A civilizáció fejlesztő stratégiai játékok, vagyis a 4X (explore, expand, exploit, exterminate) stílus kikerülhetetlen tagja a Civilization sorozat. Nem csak azért, mert jó alapokkal rendelkező, sokrétű játékmenetet ad, hanem mert egy 1991 óta létező játékról van szó.

Elég sokan igyekeztek mérföldkővé válni ebben a stílusban, pl. Colonization, Master of Magic, Master of Orion, Galactic Civilizations, Stellaris, Age of Wonders, Humankind, de a hibrid 4X-nek nevezett valós idejű harccal operáló játékok pl. Imperium Galactica, Total War sorozat is tovább bővítették a stratégiai játékok műfaját. A Millennia bevallottan a Civ nyomdokaiban lépett a színpadra, de sajátos mechanikáival, a máshová tett hangsúlyokkal igyekszik egy saját rendszer alapján kikövezni azt a gyakran rögös utat, amin egy ősember hordából birodalom és jelentőségteljes, meghatározó erő formálódik.

Népünket, hazánkat és nemzetünket alapvetően meghatározza az a korszak, amiben épp él. A Millennia a Research és a Culture formában ad nekünk komolyabb beleszólást a fejlődési irányba. Az első, a kutatás egyértelmű és korszakonként kb. 5-6 olyan technológiai vagy tudományi felfedezést tehetünk, ami épületek, egységek, fejlesztések egész garmadáját adja, sőt, a később részletesebben emített Domain-ekre is hatással vannak.

A Culture (kultúra) pontokból akár a történelmet is befolyásoló nagy előnyökre tehetünk szert, ezen pontok összegyűjtése viszont nem könnyű. Ha mégis sikerül, akkor a főbb városainkat támogató falu, erősítésként érkező kisebb sereg, egy technológia gyorsabb felfedezése és hasonló jutalmak ütik a markunkat, amik, ha jól használjuk fel őket 5-6 környi fejlesztés előnyeit adhatják meg, azonnal, ez pedig rengeteg idő.

A Millennia másik alapját az úgynevezett National Spirit és a Domain-ek adják. Ezek a civilizációnk működésének, fókuszának és erőfeszítéseinek azon megnyilvánulásai, ahol az összegyűjtött pontokból előnyöket, fejlesztéseket vehetünk. Sajna azért akadnak itt apró bugok, ugyanis a Warrior irány 2 spártai elit egység helyett csak egyet adott és mivel Svédország a seregeit épp a déli határomon sorakoztatta fel, érzékenyen érintett, hogy a 300 spártaiból csak a fele jutott el német lobogóm alá. Az országok és az egységek tekintetében pedig mindig mókás, hogy fiktív és mégis valóságmaggal rendelkező történelmi időfolyamban játszunk, ugyanis mindez i.e. 2600-ban történt. Később, a korokban lépkedve is további irányokat választhatunk, például, hogy vazallusokra építő királyság felé törekszünk, vagy mondjuk császári dinasztiát építünk ki.

Egy ponton vallást is alapíthatunk és itt is elég nagy a választék. Dönthetünk valamelyik előre meghatározott nagy vallás mellett is, kereszténység, buddhizmus, shinto, judaizmus stb. de alapíthatunk sajátot is, amik között – legalábbis ikon formájában – ott van a Repülő Spagettiszörny, a Cthulhu Mythos, a mágia és az ateizmus is többek között. Ez utóbbit csak azért nehéz javasolni, mert a vallásalapítással népességünk vallásigénye is megjelenik a városokban, így vallásos tekercseket gyártó írnokot, templomot, katedrálist, szent helyet kell építenünk/létrehoznunk, ami így eléggé visszás hatást kelthet.

A kőkorszakból a bronzkorba átlépni még egyértelmű irányvonal, viszont innentől komolyan befolyásolja a lehetőségeinket az ahogyan játszunk. Ha például egy másik nemzet katonáiból hatot megölünk, akkor az Age of Blood irányba lök minket a játék. Három érdekes/jellegzetesföldrajzi képződmény (Landmark) felfedezése esetény az Age of Heroes vár minket, ha pedig ezek egyike sem teljesül, akkor a „sima” Vaskorba lépünk tovább.

Az a tény, hogy egy új korba értünk nem csak azt jelenti, hogy majd új, fejlettebb egységekhez, épületekhez is hozzáférést kapunk. Egy ilyen lépéssel úgymond a világ is bonyolultabbá vagy sokrétűbbé válik. A kereskedelem, a területi fejlesztések és az újfajta funkciók (pl. egy elveszített, felégetett falu újjáépítése, a vazallus városok fejlesztésének lehetősége) mind bővíti a lehetőségeinket, egyszersmind komplexebb választási helyzeteket teremt, hogy merre, miben fókuszáljuk a törekvéseinket.

Ezt tovább bővíti, hogy a Millennia a világra gyakorolt hatást és beavatkozást is pontokban és kategóriákban kezel. A Government egyértelműen az adott kor fejlesztéseit, egy forradalmat vagy a telepesek (settler) építését jelenti, de a választott államforma fejlesztése is ebből megy. Az Exploration felfedező vagy később földmérő egységeket ad, de egy mező városunkhoz csatolása is ide tartozik. A Warfare erősítést hoz, gyógyít, erőltetett menettel gyorsítja egységeinket és a választott ide tartozó fejlesztéseket finanszírozza.

Az Engineering falut fejleszt, bővítési pontokat ad (improvement), előörs építését segítő egységet, földmérőt ad, de lerombolt falukat is újjáépíthetünk segítségével. A Diplomacy nevéhez méltóan diplomatát ad, segítségével lefizethetünk egy ellenséges egységet, eltűntetve azt a térképről, de kereskedőt is itt kapunk, ahogy kis városállamok vagy újonnan alapított városok vazallussá tételében is segít. Az Arts pedig elfojtja a lázadásokat, bevándorlókat vonz, vallást alapít vagy terjeszt. Látható, hogy elég komplex rendszer ez és tovább alakítja, hogy milyen államformát, hozzáállást, irányt jelöltünk ki népünknek.

Az adott mezőn található nyersanyagok a felhasználás láncot indíthatnak el, a farm/gabona nyersanyag több ételt ad, de ha malmot is építünk ide az tovább növeli a kitermelt élelmiszert például, ahogy a fakitermelés is erőforrást ad, de egy fűrészmalom, a papírgyártás vagy egy nyomda is más-más irányba viszi a megszerzett javak felhasználási lehetőségeit. A kinyerés is tovább fejlődik idővel, de erre is nekünk kell figyelni.

A kezdeti szőlőlugasokból borászat vagy az olívabogyókból prések kialakítása jó kezdeti lépés, de ahogy fejlődünk gyárak, kohók, komplex farmok és egyebek biztosítják, hogy városaink környékét folyamatosan fejlesztenünk kelljen, vagyis nem csak a város épületei, a felfedező/harci/támogató egységek menedzselése kér figyelmet.

Az első kb. 25 körben az volt az érzésem, hogy küzdeni kell, az életben maradásért, mint az egyszeri malacnak a jégen. Lehet rossz helyre rakott a játék a térképen, de annyi barbárral találkoztam, mintha komolyan minden bokor alatt lapult volna egy. És persze erősödtek, bázisokat hoztak létre, amik újabb egységeket spawnolnak időnként. Ha pedig másokat is ennyire sanyargattak akkor nem tudom a Svédek hogyan voltak képesek egy jókora sereget kiküldeni ellenem úgy, hogy a saját területeiket is megvédték közben a feltételezhetően hasonló barbár hordáktól.

Persze egy barbár egység a cölöpfallal megerősített város ellen már mit sem ér, de ha a seregem erejéhez képest 25%-os egységekből 2-3 vesz körbe, miközben egy bázisukat is le akarom rombolni (aminek cölöpfala is van), az már más kérdés. Egy szóval közel sem éreztem magam hódító Rómainak vagy Nagy Sándornak, örültem, hogy a két városom megvédem, valamennyire felfedezem a környéket és közben fejlődni tudok. Valamilyen szempontból viszont reális is volt ez a játékélmény, hiszen a szárnyait bontogató civilizáció is először terjeszkedésre és túlélésre játszott, nem világuralomra.

