A fekete lyukak az univerzum legellentmondásosabb objektumai közé tartoznak. Mivel iszonyatosan sűrűek, gravitációjuk még a közelükbe kerülő fotonokat sem engedi elszökni, így minden más égitestnél sötétebbek. A beléjük hulló anyag azonban nem feltétlenül lépi át rögtön az eseményhorizontot, hanem ha elegendő van belőle, például mert a fekete lyuk egy csillagból vagy gázfelhőből táplálkozik, az anyag gyorsan forgó korongot képez az égitest körül. Ez a gyors mozgás felmelegedéssel is jár, így a korong erősen sugározhat. Ennek eredményeként egyes fekete lyukak (pontosabban ezek környezete) egész galaxisoknál is fényesebbé válhatnak.

Ez pedig egyszerre jó és rossz is a kutatók számára. A legtöbb ismert fekete lyukat ugyanis pontosan ennek a világító anyagkorongnak köszönhetően fedezték fel mostanáig (egy maroknyi másikat pedig akkor, amikor ezek hasonló égitestekkel ütközve gravitációs hullámokat kreáltak), de a fényes környezet egyúttal megnehezíti az azt létrehozó égitest, a tényleges fekete lyuk tanulmányozását.

A szakértők eddig kétféle fekete lyukat azonosítottak: galaxisok közepén helyet foglaló, szupernehéz, több millió vagy milliárd naptömegű objektumokat, illetve csillagtömegű fekete lyukakat, amelyek egy-egy nehezebb csillag halálával jönnek létre, miután az ledobta külső rétegeit, és magja összeomlott. Utóbbiak létezésére olyan rendszerekben derült fény, amelyekben a fekete lyuknak egy csillag szomszédja is van, amelytől folyamatosan anyagot szippant el.

Az elméleti becslések szerint a szupernóvarobbanások nyomán keletkezett fekete lyukak minimális tömege három naptömeg körül van, a valóságban azonban ennél csak sokkal nehezebb tucatnyi vagy még több naptömegű fekete lyukakat találtak eddig a kutatók. Egy tudóscsoport azonban nemrégiben bejelentette, hogy detektálták az eddigi legkisebb ilyen égitestet, ráadásul úgy, hogy ezúttal tényleg szinte semmit nem láttak belőle.

Az objektumra a 2MASS J05215658+4359220 katalógusjelű csillag révén akadtak rá. Utóbbi egy vörös óriás, tömege vélhetően 3–4-szerese a Napénak, és mivel erősen fel van puffadva, átmérője akár a Nap harmincszorosát is elérheti. Bár egy kicsit hűvösebb saját csillagunknál (4200 °C-os 5500 °C helyett), nagy mérete miatt mintegy 150-szer fényesebb annál. Az említett csillagban eddig nincs is semmi különös, tipikus vörös óriásnak tűnik, amely azonban a vizsgálatok szerint igen furcsa mozgást végez: úgy tűnik, hogy egy nagy tömegű égitest körül kering, amely azonban egyáltalán nem látható.

A csillag említett tulajdonságairól és mozgásáról annak részletes színképelemzése alapján tájékozódtak a kutatók. Így derült ki, hogy 80 nap alatt ér körbe pályáján egy olyan objektum körül, amelynek becsült tömege 3,3 naptömeg körüli. Egy ilyen méretű, fősorozatbeli csillagnak egyértelműen látszódnia kellene társa mellett, a kutatók azonban nem látnak semmit a rendszerben. Ezért jutottak arra a következtetésre, hogy egy csillagtömegű, inaktív fekete lyukról lehet szó.

Bár a szakértők hangsúlyozzák, hogy más lehetőségek is elképzelhetők a  rejtélyes objektummal kapcsolatban, jelenleg az tűnik a legvalószínűbb és leglogikusabb magyarázatnak, hogy valóban minden idők eddigi legkisebb fekete lyukát találták meg. A rendszert a következő hónapokban még alaposabb tanulmányozásnak vetik alá, így remélhetőleg rövidesen újabb érdekességeket derítenek ki róla.