1. HP 615 - Specifikáció és hardver

Párszor megkaptuk már, hogy mindig csak viszonylag drága gépeket vagy netbookokat tesztelünk, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi újság az alsóházban. Milyen gépet lehet ma venni nem sokkal 100 ezer forint felett? Notebookok ezek egyáltalán vagy csak gyorsan lemerülő hordozható műanyagdarabok? Három márka egy-egy gépe volt segítségünkre, hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. Közös ismertetőjelük, hogy nagyjából 110 ezer forintba kerülnek és kivétel nélkül 15,6”-osak. Haladjunk ABC sorrendben, lássuk először a HP megoldását a kevésbé tehetősebbek pénztárcájának kifosztására.

A HP valamikor 2005-2006 tájékán indította útjára az 500-as szériát, amelyet valójában a Compaq gyártott. A cél egy kifejezetten olcsó gép megteremtése volt, amely sebességben, ha el is marad az akkori mezőnytől, használhatónak tekinthető. Nos, az alacsony órajelű Celeronnal piacra dobott masina nem lett túl sikeres, ugyanis három cellás akkumulátorral alig bírt ki másfél órát, ráadásul WiFi sem volt benne. Az energiatakarékosabb Pentium M-mel és WLAN-nal szerelt verzió se húzta drasztikusan tovább, ellenben bő húsz ezer forinttal növelte a végösszeget, amely így már az alsó közép kategória alját súrolta. A folyamatos megújulás során (510, 530, 550, stb.) a cég egyre használhatóbb hardvert tett a burkolat alá, ám jellemző volt, hogy kifutó lapkakészleteket vettek alapul szintén kifutónak számító processzorokkal. A vásárló számára ez annyit jelentett, hogy a cég olcsón tudott hozzájutni az alkatrészek egy részéhez, így a vételár is kedvezőbben alakult. Sajnos az anyaghasználat viszont nem változott, amikor a potenciális jelölt kézbe vette a gépet, rögtön eszébe jutott a kérdés: vajon ki fog ez bírni 2-3 évet? Többnyire „nem” volt a válasz, így kíváncsiak voltunk, hogy az immáron 600-as számozással bíró Compaq Notebook PC (mert hogy hivatalosan így hívják) mennyit javított (vagy éppen rontott) a széria renoméján. A 610-es változat az Intel, míg a 615-ös az AMD alapú verziót jelzi, nálunk az utóbbi járt.

Egy rég nem látott processzor köszön vissza az adatlapról, a 65 nm-es Athlon 64 X2 még a K8-as architektúrára épül, mára kicsit elavultnak számít, de sebessége ebben az árkategóriában teljesen rendben van. Az általunk tesztelésre kapott gépben mindössze 1 GB memória volt és a merevlemez sem volt éppen terebélyes, nem árt tudni viszont, hogy a négy ezer forinttal drágább konstrukcióban kétszer ennyi memóriát és tárhelyet kapunk, így a teszt során érdemes ezt észben tartva követni az eseményeket. A 110 ezer forint alatti árcédula ellenére van Bluetooth, ami ritkaság és szintén nem jellemző az ExpressCard foglalat sem (még ha csak 34 mm-es is). A WLAN csupán 54 MBites, a vezetékes hálózati kártya is mindössze 100 MBites sebességre képes, a költségcsökkentés úgy látszik a legapróbb dolgoknál is tetten érhető. Az analóg modem helyett inkább az előbbi két alkatrészt kellett volna felturbózni, hogy az eggyel nagyobb szabványnak is megfeleljenek. Operációs rendszert természetesen ennyi pénzért nem kapunk, ahogy digitális video kimenetet se.

A kellékek között lázasan kerestük a driver CD-t, amelynek hűlt helyét találtuk. Ez abban az esetben probléma, ha Windows XP-t szeretnénk telepíteni, ugyanis jó pár hardvert nem fog felismerni. Windows 7 esetében szerencsére erről szó sincs, telepítés után rögtön minden működőképes, egyedül a kiegészítő alkalmazásokat (touchpad, speciális gombok, stb.) kell letöltenünk a gyártó honlapjáról. A töltő 65W-os, amellyel szűk három óra alatt lehet feltölteni a gépet (ebből az utolsó 8-10% az, ami több mint fél órát vesz igénybe).

Bekapcsolás után nehéz volt nem felfigyelni a szokatlanul zajos hűtő rendszerre. Sajnos a telepítés során egyáltalán nem változott a helyzet, így bíztunk benne, hogy Windows alatt elhalkul a gépezet. Szerencsére így is lett, ám amint komolyabb terhelés róttunk a processzorra (például egy nagyobb felbontású flash tartalom), újra beindult a ventilátor és süvíteni kezdett. A gond az volt, hogy a terhelés megszűnése után is megmaradt a nagy zaj és csak sokára halkult el a gép. A hőmérséklet tesztek során rájöttünk, hogy ez miért van így. Már üresjáratban is közel 50 fokos volt a processzor (46-47), amely 100%-os terhelés hatására 83-ig emelkedett (és nagyon-nagyon lassan hűlt vissza a terhelés végeztével). Tudatában annak, hogy mind emellé egy meglehetősen zajos ventilátor társul, azt kell, hogy mondjuk: a HP 615 hűtési rendszere rossz. Az alsó burkolaton is érezni a felmelegedett alkatrész által generált plusz hőt, szerencsére nem olyan mértékben, mint azt a számok alapján várni lehetne.

A Windows beépített értékelő rendszere egész jó pontszámokat adott a hardverekre. A processzor jóval erősebb egy kétmagos CULV egységnél, a videokártya pedig szintén használhatónak tűnik némi egyszerűbb játékoknál. A 2,9-es értékeléstől nem kell megijedni, az egycsatornás memória miatt van, plusz az 1 GB központi RAM-ból legfeljebb 256 MB-ot tud kihasítani magának az integrált Radeon, ez is rányomhatja a bélyegét a pontszámra.

A merevlemez gyors és halk volt, így egy rossz szavunk nem lehet, igaz a kapacitása elmarad a másik két versenyzőétől, de erre vonatkozólag már tettünk javaslatot feljebb. A gyenge hűtés miatt sajnos a HDD is kap némi meleget a többi alkatrésztől, így nyáron könnyen 50 fok fölé szökhet majd a hőmérséklete, ami súrolja az egészséges határt (55 fok).

Hangzás terén jócskán elmarad a várakozásoktól a HP 615, ugyanis mindössze egyetlen hangszórót kapott, amely ráadásul még csak jól sem szól. Filmet nézni vele kifejezetten élményt romboló tevékenység, a zenehallgatás pedig ennél is rosszabb. Utazás során fejhallgató, otthon pedig külső hangszóró (erősen) ajánlott.

2. HP 615 - Ergonómia

Már a kibontás után feltűnt, hogy az anyaghasználat és az összeszerelés minősége nem nagyon változott az idők során. Bár fényes burkolattal csak a TFT-t körülvevő kávánál találkozunk, sajnos a gép többi részén nagyon érezni, hogy ez egy olcsó notebook. A kopogós, ujjlenyomatot gazdagon gyűjtő műanyagok közül a fedőlap a legsilányabb, amely olyan mértékben nyomódik be a legkisebb erőtől, hogy az már veszélyezteti a kijelző egészségét (könyvet tehát csukott állapotban ne ejtsünk rá). A zsanér se tűnik egy örökéletű megoldásnak, nagyjából egy év alatt teljesen el lehet majd használni, ami azt fogja eredményezni, hogy a gép felső része lötyögni fog. Alul semmi különlegeset nem fedeztünk fel, a szokásos memória-merevlemez páros gond nélkül cserélhető a garancia elvesztése nélkül.

A billentyűzet szokás szerint nagyon jó, ehhez értenek a HP-nál hála az égnek. Visszajelző LED-ből ugyanakkor csak hármat kapunk, a merevlemez mozgolódását nem tudjuk nyomon követni.

A touchpad jól használható, bár a görgetősáv csak a driver telepítése után működik. Multitouch nincs. A felület ugyan lehetne picit nagyobb, de a gond igazság szerint a gombokkal van. Könnyen nyomhatók lennének, ha nem csak az alsó felüket lehetne nyomkodni. Nagyjából úgy kell elképzelni a dolgot, hogy az alján és a tetején egy-egy pöcök tartja a gombot, viszont csak az alsót lehet benyomni, így a gomb lenyomás után 45 fokos szöget fog bezárni a notebook síkjával. Ez nem lenne annyira nagy baj, ha nem ilyen miniatűr méretű dolgokról beszélnénk. Tekintettel arra, hogy nincs két- meg háromujjas multitouch, ami kiváltaná a jobb gomb funkcióját, így a jobb oldali szerkezetet mindenképpen munkára kell bírnunk.

Összesen három oldalon helyezkedik el a meglepően kevés csatlakozó. Bal oldalon találjuk az összes USB aljzatot, ráadásul közel egymáshoz, így ne csodálkozzunk, ha a dundi pendrive-jainkból csak kettő fér el egymás mellett. Video kimenetből egyet találunk, az is analóg, a 34 mm-es Express Card bővítőhelyre pedig aligha van szüksége egy átlagembernek. Jobb oldalon a lemezek gravírozására is képes optikai meghajtó terpeszkedik, amely működése során elég nagy lármát csap és ergonómiailag is érdekes, ugyanis kinyitás után a felhasználó nem tud mibe belekapaszkodni, hogy kijjebb húzza a tálcát. Elöl a fejhallgató kimenet és a mikrofon bemenet, valamint a kártyaolvasó kapott helyet.

A 15,6”-os kijelző talán a legszebb képet produkálta a mezőnyben. Hiába a nyomott ár, a HP 615 bizony LED-es háttérvilágítással rendelkező panelt kapott, amelynek látószöge sem rossz. Fényerő tartománya elég tág, bár a minimum érték lehetne kisebb is. Színvilága picit hideg, de kellemes a szemnek. A TFT felett megbújó 1,3 MPixeles webkamera mozgáskövetése lassú, a színek nagyjából rendben vannak, zajosodásra minimális hajlamos.

3. Lenovo Ideapad G550L - Specifikáció és hardver

Második versenyzőnk a Lenovotól érkezett. Az Ideapad G550L a maga 116 ezer forintos árával a legdrágább gép a három tesztelt alany közül. Természetesen a „magas” árra minden oka megvan, hiszen a többiekkel ellentétben egy Windows 7 Home Premium is benne foglaltatik a csomagban.

Egészen más felépítéssel találkozunk, mint az előbb látott HP 615-nél. A kétmagos processzor itt is megvan, ám az olcsó, Celeron családból származik, energiagazdálkodás nélkül. A 2 GB központi memória egy modulként van jelen, így a bővítés egyszerű. Merevlemezből egy jóval nagyobb példányt kapunk, viszont nincs se Bluetooth, se ExpressCard foglalat. Sajnos a hálózati csatolók továbbra is csak az alap szabványokat támogatják, úgy látszik a belépő szinten minden forinton igyekszik spórolni a gyártók többsége. A régi chipset ellenére DDR3-mas memória került a gépbe, amely némileg kompenzálja a többletfogyasztást.  Az előtelepített Windows 7 Home Premium operációs rendszer sajnos 32 bites, ami annyiból érhető, hogy a GL40 lapkakészlet 4 GB-nál nagyobb mennyiségű memóriát nem tud kezelni, de semmivel nem került volna többe ettől függetlenül a 64 bites változatot választani.

A készülék mellé csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk, driver CD nincs, helyreállítani a merevlemezről tudjuk az operációs rendszert.

Bekapcsolás után egy minimális felpörgéssel tudatta a ventilátor velünk, hogy létezik, de egyből el is halkult és így maradt a tesztidőszak nagy részére. Az energiamenedzsmenttel nem rendelkező kétmagos Celeront ez a rendszer még úgy is simán lehűtötte, hogy közben alig tekerte fel a ventilátor fordulatszámát. Üresjáratban 36, terhelésre mindössze 60 fokot mértünk. A burkolat sehol nem volt langyosnál melegebb, így a G550L kategóriájában abszolút kimagasló hűtési rendszerrel bír. További pozitívum, hogy a terhelés megszüntetése után a processzor nagyon gyorsan képes visszahűlni a kezdeti 40 fokos hőmérséklet közelére.

A Windows 7 szerint a kétmagos Celeron alig lassabb az előbb látott Athlon 64 X2-nél, miközben 400 MHz-cel kisebb az órajele. Természetesen pár oldallal arrébb láthatók lesznek saját teszteredményeink, mindenesetre picit furcsálltuk ezt a megállapítást. A videokártya szokás szerint a 3,3 pont körüli teljesítményt kapta, ez nagyjából minden X4500MHD-ra igaz. Játékra sokkal kevésbé alkalmas, mint a HP 615-ben lévő Radeon HD3200 és video gyorsítási képességei sem olyan fejlettek, de utóbbinál már elég közel van egymáshoz a két VGA. Fogyasztása viszont kedvezőbb.

A 250 GB-os merevlemez legnagyobb örömünkre a Seagate-től származik és egy tányéros felépítése miatt rendkívül gyors működésre képes. A hőmérséklettel itt sem voltunk annyira megelégedve, bár a 42 fok még átlagosnak mondható. A HDD által csapott zaj nagyon minimális volt, még úgy is, hogy a hűtő rendszer sokkal halkabb volt a kategóriára jellemzőnél.

A multimédiához szorosan kapcsolódó hangzásvilág lényegesen jobb benyomást keltett, mint a HP 615-nél, bár ehhez már a második hangszóró önmagában elegendő volt.

4. Lenovo Ideapad G550L - Ergonómia

A HP 615 után kézbe véve a Lenovo belépő kategóriás gépét egészen más fajta minőségérzet járja át a felhasználót. Bár a kemény műanyagok nem sokkal rugalmasabbak, mint a Compaq noteszénél, maga az anyaghasználat mégis jobbnak hat, már csak az érdes fedőlap miatt is, amely mostanában divat lett a cég Ideapad családjában. Fényes burkolattal sehol nem találkozunk, még a TFT-t körülvevő kávánál sem, ennek ellenére a belső borítás hajlamos gyűjteni az ujjlenyomatokat. A hátlapon két lecsavarozható rekeszt találunk. Az egyik alatt a merevlemez, míg a másik alatt a memóriák és a processzor rejtőzik. A nagy műanyag lapot annyira nehéz kifeszíteni a helyéről, hogy mi nem is erőltettük, aki memória bővítésre szánja el magát a gép megvásárlása után, az óvatosan fogjon neki a műveletnek.

A billentyűzet a szokásos Lenovo minőséget hozza, ami jó hír egy kevesebb mint 120 ezer forintos gépnél. Az alátámasztás, ha nem is tökéletes, de kellően jó, a numerikus rész ellenére pedig abszolút nem nyomorították össze a tervezők a gépelésre használt fontosabb gombokat.

A touchpad nem rossz, de lehetne sokkal jobb is. Egyrészt túl érzékeny, másrészt minimálisan, de laggol, harmadrészt pedig mozgása meglehetősen darabos/szaggatott. A bal és jobb gombok jól nyomhatók és halkak.

Csatlakozókból nagyon keveset találunk a gépen, pedig itt is három oldalra szórták szét őket. Az analóg video kimenet mellett digitálisat ezúttal sem kapunk, a három USB mellett pedig semmilyen egyéb bővítésre alkalmas port nem áll a felhasználó rendelkezésére. További fájó pont, hogy kimaradt a manapság mindennaposnak számító memóriakártya-olvasó is, valamint a töltésre szolgáló csatlakozó nem tűnt valami stabilnak.

