A C-vitamin előállítására nem képes egerek védettek egy parazitabetegség, a bilharziázis ellen, és valószínűleg más hasonló parazitákkal szemben is. Ez a felfedezés megmagyarázhatja, miért vesztették el az emberek az evolúció során azt a képességüket, hogy előállítsák a test számára fontos molekulát, ami miatt kénytelenek vagyunk táplálékunkra támaszkodni a bevitelnél, és hiányát drágán megfizethetjük.

Az 1960-as és 70-es években Linus Pauling Nobel-díjas kutató kezdte népszerűsíteni azt az elképzelést, hogy az embereknek az akkoriban ajánlott adagnál jóval több C-vitamint kellene fogyasztaniuk. Állítását alátámasztandó egy kémcsövet mutogatott, amelyben egy kecske által naponta termelt mennyiség volt az aszkorbinsavból (avagy C-vitaminból), és ezt összehasonlította azt az egészségügyi hatóságok által ajánlott adaggal. Pauling azt sugallta, hogy a kecske tudhat valamit, amit a hatóságok nem.

A legtöbb szakértő már akkor sem értett egyet Paulinggal, és a későbbi bizonyítékok azt mutatták, hogy állításai legjobb esetben is túlzóak voltak a tényleges szükségletekkel kapcsolatban. Viszont a szemléletes összevetés felvetett egy fontos kérdést: miért tudnak a kecskék aszkorbinsavat termelni, mi pedig miért nem? A legtöbb állat képes saját maga előállítani ezt a molekulát, és az emberek azon kevesek közé tartoznak, akiknek táplálékukkal kell bevinniük a vitamint. Egy új vizsgálat nemrégiben új bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy miért vesztettük el ezt a képességet. A szakértők szerint az áll a háttérben, hogy így kevésbé vagyunk sebezhetők a parazitákkal szemben.

A legtöbb állat az L-gulonolakton-oxidáz (GULO) enzimet használja az aszkorbinsav előállításához. A főemlősök többsége (kivéve a makikat) azonban nem tudnak saját aszkorbinsavat előállítani, és ugyanez vonatkozik a gyümölcsdenevérekre, egyes rágcsálókra, halakra és madarakra is. Ez a képesség tehát többször is elveszett az evolúció során, és ennek biztosan megvan az oka.

Gongwen Chen, a Fudan Egyetem kutatója az új vizsgálat során felfigyelt arra, hogy a bilharziázisért felelős Schistosoma mansoni férgeknek C-vitaminra van szükségük ahhoz, hogy petesejteket termeljenek. Chen és kollégái azt feltételezték, hogy azok az állatok, amelyek nem termelnek saját C-vitamint, kevesebb C-vitaminnal rendelkeznek testükben, ami megnehezíti a férgek szaporodását. A parazitaelleni gyógyszerek megjelenése előtt tehát érdemes lehetett a skorbutot megkockáztatni, ha ez megszakította a paraziták szaporodási ciklusát, vélték a szakértők.

Az elmélet tesztelése érdekében Chen és társai összehasonlították a GULO enzimmel rendelkező normál egerek és egy olyan fajta reakcióját az S. mansoni-fertőzésre, amely nem termel GULO enzimet. Egy héten belül a férgek aszkorbinsavszintje nagyon eltérő lett, ami bizonyítja, hogy a S. mansoni aszkorbinsavat szerez be a gazdatestekből. A férgek növekedése ugyanakkor hasonló volt. Ez azt jelenti, hogy az S. mansoni nem szorul a gazdatest C-vitaminjára a túléléshez. A szaporodás azonban már más kérdés: a paraziták nem voltak képesek szaporodni a GULO-hiányos egerekben, kivéve, ha azok tápláléka bőséges C-vitamint tartalmazott.

Úgy tűnhet, hogy a helyzet elég reménytelen az egerek és minden más, bilharziázis-fertőzésre hajlamos állat számára: vagy a skorbutot kockáztatják, vagy a férgeket. Mindkettő halálos is lehet, de a skorbut nagyobb eséllyel végez az emberrel, amiből úgy tűnhet, hogy mégis jobban járnánk, ha saját magunk állítanánk elő a C-vitamint, és más módon próbálnánk megküzdeni a férgekkel.

A legtöbb faj ezt a megközelítést választotta, de ahogy a szerzők megjegyzik, van egy másik lehetőség is. Amikor négyhetes ciklusban változtatták a GULO-hiányos egerek C-vitamin-beviteli mennyiségét, azt találták, hogy az egerek többsége nem volt érintett sem az egyik, sem a másik állapotban. A C-vitamin szintje elég alacsony volt ahhoz, hogy a férgek ne tudjanak új generációt kitermelni, de az egerek soha nem mutatták a skorbut korai jeleit, nemhogy meghaltak volna tőle. A 19 egér közül csak egy pusztult el a vizsgálati időszak alatt, míg a legtöbb állat, amely saját aszkorbinsavat termelt, belehalt a parazitafertőzésbe.

Egy olyan állat esetében, amely egész évben ugyanazt a táplálékot fogyasztja, nehéz felmérni, hogy a C-vitamin ideiglenes kimerülése milyen hatással lenne a helyzetre, de a szezonális táplálkozás jelentősen megváltoztathatja a képet. Amikor C-vitaminban gazdag táplálékot, például gyümölcsöket lehet fogyasztani, és azokat sikerül bőségesen bevinni, jelentősen megnő az aszkorbinsav szintje a szervezetben, míg máskor enyhe hiány keletkezik, amit simán el lehet szenvedni, és megakadályozza a férgek szaporodását.

Nyilvánvaló, hogy ez egy kockázatos stratégia – ha a fő C-vitamin-forrás kiesik egyik évben, akkor az egyed ki van téve a skorbutnak. Ha pedig a C-vitaminban gazdag táplálék túl bőséges, a szint soha nem csökken annyira, hogy a parazita szaporodás nélkül elpusztuljon.

Ennek ellenére számos előnye van a megközelítésnek, még akkor is, ha a gazdaszervezet nem képes teljesen megszabadulni a parazitáktól. A kutatók megállapították, hogy a C-vitamin szüneteltetése csökkentheti a férgek petesejttermelését, még akkor is, ha nem állítja le teljesen a szaporodási ciklust. Mivel a szervekben lerakódó petesejtek jelentik az egyik fő módját annak, ahogy a parazita károsítja a gazdatestet, minél kevesebb petesejt van, annál jobb. Az alacsony petesejttermelés csökkenti a parazita ürüléken keresztül történő átvitelének esélyét is, ami egy társas faj számára nagyon előnyös.

Az emberek a múltban sokszor megfizették az árát annak, hogy őseink felhagytak a GULO termelésével. A felfedezések korában a hosszú utazásokon a skorbut volt a tengerészek egyik fő haláloka. És amiről kevesebb szó esik, a betegség rengeteg rabszolgaként az Atlanti-óceánt áthurcolt foglyot is megölt – és a tengerészek később a rabszolgákon végzett kísérletekből profitálva találták meg a betegség ellenszerét.

A skorbut még ma is gyakran előfordul enyhébb formában ott, ahol nehéz friss élelmiszert beszerezni. És az alacsony C-vitamin-szint skorbut nélkül is a vörösvérsejtek termelésének csökkenésével, elégtelen csontfejlődéssel és más káros hatásokkal jár együtt. Emellett viszont a bilharziázis is jelentős halálok, és egészen a közelmúltig még sokkal inkább az volt. És feltehetően még nagyobb fenyegetést jelentett volna, ha saját magunk termelnénk az aszkorbinsavat.