Mint azt minden tini közeli rokona tudja, az embereknek hosszú időre van szükségük a felnőtté váláshoz: körülbelül kétszer annyi időbe telik amíg felnőtté válunk, mint a csimpánzoknál. Az antropológusok elmélete szerint a hosszú gyermek- és serdülőkor teszi lehetővé számunkra, hogy nagyobb agyat növesszünk, illetve hogy olyan készségeket tanuljunk meg, amelyek segítenek a túlélésben és a szaporodásban. Egy ifjú emberős fogainak új vizsgálata arra utal, hogy a lassú fejlődés már legalább 1,8 millió évvel ezelőtt megjelent, félmillió évvel korábban, mint ahogy az erre utaló korábbi bizonyítékok alapján tűnt.

A kutatók a legmodernebb röntgenképalkotó módszerekkel vették számba a növekedési vonalakat a Homo nemzetség egyik, 1,77 millió évvel ezelőtt élt tagjának őrlőfogain. A mai Georgia területén előkerült lelet alapján a fiatal emberős ugyan sokkal gyorsabban fejlődött, mint a mai gyerekek, az első 5 életévében a fogai pont olyan lassan nőttek, mint a modern emberé. „A paleoantropológia egyik fő kérdése, hogy megértsük, mikor alakult ki a lassú fejlődésnek ez a mintázata a Homo nemzetségben” – mondja Alessia Nava, a római Sapienza Egyetem bioarcheológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban. „Most már van egy fontos támpontunk”.

A kutatók az 1930-as évek óta tudják, hogy az ember hosszabb ideig marad éretlen, mint más főemlősök. Egyesek szerint őseink azért fejlődtek lassan, hogy több idő és energia álljon rendelkezésükre a nagyobb agy kialakulásához, vagy hogy megtanuljanak alkalmazkodni a bonyolult társas kapcsolatokhoz és környezethez, mielőtt gyermeket vállalnának. Annak megállapítására, hogy mikor kezdett megjelenni ez a lassú fejlődés, a kutatók gyakran a fogakhoz, különösen a maradandó őrlőfogakhoz fordulnak, mivel ezek megőrződnek a fosszilis leletekben, és a fák évgyűrűihez hasonlóan növekedési vonalakat tartalmaznak. Ráadásul az ember és más főemlősök fogainak növekedési üteme korrelál az agy és a test fejlődésével.

A legkorábbi emberi ősök a majmokhoz hasonlóan gyorsan növekedtek: 2,4 millió évvel ezelőtt a fiatal Australopithecus afarensisek fogai ugyanolyan ütemben fejlődtek, mint a csimpánzoké. Az 1,2 millió évvel ezelőtti Homo-leletek azonban már a lassabb fejlődés jeleit mutatják, bár még mindig rövidebbet, mint a Homo sapiens felnövési ideje.

Az új vizsgálat során tanulmányozott leletet 2001-ben találták meg, és az egy koponyát, egy alsó állkapcsot és számos jól megőrzött fogat tartalmazott. Christoph Zollikofer és Marcia Ponce de León, a Zürichi Egyetem paleoantropológusai, valamint Paul Tafforeau, az Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítmény paleontológusa egy szinkrotron segítségével nagy felbontású röntgenfelvételeket készítettek a fogak növekedési vonalairól. Ezek a vonalak a dentin felhalmozódó rétegeiből jönnek létre, és a modern emberekben körülbelül 8 naponta rakódik le egy-egy. A lelet esetében a kutatók megszámolták a vonalakat, és arra a következtetésre jutottak, hogy az illető körülbelül 11,4 éves volt, amikor meghalt.

A kutatók ezután a betegség vagy rossz táplálkozás okozta, minden növekvő fogat érintő sötét stresszvonalakat használták a további elemzéshez. Az összes fogat érintő stresszesemények összevetésével megállapították, hogy a különböző fogak mikor fejlődtek ki és törtek elő egymáshoz képest. Ezután egy virtuális videót készítettek arról, hogyan növekedtek a fogak ennek az ősi gyermeknek a szájában.

Végül a kutatók összehasonlították a fogak növekedési ütemét a modern emberek, a csimpánzok és más főemlősök fogazatának alakulásával. A georgiai lelet életének első 5 évében az őrlőfogai lassan fejlődtek, így a tejfogait tovább megtartotta, és inkább a modern emberhez, mint a csimpánzhoz hasonlóan fejlődött. Ezután 6 és 11 éves kora között fogai gyorsabban fejlődtek és törtek elő, hasonlóan a csimpánzok fogaihoz. Összességében a fogazat tehát gyorsabban fejlődött, mint a modern emberé, de a korai lassú növekedés a legrégebbi ismert példája a ma ránk jellemző mintázatnak, és fontos korai lépés lehet saját késleltetett fejlődésünk felé.

Ponce de León szerint a georgiai lelet életében sokáig a felnőttektől függött élelem és gondoskodás tekintetében. Korábbi leletek alapján a térségben ebben az időszakban élő, apró termetű emberősök kőeszközöket használtak, felvágták a húst, és gondoskodtak fogatlan idősebb társaikról, valamint valószínűleg a fiatalokról is. Ezt ráadásul a csimpánzokénál csak alig nagyobb aggyal tették. A szerzők szerint őseink fogazatának fejlődése az előtt lassult le, mielőtt az agy gyors növekedése megindult volna. Talán éppen azért, mert az eszközhasználat, a húsevés és a társadalmi struktúra változásai lehetővé tették, hogy a gyermekek hosszabb ideig függjenek a felnőttektől.