Sajnos a kijelző LED-es háttérvilágítása ellenére sem tudott igazán szép képet produkálni. A kontraszt túlságosan erőltetett, emiatt a színek némileg torzulhatnak, a látószög pedig nagyon szűk. A fényerő ezzel szemben elég tág keretek között állítható. A 2 MPixeles webkamera képe szép, mozgáskövetése viszont lassú és mesterséges fénynél erősen zajosodhat.

5. Toshiba Satellite L500 - Specifikáció és hardver

Harmadik, egyben utolsó alanyunk ismét a 110 ezer forint alatti kategóriában található, különös ismertetőjele, hogy egy középkategóriás vázba csomagolt, ámde olcsó hardvereket rejtő notebookként próbál a felhasználók érzelmeire hatni. Nagyon jól teszi.

A Toshiba L500-as Satellite-ja volt a kakukktojás, ugyanis ez volt az egyetlen gép a három közül, amelyben egymagos processzor teljesített szolgálatot. A Celeron 900-at viszont nem érdemes előre leírni, ugyanis 45 nm-es gyártástechnológiája miatt még a SpeedStep hiányától függetlenül is viszonylag keveset fogyaszt, magas órajelével pedig a többszálú feldolgozást nem támogató programoknál alaposan megcibálhatja a többiek bajszát. A 2 GB memóriát itt is egy modulban kapjuk meg (nagyon helyesen), a GL40 lapkakészlet is maradt, tehát a bővítés 4 GB-ig támogatott. A hálózati kártyák sebessége is megegyezik a HP és a Lenovo gépeinél látottakkal, vannak viszont kulcsfontosságú eltérések. Bár nem kapunk ExpressCard foglalatot és Bluetooth modult, van viszont HDMI-nk és eSATA-nk (bizony ám), amelyek úgy gondoljuk, sokkal fontosabb tényezők, mint az előbbi kettő. A merevlemez az L500-ban volt a legnagyobb, 320 GB.

Bár operációs rendszert és driver CD-t sem kapunk a gép mellé, a Windows 7 Home Premium telepítése zökkenőmentesen zajlott, a Microsoft rendszere minden hardvert felismert és megfelelően is kezelt. Ezúttal a touchpad működéséhez sem kellett külön szoftvert letöltenünk a Toshiba honlapjáról. Ettől függetlenül ajánlott, hiszen a testreszabást csak annak segítségével tudjuk elvégezni.

A legolcsóbb Satellite a Lenovo Ideapadjához hasonlóan nagyon csendben kelt életre. Ezt a jó tulajdonságát gyakorlatilag bármilyen körülmény hatására megtartotta, nagyon ritkán lettünk figyelmesek csak megemelkedett zajszintre. A hőmérsékletek is remekül alakultak, az egyetlen mag hatására az L500 volt a leghűvösebb készülék a három közül. Üresjáratban 43, terhelésre viszont csak 56 fokot sikerült mérnünk a processzor felületén. A burkolat szinte mindenhol langyos volt, sőt találtunk olyan részt is, ahol szó szerint hideg volt a fekete műanyag borítás.

A Windows 7 az egymagos Celeront meglepően erőnek találta, erősebbnek, mint a leggyorsabb kétmagos CULV egységet. Ez nem meglepő, a 2.2 GHz-es órajel elég magas ahhoz, hogy kezdeni lehessen vele valamit. Használat során nem is éreztük sokkal lassabbnak, mint a másik két gépben található kétmagos vetélytársakat. Amire felfigyeltünk, az a merevlemez szokásosnál picivel alacsonyabb pontszáma.

Gyorsan a végére is jártunk és sajnos beigazolódott az operációs rendszer gyanúja: a 320 GB-os Toshiba HDD bizony nem gyors. Bár a lineáris teszt ezt nem mutatja meg igazán, ATTO benchmarkban jól látszik. Használat során nem fogjuk érezni ennek hatását, másoláskor már esetleg feltűnhet. A nagy kapacitású merevlemez egyébként halk és viszonylag hűvös is, bár a Lenovo G550L-jében található Seagate-nél nem volt látványosan hidegebb.

