a memóriával és a tárhellyel kapcsolatos részeket illeti. Míg a normál Windows 11 esetében 8 GB-nyi fedélzeti memóriára és 20 GB-nyi tárhelyre van szükség, addig az NTDev által módosított tiny11 esetében már elég 8 GB-nyi tárhely is, a rendszermemóriával kapcsolatos követelmény pedig mindössze 2 GB.
A kicsontozott Windows 11 esetében rengeteg funkció kerül süllyesztőbe, a rendszer frissíteni sem tudja magát, nincs hozzá hivatalos támogatás, így a hely- és erőforrás-takarékosabb kiadásnak vannak azért árnyoldalai. A telepítéséhez nem szükséges Windows Account, ám az olyan szolgáltatások használatához, mint például a Microsoft Store, már szükség lesz rá. A tiny11 mindössze 6,34 GB-nyi helyet foglal, a többit pedig az olyan „túlélő” alkalmazások töltik be, mint amilyen például a Jegyzettömb, vagy éppen a Számológép – ezeket ugyanis meghagyta a kompakt telepítő készítője. A túlélő jelző itt a debloat folyamat alóli mentességet jelképezi.
A tiny11 extrém esetben akár 384 MB-nyi rendszermemória mellett is működhet, legalábbis NTDev erről mutatott képernyőmentést, ám azt hozzá kell tenni, hogy ebben az esetben messze nem kapunk használható rendszert. A 384 MB-nyi memória mellett szörnyen lassú lesz az operációs rendszer, a processzor csúcsra lesz járatva és a tárhelyhez is sűrűn nyúl majd a szoftver. A 2 GB-nyi fedélzeti memória azonban már elég lesz ahhoz, hogy viszonylag jól fusson a szoftver.
Érdekesség, hogy a tiny11 kapcsán egy másik felhasználó, Xeno is figyelemreméltó eredményt ért el, ő ugyanis mindössze 200 MB-nyi rendszermemória mellett tudta működésre bírni az operációs rendszert. Ebben az esetben persze már szó sincs használhatóságról, a boot folyamat során rögtön 4 kékhalállal is találkozott, mire végre sikerült eljutni az asztalig. Később 196 MB-nyi fedélzeti memóriával is próbát tett, ugyancsak virtuális gépet használva, ám a 4 MB-nyi különbség azt jelentette, hogy a boot folyamat végül 30 percet vett igénybe, rengeteg kékhalállal tarkítva.
A fenti próbálkozások természetesen csak egy verseny részei, ki tud minél kevesebb rendelkezésre álló memória mellett tiny11-gyel bootolni, lényegi haszna igazából nincs a dolognak. A tiny11 önmagában viszont már hasznos lehet, hiszen szerényebb erőforrással rendelkező konfigurációkra is feltelepíthetik mindazok, akik tisztában vannak az esetleges hátrányokkal és kompromisszumokkal is.
Az efféle projektekkel új lehetőséget kaphatnak a régi konfigurációk, igaz, ezeket kompakt Linux disztribúciók segítségével is használhatóvá lehet tenni, a végeredmény pedig talán egy picivel rugalmasabb lesz és a frissítésekről sem feltétlenül kell lemondani, de akár a Chrome OS Flex is kaphat egy esélyt, amennyiben megfelel a felhasználói igényeknek.
