A Parker-napszonda indulását augusztus 11-én, vagyis szombaton közép-európai idő szerint délelőtt 9:33-ra tűzték ki. (Ha a küldetés esetleg halasztódik, a jelenlegi kilövési ablak augusztus 23-ig tart.) Az űreszközt egy Delta IV Heavy rakéta emeli a magasba a floridai Kennedy Űrközpontból. A szonda küldetése során beleperül a Nap légkörébe, hogy közvetlenül vizsgálja a napkoronában zajló folyamatokat. A napszonda három hónappal a start után, tehát valamikor novemberben éri el első napközelségét, és ez ekkor beszerzett mérési adatokat december folyamán küldi haza.

Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, a 685 kilogrammos szondának Nap körüli pályára kell állnia, amit meglepően nehéz megvalósítani. Annak ellenére, hogy a Naprendszer tömegének 99,8 százaléka csillagunkban összpontosul, a Földről indulva 55-ször annyi energiába kerül a Naphoz közeli pályára állítás, mint a Mars elérése.

Ennek okát az fenti videó mutatja be. Lényegében arról van szó, hogy bolygónk óriási, 30 km/s-os sebességgel kering a Nap körül, amelyet le kell lassítani ahhoz, hogy bármilyen Földről indított tárgy ennél szűkebb pályára álljon csillagunk körül. A Parker-napszonda kitűzött pályájának eléréséhez ezt a sebességet 23,7 km/s-ra kell csökkenteni. Ezt egyrészt a világ jelenleg második legnagyobb tolóerejű rakétájával, másrészt hét Vénusz körüli hintamanőverrel oldják meg a szakértők.

A manőverek eredményeként a szonda hét éves küldetése végére hosszan elnyújtott pályáján 6,1 millió kilométerre közelíti meg a Nap felszínét (összevetésképpen a Merkúr 58 millió kilométerre kering a Naptól). Mivel menet közben a szonda teljes sebessége a Nap extrém gravitációjának köszönhetően folyamatosan növekszik, a küldetés végére a Parker 201 km/s-os csúcssebességet ér el, amivel átveszi a leggyorsabb ember alkotta jármű címét.

A küldetés tervezett hét éve alatt a napszonda 24-szer kerüli meg központi csillagunkat, egyre közelebb merészkedve annak felszínéhez, miközben újabb és újabb rétegeken repül keresztül a Nap légkörében. Mivel a napkorona rejtélyes okból háromszázszor forróbb, mint a Nap látható felszíne, a küldetés tervezése során különösen nagy kihívást jelentett, hogyan védjék meg a műszereket a csillag melegétől. Bár egy hasonló missziót évtizedek óta terveznek a kutatók, csak a legutóbbi évek anyagtudományi eredményei tették lehetővé ennek megvalósulását.

A szondát egy 11,5 centiméter vastag hőpajzs védelmezi majd útja során. A pajzs anyagának javát egy szénötvözetből készült habréteg teszi ki, amelynek 97 százaléka levegő, ezt pedig egy tömör szénszálas borítás veszi körül. A pajzs mögött akkor is mindössze 30 ºC-os meleg van, ha előtte 1370 ºC-os a hőség.

A Parker egyébként az első olyan NASA-űreszköz, amelyet élő személyről neveztek el. A névadó Eugene Parker napfizikus, aki 1958-ban elsőként értekezett a napszél, vagyis a Napból kiáramló részecskék és az ezek által hordozott mágneses mezők létezéséről. Az űrszonda küldetése során azt a határt is tanulmányozni fogja, ahol a napszél részecskéi átlépik a hangsebességet.

A Parker fő vizsgálódási területe a napkorona lesz, ahol a Nap legaktívabb látható folyamatai zajlanak a kisebb napkitörésektől a koronakidobódásokig, amelyek a Földet eltalálva a kommunikációs rendszerek, de akár az áramhálózat működésében is komoly zavarokat okozhatnak. A Parker lesz az első, amely testközelből vizsgálja ezeket a folyamatokat, amelyeket eddig sokkal távolabbi mérési adatok alapján próbáltak megérteni a szakértők.

A kilövést a NASA TV élőben közvetíti az alább beágyazott csatornán szombaton délelőtt 9-től.