Ami a hangszórókat illeti, a Toshiba prezentálta a legjobb megoldást, ami nem meglepő, lévén az L500 kasztnija nem a 100 ezer forint körüli piacra készült. Bár nem ugyanazokat a hangkeltőket találjuk benne, amit a drágább modellekben, de a gép árához mérten teljesen rendben vannak.

6. Toshiba Satellite L500 - Ergonómia

A Satellite L500-at éreztük a legjobb minőségűnek a három tesztelt gép közül. Bár a fedőlap közepe itt is nagyon védtelen volt, a gép többi része egyértelműen merev. Ebben a Lenovo Ideapadja sem volt rossz, de a Toshiba rátesz még egy lapáttal. Hozzáférni a merevlemezhez és a memóriához tudunk, ez ebben a kategóriában – meg úgy általánosságban is – bőven elég.

A billentyűzet pár picit süppedősre sikerült a klaviatúra közepe felé haladva, általánosságban nagyon jól kezelhető, a Lenovoéhoz és a HP-éhoz hasonlóan öröm használni. A numerikus rész itt is elfért a többi gomb összenyomorítása nélkül.

A touchpad egyértelműen a Satellite-nál volt a legjobb, nagy felülete és jó anyaga miatt élmény volt használni, a nagy és halk gombok pedig csak tovább javítottak ezen. Nem csak színe, de anyaga miatt is elmondható, hogy az L500 abszolút nem gyűjti az ujjlenyomatokat.

Viszonylag sok, de még inkább hasznos csatlakozókat kapunk, melyek közül a HDMI és az eSATA abszolút nem jellemző erre az árkategóriára, így meg kell becsülni őket. Utóbbi természetesen harmadik USB-ként is funkcionál, de kikapcsolt állapotban nem tölti a ráaggatott eszközöket. Az 54 mm-es ExpressCardnak kialakított hely be van falazva, még mielőtt valaki tágra nyitná a szemét. A hanggal kapcsolatos csatlakozók ezúttal bal oldalra kerültek, helyüket a mechanikus hangerőszabályzó vette át a kártyaolvasó társaságában.

A kijelző bár nem kapott LED-es háttérvilágítást, a HP-hoz hasonlóan nagyon szép képet produkált. Fényerő tartománya viszonylag szűk, ez a túl magas minimális értékben nyilvánul meg. Látószögei szintén a HP 615-öséhez mérhetők, tehát jók. A webkamera mindössze 0,3 MPixeles (640x480), de ez is bőven elegendő a mindennapos chateléshez. Ami aggasztóbb, hogy sötét szobában még egy asztali lámpa mellett is meglehetősen sötét képet ad, a beállítási lehetőségek száma pedig nem túl sok.

7. Teszteredmények (CPU, akkumulátor)

Miután alaposan megvizsgáltuk mindhárom gépet, nagyon kíváncsiak voltunk, hogy az egymástól teljesen eltérő processzorok miként teljesítenek, hiszen alacsony árcédula ide vagy oda, sokaknak bizony ez egy döntő tényező lehet.

Meglepő képet kaptunk a tesztek lefuttatása után. A neve alapján erősebb Athlon 64 X2 bizony nem tudta befogni az egyik leglassabb kétmagos Celeront. Voltak olyan tesztek, ahol közel teljesítettek egymáshoz, de többnyire az Intel megoldása volt a gyorsabb. Szintén jobban szerepelt a vártnál az egymagos Celeron 900, amely bár minden tesztben az utolsó helyen végzett, lemaradása nem volt annyira katasztrofális, bár az is igaz, hogy az órajelek és magok aránya nagyjából jól kirajzolódott. Tekintettel arra, hogy a videokártyák nem képesek látványos 3D-s sebességre (plusz a HP-ban található Radeon HD3200 mellett nagyon kevés fizikai memória volt, és minden gép egycsatornás módban ment az egy modul miatt), így a játékteszteket ezúttal mellőztük. Jöjjenek az üzemidők, amelyek összehasonlítása könnyű, hiszen az akkumulátorok kapacitása közel megegyező.