Olyan apróságokat azért jó lett volna, ha elárul a játék, hogy pl. a megvásárolt „spawn 2 Spartan units” fejlesztés nem 2 katonát ad, hanem azt utána külön Culture pontból is meg kell vásárolni, vagy, hogy ha van egy csodás +3 élelmet termelő, farmmal megtámogatott búzamezőm, akkor a malmot ne rá építsem – lebontva a farmot – hanem bármely másik mezőre, mert majd a malom ott hasznosítja a búzát. Másfelől a Civilization kissé fapadosnak tűnik és egy sokkal kiszámíthatóbb mechanikájú játéknak. Itt nem csak a nyersanyagból fejlettebb termék pörgeti meg a lehetőségeket, de a kereskedelem és a régióink közötti árucsere is.

Emellett, ha nem reagálunk időben vagy kellő erővel a városaink fellázadhatnak, káosz pontokat termelve, amik egy bizonyos mennyiség után számunkra káros eseményeket idéznek elő. Például az utolsó barbár király csak, hogy jól megmutassa, lerohanja minden településünket. Hiába védenek meg jó eséllyel a falaink, ha nincs otthon véderő, akkor a környéken minden fejlesztést (farm, malom, fűrésztelep, bányák stb.) felégetnek és az élelmiszer ellátásunk, valamint a termelékenységünk a bányászbéka hátsója alá zuhan kb. 2 kör alatt, az éhező és ezért lázadó embereinkről nem is szólva.

Nem nehéz abba sem belefutni, – a történelmet megismételve – hogy városaink növekedésével, ha nincs megfelelő köztisztaság, akkor bizony röpke 6-8 kör alatt a Pestis Kora (Age of Plague) lesz a következő állomás, ahová dicső nemzetünket vezetjük. Mondjuk egy szemétdomb megépítésével épp el tudtam kerülni a dolgot, de nem sokon múlt – a vízvezeték rendszer és az ehhez szükséges tudományág kifejlesztése túl sok időbe telt volna még, a városom népessége pedig gomba mód növekedett, amit persze én alapoztam meg a korábbi körök alatt, nem számítva a fekete halálra.

Kormányzási módszert váltani sem feltétlenül egyszerű, persze választhatjuk az „olcsóbb” módszert és vérben fogant forradalmat is életre hívhatunk Government pontokból, de ha a Kultúra pontjaink összegyűltekor áldozunk minderre, akkor békés is lehet az átmenet és az új kormányzó erő megalapítása és nem növekednek a Káosz pontok sem, hogy váratlan meglepetésekkel szórakoztassa jónak gondolt stratégiáinkat.

A harci összecsapás több körös, tehát egy egység többször is támad, katonáinknak van morál értékük is és a domborzat is számít (pl. magaslat), de azt is figyelembe veszi a Millennia, hogy a támadó kezd, nem pedig egyszerre osztja le a sebzését mindenki. Diplomáca terén úgy éreztem kissé kapkod a gép. Üzengetés formájában belém köt, de nem csinál semmit, nyitott határokat szeretne állandóan és ami még jobb, az ellenségeskedés még nem jelent se háborút, se azt, hogy be tudnánk lépni a másik területére.

Az első részét még csak-csak értem a dolognak, de kíváncsi lennék, hogy egy nagyméretű vonuló seregnek vajon mikor állta útját az a tény, hogy a következő lépésnyi terület már az ellenséghez tartozik, jobb, ha megtorpanunk előtte, pláne úgy, hogy közben 1-2 körrel korábban már volt egy elég rendes adok-kapok. Egy szintén friss mechanika a vezér egységek jelenléte, ez ugyanis akár +40%-nyi harcerőt is képes annak a félnek adni, akinek jobb vezére (és így taktikája) van – itt szinteket különböztet meg a játék, minél fejlettebb egységet képzünk át vezérré, nekünk annál jobb lesz.

Érezhető, hogy a Millennia hogyan igyekezett más irányba menni, mint a nagy klasszikus Civilization. A komplexitás, a sokrétűség és a különböző korok, államformák és egyéb választható irányok közötti lépkedés elég jó újrajátszási lehetőséget ad, de elsőre bonyolultnak, nehezen átláthatónak is tűnik. Inkább azoknak ajánlott, akik szeretik a komplexitás kihívásait és nem ijednek meg attól sem, hogy a játék csapásokat, ellenséges barbár hordákat és egyéb „érdekességeket” is rájuk zúdít a rengeteg fejlesztés, csiszolgatás és fejlesztés mellett. Az biztos, hogy hangulatos, izgalmas játékkal bővült a 4X paletta és én örülnék, ha második rész is érkezne valamikor a jövőben, az előd hibáiból tanulva.