Columbia, Rodinia és Pangea után a szakértők szerint a jövőben újabb szuperkontinens kialakulása várható, minthogy a teóriák szerint a szárazföldek ciklikusan összekapcsolódnak egymással. Erre átlagosan 600 millió évente kerül sor a köpeny anyagáramlatainak következtében.

A kontinensek ugyanis kőzetlemezeken ülnek, amelyek a köpeny anyagán úsznak. A köpeny pedig úgy viselkedik, mint egy forró vizes fazék: a mag felől folyamatosan forró anyag áramlik felfelé, miközben a kéreg lehűlő darabjai az úgynevezett alábukási zónákban egyre mélyebbre süllyednek, egészen a köpeny aljáig. Az ennek nyomán létrejött konvekciós áramlások vezérlik a kőzetlemezek, és velük a kontinensek mozgását, amelyek rendszeresen szuperkontinensekbe sodróknak össze.

Ennek a ciklikus folyamatnak az alaposabb felderítése érdekében Ross Mitchell, a Kínai Tudományos Akadémia kutatója és kollégái a szuperkontinenseken kívül a megakontinenseket is bevonták a vizsgálatba. Utóbbiak, például az 520 millió évvel ezelőtt formálódott Gondwana, kisebbek a szuperkontinenseknél, mivel nem tartalmazzák az összes szárazföldet, viszont fontos szerepet játszanak a szuperkontinensek formálódásában. Gondwana például a 320 millió éve kialakult Pangea alapját adta.

A szakértők a kőzettani adatok alapján átfogóan modellezték, hogyan lett Gondwanából Pangea, és hogy az ehhez vezető lemezmozgások milyen kapcsolatban voltak a köpenybeli áramlásokkal. A vizsgálatok alapján a kontinensek az alábukási zónák felé hajlamosak sodródni, ahol a köpeny anyaga lefelé áramlik. Mivel azonban a kontinentális kőzetlemezek vastagabbak az óceániaknál, többnyire megrekednek, amikor elérik ezt a szubdukciós zónát, és oldalirányba kezdenek sodródni mellette. Ennek során egyre több más kontinenst „gyűjtenek össze”, ami kiválóan nyomon követhető Pangea kialakulása során is.

A modell alapján az is kiderül, hogy mi várható a következő időszakban: amikor Pangea 175 millió évvel ezelőtt elkezdett széttöredezni, a folyamat részeként létrejött egy úgynevezett cirkumpacifikus tűzgyűrű, egy több alábukási zónából álló régió, amely intenzív vulkanikus tevékenységet eredményezett a Csendes-óceán pereme mentén. A jelenlegi megakontinens, Eurázsia már elérte ezt az alábukási régiót, és jelenleg ennek mentén oldalirányba sodródik. Idővel ennek eredményeként össze fog ütközni az amerikai földrészekkel, és együtt egy új szuperkontinenst formálnak a következő 50–200 millió évre, mondja Mitchell.

A geológusok az eljövendő gigaföldrészt Amasiának nevezik. Hogy ez helyileg hol lesz a  Földön, arról sok a vita szakmai körökben. Mitchell eredményei alapján vélhetően poláris helyzetű lesz, és középső területei a mai Jeges-tenger helyére esnek majd.