Nincsen sajtóhiba a grafikonon, bármennyire is furcsának tűnik, ez a valóság. A Lenovo az előtelepített Windows 7-nél valószínűleg valamit nagyon átbuherált, ugyanis a kétmagos Celeron nem rendelkezik energiamenedzsmenttel, így számunkra érthetetlen, hogy született meg a közel hat órás dokumentum olvasós üzemidő. A HP 615 4 órás eredménye sem rossz, figyelembevéve, hogy a régebbi Athlonok azért rendesen bele tudtak harapni a telepbe. Terhelés alatt ennek ékes bizonyítékát is láthatjuk, a 48 perces eredmény nem túl acélos, de a másfél órás fullHD filmnézés már egészen elfogadható teljesítmény. A Lenovo gépnél látott értetlenségünket remekül alátámasztja a Toshiba L500 által produkált üzemidő, amely 4 perc híján mindössze 3 óra. Filmnézésnél is alul marad a kétmagos Celeronnal szerelt G550L-hez képest, de a különbség már közel sem olyan nagy arányú.

8. Értékelés

Túl vagyunk három, valamivel 100 ezer forint felett kapható gép mustráján. A teszt előtt nem gondoltuk volna, hogy ennyi pénzért kifejezetten életképes megoldásokat is haza lehet ma vinni. Bár a HP 615 billentyűzete és kijelzője a mezőny legjobbjának számított, sajnos a gép többi része bizony többszörösen lerombolta a kezdetben pozitívnak ható képet. A zajos hűtőrendszer, az ujjlenyomatokat erősen gyűjtő és szinte már ócska műanyag burkolat, valamint a kényelmetlen touchpad rányomta a bélyegét a Compaq belépő szintű masinájára.

A Lenovo Ideapadja várakozásunkon felül teljesített, anyaghasználata már az elfogadható szintet megugorja, üzemideje előtt pedig még mindig értetlenül állunk. Bár ő volt a legdrágább a mezőnyben, nem szabad elfelejteni, hogy ebben egy teljes értékű operációs rendszer ára is benne van. A mérleg másik oldalán viszont ott a kártyaolvasó hiánya, amely 2010-ben már nehezen megbocsátható bűn, továbbá az átlagnál gyengébb minőségű kijelző és a középszerű touchpad. Fapados kivitele ellenére egy jól használható gépnek tartjuk a G550L-t, amelyet főként azoknak ajánlunk, akik nem rendelkeznek még Windows 7-es licenccel és fontos számunkra a hosszú üzemidő. A készülék megvásárolható operációs rendszer nélkül is (jelenleg 102 ezer forintért), ám kérdés, hogy amennyiben kereskedelmi forgalomban kapható Windows 7-et telepítünk rá, hogy alakul az amúgy bámulatos üzemidő.

A Toshiba Satellite L500 tesztünk legmegnyerőbb gépe lett. Nem sebessége és nem üzemideje alapján, hiszen mindkét területen legtöbbször az utolsó helyen végzett. A használat során nagyon érezhető volt, hogy (a váz miatt) egy középkategóriás gépet tartunk az ölünkben, és ez nagyban növelte a felhasználói élményt. A remek ergonómiai tulajdonságok, a jó kijelző, a Lenovoéhoz hasonló alacsony zajszint és az olyan extra kimenetek, mint a HDMI és az eSATA egyértelművé teszik azt, hogy akinek nem számít az üzemidő, „csak” egy hordozható, de jól használható notebookot szeretne, annak a listáján feltétlenül ott kell, hogy legyen a Toshiba notesze.

A tesztben szereplő HP 615-ös és Lenovo Ideapad G550L notebookokat a CHS Hungary Kft, a Toshiba Satellite L500-at pedig az Expert Computer Kft bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!

