Minden csillag körül bolygó

A Tejútrendszer összes csillaga rendelkezik átlagosan legalább egy bolygóval, mutatja ki egy új elemzés. Az exobolygók léte tehát nem kivétel, hanem maga a szabály. 

Minden csillag körül bolygó

A Tejútrendszer összes csillaga rendelkezik átlagosan legalább egy bolygóval, mutatja ki egy, a Nature lapjain rövidesen megjelenő elemzés. Az exobolygók léte tehát nem kivétel, hanem maga a szabály. Ez azt is jelenti, hogy a kozmosznak ebben a kis sarkában is bolygók milliárdjai léteznek, ami jelentős paradigmaváltást jelent ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még azt mondták a szakértők, hogy a bolygóképződés annyira bonyolult folyamat, hogy különleges esetnek számít, ha mégis bekövetkezik.

Az újdonsült „bolygóbőség” egy hat éven keresztül folyó kutatásnak köszönhető, amelynek során csillagok millióit vizsgálták meg a déli félteke teleszkópjainak közös vállalkozásaként. A csillagászok a gravitációs mikrolencse-hatás révén vetettek közelebbi pillantást az egyes csillagokra, amely egyike annak a három módszernek, amellyel exobolygót lehet felfedezni. A Kepler a tranzit-módszert alkalmazza, melynek során a csillag fényének apró gyengülését méri, amikor egy bolygó közvetlenül előtte halad el. Más obszervatóriumokban a Doppler-effektus révén keresgélnek: a bolygó gravitációs hatására ‒ nagyon kis mértékben ‒ a csillag is mozog, és ez az „imbolygás” megjelenik a csillag színképében is. Ezek a módszerek azonban akkor igazán működőképesek, ha bolygó nagyon nagy méretű vagy kifejezetten közel kering a csillagához.

A gravitációs mikrolencse-hatás akkor következik be, amikor a távoli fényforrás (csillag) előtt elhaladó, sötét égitest rövid időre fókuszálja (felerősíti) a fényforrás fényét. Exobolygók keresésénél a bolygó anyacsillaga és egy háttércsillag kerül egymással fedésbe, és az így kialakuló mikrolencsét befolyásolja a bolygó gravitációs hatása, melyből tömege és pályájának sugara is megbecsülhető. Persze ahhoz, hogy ilyen elrendezésre bukkanjunk, nagyon nagy szerencse kell. A kutatócsoport 100 millió csillagot követett figyelemmel, és ahol biztató jeleket tapasztaltak, azt nagyobb felbontásban is megvizsgálták. 2002 és 2007 között összesen ötszáz „gyanús” csillagot találtak, ezek közül tíznél sikerült is megfigyelni a bolygó okozta lencsehatást. A végső eredmények statisztikai analízise alapján minden hatodik megvizsgált csillagnak egy Jupiter-méretű kísérője van, a csillagok fele Neptunusz-méretű bolygóval rendelkezik, kétharmaduk pedig egy szuperfölddel. Mindezt összesítve pedig az derül ki, hogy a csillagokat kísérők számának átlaga egy fölött van.

Ilyen rengeteg bolygó persze rögtön megmozgatja a földönkívüli életformákat keresők fantáziáját. Paul Davies, az Arizonai Állami Egyetem kutatója szerint azonban a sok bolygó létezése nem feltétlenül jelent nagyobb esélyt az idegen életre, mivel még mindig nem tudjuk, hogy mi szükséges az élet kialakulásához. „Igazából nem számít, hogy hány ingatlan van a piacon odakint. Becslésem szerint pár százmillió földszerű bolygó lehet a Tejútrendszerben, de ez nem jelent sokat, ha az élet kialakulásának esélye ezek bármelyikén egy a trillióhoz.”

A tudás hiánya persze nem fogja vissza a tudósokat abban, hogy elméleteket gyártsanak. Frank Drake 1961-ben alkotta meg a róla elnevezett formulát, amely elvileg megadja egy adott térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát.

Egy dolog mindenesetre kiderült: csillagászati szempontból egyáltalán nem számítunk olyan különlegesnek, mint valaha hittük.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward