A költöző madarak kapcsán a képlet első pillantásra egyszerűnek tűnik: számos faj nyaranta északra vonul költeni, ahol az erőforrások bőségesek maguk és kicsinyeik számára, hogy aztán a hideg beálltával újra délre, melegebb vidékekre vonuljanak. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy a madárfajok többsége viszont nem tesz így, hanem egész életüket egy régióban élik le.

Akkor viszont mi dönti el, hogy egy madár költöző lesz vagy nem? Egy brit-francia kutatócsoport elemzése szerint mindenre az energiahatékonyság a magyarázat, vagyis a madarak csak akkor indulnak vándorútra, ha ez hosszú távon az energiamérleg szempontjából megéri számukra.

Ami első hallásra persze nagyon furcsának tűnhet, hiszen ha valaki energiát akar spórolni, logikusabbnak tűnne egy helyben maradni, mint felpakolni a családot és több ezer kilométerre költözni. A látszólagos ellentmondásra többtényezős a magyarázat. Egyrészt az erőforrásokért folytatott küzdelem nagyon hevessé alakulhat a sűrűbben lakott terülteken. Másrészt egyes madarak sokkal könnyebben tesznek meg nagy távolságokat, mint mások, így valójában nem akkora energiabefektetés nekik egy ilyen út, mint amekkorának tűnik.

A szakértők a kérdés pontosabb megválaszolása érdekében számítógéppel modellezték a problémát: létrehoztak egy virtuális bolygót, amely a madárszempontból fontos erőforrásokat hordozza, ezt különböző fajokkal népesítették be. Majd szabadjára engedték a madársereget, hogy lakják be a rendelkezésükre álló területeket. Az egyszerűsített modellben három tényező határozta meg az állatok viselkedését: mennyi energiába kerül költözni, mennyibe, hogy melegen maradjanak, és mennyi energiát emészt fel a szaporodás.

A kutatók elmondása szerint a modell egy idő után meglehetős pontossággal kezdte reprodukálni a létező költözési mintázatokat. A virtuális költöző madarak az 50. szélességi kör környékéről származnak és a trópusokon telelnek, az Egyenlítőt azonban szinte sosem lépik át, amit az élő madarak viselkedése is alátámaszt. A modell más szereplői ugyanakkor gyakran inkább egy helyben maradtak, megerősítve hogy az energiahatékonyság megvalósítására több út is létezhet a körülményektől függően.

Az eredmények egyúttal arra a sajátos helyzetre is felhívják a figyelmet, ami a madarak sajátja, vagyis hogy a Föld „földhöz ragadt” lakóival szemben ők könnyedén megtehetik, hogy a környezethez való alkalmazkodás helyett új lakóhely után néznek. A költöző madaraknak például a jelek szerint megéri nagy távolságokat utazni, mert ez könnyebben megvalósítható számukra, mint túlélni a téli hideget. Ugyanakkor esetükben az északon töltött nyár is megtérül, hiszen kevesebb versenytárssal kell megküzdeniük a táplálékért, mint a trópusokon.

A szakértők által felépített modell persze messze nem veszi figyelembe a madarak viselkedését befolyásoló össze tényezőt, így nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az eredményekből. Ugyanakkor az, hogy egy ennyire egyszerű, az energiahatékonyságra koncentráló szimuláció mennyire pontosan utánozza a valóságot, azt jelzi, hogy a kutatók jó nyomon járnak.