HP-Compaq 615:

Pro:

+ jó kijelző

+ jó billentyűzet

+ Bluetooth

Kontra:

- meleg alkatrészek

- elégtelen és zajos hűtőrendszer

- gyenge minőségű anyagok

- kényelmetlen touchpad gombok

- könnyen sérülő TFT a felső burkolat miatt

- DVD tálca kihúzása nehézkes

- driver CD hiánya (Windows XP-nél és Vista-nál lehet gond)

- csapnivaló mono hangszóró

Lenovo Ideapad G550L:

Pro:

+ kategóriájában szokatlanul hosszú üzemidő

+ jó billentyűzet

+ halk működés

+ hűvös alkatrészek

+ operációs rendszer

+ minőségi burkolat

+ 2 év garancia

Kontra:

- gyenge kijelző

- érzékeny és szaggatós touchpad

- kevés csatlakozó

Toshiba Satellite L500:

Pro:

+ jó kijelző

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ halk működés

+ HDMI

+ eSATA

+ minőségi burkolat

+ 2 év garancia

Kontra:

- átlag alatti üzemidő

- egymagos processzor

Hivatalos honlap: HP-Compaq 615 | Lenovo Ideapad G550L | Toshiba Satellite L500

Vásárlás: HP-Compaq 615 | Lenovo Ideapad G550L | Toshiba Satellite L500

9. Specifikációk

HP-Compaq 615   

Processzor    AMD Athlon 64 X2 QL-66 (2.2 GHz, 3600 MHz HT, 1 MB L2 cache)

Memória    1 GB Elpida DDR2-667 CL5-5-5-18

Chipset    AMD M780

Videokártya    ATI Radeon HD3200

Hangkártya    IDT 92HD75B1/92HD75B2 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, LED)

Merevlemez    Hitachi HTS723216L9A360 160 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    HP AD-7561S DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Marvell Yukon 88E8042 PCI-E Fast Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Broadcom 802.11g

eSATA    nincs

HDMI    nincs

Mobil internet    nincs

Modem    van

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    van

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 44 Wh

Operációs rendszer    FreeDOS

Tömeg    2,49 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    106 ezer Ft

Lenovo Ideapad G550L 

  

Processzor    Intel Celeron DualCore T3000 (1.8 GHz, 800 MHz FSB, 1 MB L2 cache)

Memória    2 GB Elpida DDR3-1066 CL7-7-7-20 @ 800 MHz CL6-6-6-18

Chipset    Intel GL40

Videokártya    Intel GMA X4500M

Hangkártya    Conexant Cx20561 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, LED)

Merevlemez    Seagate ST9250315AS 250 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    TSSTcorp TS-L633B DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Broadcom NetLink Fast Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Broadcom 802.11g

eSATA    nincs

HDMI    nincs

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    nincs

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    nincs

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 48 Wh

Operációs rendszer    Windows 7 Home Premium

Tömeg    2,7 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    116 ezer Ft

Toshiba Satellite L500-1EN  

 

Processzor    Intel Celeron M 900 (2.2 GHz, 800 MHz FSB, 1 MB L2 cache)

Memória    2 GB Hynix DDR2-800 CL6-6-6-18

Chipset    Intel GL40

Videokártya    Intel GMA X4500M

Hangkártya    Realtek ALC272 HD Audio

Kijelző    15,6" (1366x768, fényes, CCFL)

Merevlemez    Toshiba MK3263GSX 320 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2

Optikai meghajtó    TSSTcorp TS-L633C DVD-RW

Hálózati kártya (LAN)    Realtek RTL8102E/8103E PCIe Fast Ethernet

Hálózati kártya (WLAN)    Realtek RTL8187B 802.11g

eSATA    van

HDMI    van

Mobil internet    nincs

Modem    nincs

TV tuner    nincs

Távirányító    nincs

Webkamera    van

FireWire    nincs

Bluetooth    nincs

Infravörös port    nincs

Kártyaolvasó    van

Ujjlenyomat olvasó    nincs

Akkumulátor    6 cellás 44 Wh

Operációs rendszer    nincs

Tömeg    2,72 kg

Ár (a cikk megjelenésekor)    109 ezer Ft