A globális klímaváltozás leginkább kutatott paradoxonjai közé tartozik, hogy miközben a levegő és az óceánok átlaghőmérséklete folyamatosan növekszik, és az északi-sarki jégtakaró egyre zsugorodik, az Antarktisz jege nem fogy, sőt: helyenként gyarapodik. Míg az Északi-sark jegének felülete 2012-ben a műholdas megfigyelések kezdete óta a legkisebbre, mindössze 4,1 millió négyzetkilométerre csökkent, ugyanebben az évben a Déli-sarkon minden korábban mértnél nagyobb kiterjedésű, 19,44 millió négyzetkilométeres jégtakarót figyeltek meg. (A lenti képen a 2012. szeptember 26-án észlelt jégtakaró látható, a sárga vonal pedig az 1979-2000 közötti évek átlaga alapján megállapított maximális kitejedést jelzi.)
Korábbi kutatások azzal próbálták megmagyarázni a furcsa jelenséget, hogy a felmelegedés hatására megnő a levegő nedvességtartalma, így több csapadék, jelen esetben hó esik az Antarktiszon. A csapadék felhígítja az óceán sós vizének felső rétegeit, amely ennek köszönhetően magasabb hőmérsékleten kezd fagyni, illetve elválasztja a meglévő jégtakarót az óceán melegebb áramlataitól.
Egy nemrég megjelent tanulmány egy másik, nagyobb jelentőségűnek tűnő édesvízforrás létezésére hívja fel a figyelmet, mégpedig a déli-sarki kontinens tengerbe nyúló, és abba beleolvadó selfjegére. A felmelegedés hatására ez az olvadás egyre nagyobb mértékű, így a korábbinál jóval nagyobb mennyiségű fagypont körüli édesvíz kerül az óceán vizének felszínére. Ez a hideg réteg aztán egyben a gleccserek további olvadását is mérsékli valamilyen mértékben, mivel elválasztja ezeket a melegebb, felszín alatti vizektől, egyes területeken lokális lehűlést indukálva.
Érdekes módon az antarktiszi lehűlés tovább fokozza az óceánok szintjének növekedését, mondják a kutatók, mivel a lokális lehűlés kisebb mennyiségű csapadékkal jár, így kevesebb víz kerül át hó formájában a szárazföldre, és ehelyett az óceánban marad. A sarki jég olvadása 1992 óta 11,1 milliméterrel növelte meg a globális vízszintet, és ez jelenleg évente 3,2 milliméterrel gyarapodik.
A szakértők új modellje összhangban áll a megfigyelésekkel, és kielégítő magyarázatot ad a Déli-sark jégtakarójának növekedésére. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy ennek hátterében elsődlegesen tényleg a selfjég olvadása állhat, és a csapadék, illetve a széljárás csak a jégnövekedés 25 százalékáért felel.
