Egy új taggal bővült az Apple Silicon család a minap, ugyanis az Apple bejelentette az M2-es modellt, ami júliustól kezdve két friss konfigurációban kap helyet: az egyik a 13,6 hüvelykes MacBook Air lesz, míg a másik a 13,3 hüvelykes MacBook Pro. Mindkét noteszgép legfontosabb tulajdonságait összeszedtük már egy-egy hír keretén belül, most azonban az M2-es SoC felépítésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat is tálalni szeretnénk az alábbiakban.

A felépítés

Az Apple Silicon M2 igazából egy jókora előrelépést hozó megoldás, ami már a második generációs 5 nm-es gyártástechnológiával készül, alighanem az N5P node segítségével, természetesen a TSMC gyártósorain, ahogy azt a többi Apple SoC esetében már megszokhattuk. A friss lapka 16 milliárd helyett már 20 milliárd tranzisztorból áll, és mivel nem történt csíkszélesség-váltás, azaz a tranzisztorsűrűség nem nőtt, természetesen nagyobb is lett, mint az M1 volt: a különbség valahol 15% magasságában helyezkedhet el az eddig látott képek alapján.

Processzormagokból továbbra is nyolcat kapunk: négyet nagy teljesítményre hangolt, négyet pedig energiahatékonyságra optimalizált formában. Fontos változás azonban, hogy ezek a magok már nem a FireStorm és az IceStorm, hanem jó eséllyel az Avalanche és a Blizzard architektúra köré épülnek, igaz, ez egyelőre még nem nyert megerősítést. A teljesítményre hangolt processzormagok 12 MB helyett immár 16 MB gyorsítótárat oszthatnak be, az energiahatékonyságra optimalizált példányok esetében azonban maradt a 4 MB-os kapacitás.

Az utasítás-gyorsítótár mindkét magtípusnál 192 KB-os, míg az adat-gyorsítótár 128 és 64 KB-os a teljesítményre és az energiahatékonyságra hangolt magoknál, vagyis ezen a téren nincs változás. Az órajelek emelkedtek az M1-nél megszokottakhoz képest, pontos információ azonban nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban. A processzormagok esetében jelenleg úgy tűnik, hogy az ARMv8.5-A szolgáltatja az alapokat, nem az ARMv9.

A SoC fedélzetén a korábbi 16 GB-nyi LPDDR4X-4266 MHz-es helyett immár maximum 24 GB-nyi LPDDR5-ös memória kaphat helyet, ennek sávszélessége pedig 50%-kal nőtt, így 68 GB/s helyett 100 GB/s lett.

Ezzel egy időben az iGPU is fejlődött, itt viszont ráadásul a magszám is nőtt, méghozzá 8-ról 10-re, ám a tényleges magszám konfigurációtól függően változhat. Az iGPU egyszeres pontosságú számítási teljesítménye 2,6 TFLOP/s-ról egészen 3,6 TFLOP/s-ra nőtt, míg a kitöltési sebességek 82 GigaTexel/S-ról 111 GigaTexel/s-ra, illetve 41 GigaPixel/s-ról 51 GigaPixel/s-ra nőttek.

A Neural Engine, amely a mesterséges intelligenciával kapcsolatos feladatokat végzi, továbbra is maximum 16 maggal rendelkezik, ezek viszont 43%-kal gyorsabbak, mint az előző generációs megoldásé, amelynek köszönhetően 11 TOP/s helyett immár 15,8 TOP/s számítási teljesítményre képesek. Ezek alapján úgy tűnik, architektúra terén eléggé jelentős változtatásokat eszközöltek, hiszen a magszám nem változott, a teljesítmény azonban nőtt – nincs kizárva, hogy több tranzisztorból áll az új motor, illetve az órajeleken is változtathattak.

A Media Engine akár 8K-s HEVC, H.264-es, vagy éppen ProRes tartalmakat is támogat, és itt nem csak a dekódolás, hanem a kódolás hardveres gyorsításában rejlő lehetőségeket is élvezhetjük. Lejátszás esetén több 4K-s, illetve 8K-s stream egyidejű kiszolgálására is van mód. A kijelző-vezérlő két megjelenítőt támogat, amelyek közül az egyik akár 6 K-s felbontású is lehet.

A teljesítmény

A gyártót természetesen saját belsős méréseinek eredményeit is közölte, ám ezeket egyelőre érdemes távolságtartóan fogadni – a végső verdiktet majd csak az első független tesztek alapján lehet meghozni.

Az Apple szerint a tízmagos Core i7-1255U-hoz képest az új M2-es chip akár 1,9x jobb teljesítmény elérésére képes ugyanakkora fogyasztás mellett. A csúcsteljesítmény az Apple szerint ugyanakkora, mint az említett tízmagos Intel processzoré, ám cserébe a fogyasztás mindössze egynegyede a rivális megoldásénak.

További érdekes kijelentés, hogy a tízmagos M2 chip a 12 magos Core i7-1260P teljesítményének 87%-át képes elérni, ám közben negyedakkora fogyasztást produkál, ami azért impresszív. Az M1-hez képes egyébként a processzormagok 18%-kal gyorsabbak több szálon futó feladatok esetében, ám azt nem árulták el, hogy az IPC, vagyis az órajelenként végrehajtható műveletek száma mennyivel nőtt.

Természetesen az iGPU teljesítményét is lemérték, ezzel kapcsolatban is vannak hangzatos kijelentések. A plusz két mag jóvoltából az Apple szerint 35%-kal nőtt a GPU teljesítménye, azt viszont nem árulták el, pontosan mely feladat elvégzése mellett mérték a gyorsulást. Az viszont szépen látszik, hogy számítási teljesítmény terén elég nagy, 38%-os előrelépést hoz az M1-hez képest az M2. Az Apple szerint egyébként a 35%-os teljesítménynövekedés maximális fogyasztás mellett érhető el, ugyanakkora TDP kereten belül az M2 előnye 25% az M1-hez képest. A vállalat egy fura összehasonlítást is végzett, amely alapján egy Core i7-es processzor iGPU-jához képest az M2-es lapka iGPU-ja 2,3x nagyobb teljesítményt nyújt ugyanakkora fogyasztás mellett, azonos csúcsteljesítmény esetén azonban csak ötödannyit fogyaszt.

Az M2-es chipből egyelőre csak az „alapmodell” jelenik meg kereskedelmi forgalomban, de könnyen lehet, hogy M2 fronton is készül majd Max, illetve Ultra kivitel, ám ezek pontos tulajdonságait egyelőre nem részletezte a gyártó, valamint azt sem, érkeznek-e ilyen lapkák.