Ezek egyike a wisconsini Three Square Market, ahol egy kísérleti projekt keretében tavaly augusztusban 50 munkatársat láttak el bőr alá ültetett RFID-chipekkel. Mára nyolcvanra nőtt az implantált dolgozók száma, és a beszámolók szerint a kezdeményezés óriási sikernek bizonyult. A kórházak, hotelek és vállalatok számára étel- és italautomatákat fejlesztő cég igazgatója, Patrick McMullan 2017 elején Svédországban járt, amely azon kevés helyek egyike a világon, ahol a bőr alá ültetett mikrochipek nagyobb számban elkezdtek elterjedni.

A skandináv országban 2015 óta nagyjából 3000 ember tett szert ilyen implantátumokra, amelyekkel – elvileg legalábbis – zárakat tudnak kinyitni, igazolhatják magukat, és fizetni is tudnak. Ez utóbbi funkció már biztosan van, ahol működik, hiszen az egyik svéd vasúttársaság vonatain tavaly óta már ilyen biochipekkel is lehet jegyet váltani.

McMullan úgy döntött, hogy valami hasonlót saját cégénél is érdemes lenne kipróbálni, és rövidesen meg is valósította a tervet. Az igazgató maga is az első 50 önkéntes között volt, és tavaly nyáron megkapta a rizsszemnyi méretű kütyüt, amelynek célja, hogy egy kicsit könnyebbé tegye az irodai létet. A chip segítségével például be lehet lépni az épületbe, az helyettesíti a számítógépes jelszavakat, de a fénymásolót vagy a büfében található automatákat is lehet vele használni. Hogy mihez biztosít hozzáférést a chip, az nagyban a felhasználón múlik, McMullan saját implantátuma például az említetteken kívül némi egészségügyi információt is tartalmaz, vészhelyzet esetére.

A technológia egyébként nem új, és nagyon hasonló a kutyákba helyezett mikrochipekhez. Az implantátumok passzívak, vagyis nincs saját áramforrásuk, hanem a leolvasáskor az ezt elvégző készüléktől kapnak áramot. Egy évvel a kísérlet megkezdése után a 250 fős cégnél immár a dolgozók közel harmada, 80 fő rendelkezik RFID-implantátummal, amit McMullan elmondása szerint nagyon könnyű megszokni.

Véleményével a többi alkalmazott is egyetért, rutinszerűen használják a chipet, amikor belépnek a számítógépükre, és többek számára kifejezetten bosszantó volt, amikor pár hónapja elromlott az RFID-olvasó az üdítőautomatán, és nem lehetett egy intéssel fizetni. Eddig mindössze ketten távolíttatták el a chipet kezükből, mindketten akkor, amikor elhagyták a céget.

A Three Square Market jelenleg azon is dolgozik, hogyan lehetne a hasonló chipeket más célokra, esetleg a testen kívül alkalmazni. A következő hónapokban például két kórházban végeznek el egy kísérletet, amely során RFID-chipekkel ellátott karperecekkel fogják monitorozni, hogy az orvosok és az ápolók hányszor mosnak kezet. Az egészségügyi személyzet a chipekkel fogja aktiválni a csapokat, hogy kiderüljön, mennyire tartják be a higiéniai előírásokat.

Többek szerint a hasonló rendszerekkel az információ védelme a legnagyobb probléma, ahhoz ugyanis gyakorlatilag bárki hozzáférhet egy leolvasó segítségével. McMullan ugyanakkor azt mondja, hogy egyrészt az adatok nagyrészt titkosítva vannak, másrészt ugyanezen személyes információkhoz akkor is hozzáférne a tolvaj, ha a chip helyett tárcáját vinné mindenhova magával, és ezt lopnák el.