A kutatók nagyjából egyetértenek abban, hogy a tűz felfedezése fajunk történetének egyik, ha nem a legfontosabb fejleménye. Az, hogy uralni kezdtük ezt az elemi erőt, oly sok mindent alakított át a világunkban, lehetővé téve az ételkészítést, a nappali órák meghosszabbítását, az otthonok felmelegítését és az eszközök előállítását. Tűz nélkül soha nem lett volna ipari forradalom vagy alapvető gyógyszerek. Ugyanakkor a tűz jelenleg vitathatatlanul az egyik legjelentősebb erő, amely szerepet játszik világunk felmelegedésében, így hatásai messze túlmutatnak eredeti felfedezésén.

De mi vezérlete vajon a korai kapcsolatot az ember és a tűz között? Az új kutatások szerint nem feltétlenül az ételek megfőzése, hanem inkább azok hosszabb ideig történő tartósítása volt a cél. Ez régóta heves viták tárgya: a legtöbb kutató úgy véli, hogy nem egyetlen hirtelen felfedezés eredménye volt a tűzhasználat, hanem egy jóval kaotikusabb eseménysoré, amely során a tűz feletti uralom fokozatosan alakult ki a korai pleisztocéntől kezdve. A korai használat valószínűleg főként a növények és a hús főzésére irányult, ami a Homo erectusnál kritikus fontosságú volt, hiszen kisebb emésztőrendszerhez és az agy méretének növekedéséhez vezetett. Ez az úgynevezett „főzési hipotézis”.

Újabb kutatások azonban elkezdték megkérdőjelezni ezt a hipotézist, és azt sugallják, hogy a tüzet nem önmagában a hús megfőzésére használták, hanem inkább annak hosszabb ideig történő tartósítására. A főzés elvileg segíthetett megóvni a táplálékot a ragadozóktól vagy dögevőktől is. Ez az új felismerés beleillik egy átfogóbb elméletbe, amelyet szintén a Tel Aviv-i Egyetem kutatói dolgoztak ki. Teóriájuk számos őskori jelenséget magyaráz meg, amelyek a korai ember nagytestű állatokból származó kalóriáktól való függőségén, valamint az ezekben az időszakokban vadászott állatok méretének folyamatos csökkenésén alapulnak.

„A tűzhasználat eredete világszerte nagyon forró téma az őstörténet-kutatók körében. Általánosan elfogadott, hogy 400 ezer évvel ezelőttre a tűzhasználat már általános volt a háztartásokban, valószínűleg a hús sütésére, és talán világításra és fűtésre is használták” – magyarázta a vonatkozó új tanulmány szerzője, Miki Ben-Dor, a Tel Aviv-i Egyetem Alkow Régészeti Tanszékének munkatársa egy nyilatkozatban. „Az ezt megelőző egymillió évvel kapcsolatban azonban sok az ellentmondás, és különböző hipotézisekkel próbálják magyarázni, hogy a korai emberek miért kezdték el használni a tüzet. Ebben a tanulmányban arra törekedtünk, hogy új perspektívából vizsgáljunk a kérdést.”

A korai emberek számára a tűz nem volt magától értetődő. Valójában a legtöbb régészeti lelőhelyen, amelyek 400 ezer évnél korábbi időpontra datálhatók, nincs bizonyíték arra, hogy ott tüzet használtak volna. Azon a néhány lelőhelyen azonban, ahol a tűzre utaló jelek vannak, nincsenek megégett csontok vagy sült húsra utaló nyomok. „Úgy gondoljuk, hogy az akkori korai emberek, főként a Homo erectus, nem rendszeresen használták a tüzet, hanem csak alkalmanként, meghatározott helyeken és különleges célokra” – magyarázza Ben-Dor. „A tüzelőanyag összegyűjtése, a tűz meggyújtása és fenntartása jelentős erőfeszítést igényelt, és ehhez egy meggyőző célra volt szükség. Erre vonatkozik új hipotézisünk.”

Ben-Dor és munkatársai áttekintették a meglévő szakirodalmat az összes olyan ismert őskori lelőhelyről, amelyek az 800 ezer–1,8 millió évvel ezelőttre datálhatók, és ahol a tűz használatára utaló bizonyítékokat találtak. A lelőhelyek közé tartozik Gesher Benot Ya'aqov és az izraeli Evron kőfejtő, hat lelőhely Afrikában és egy Spanyolországban. A kutatócsoport a jelenkori vadászó-gyűjtögetőkre vonatkozó vizsgálatokat is felhasznált.

„Megvizsgáltuk, hogy mi a közös a kilenc ősi lelőhelyben, és megállapítottuk, hogy mindegyiken nagy mennyiségű csontot találtak nagytestű állatoktól, főként elefántoktól, de vízilovaktól, orrszarvúaktól és másoktól is” – mondja Ben-Dor. „Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy ezek az állatok rendkívül fontosak voltak a korai emberi táplálkozásban, és a szükséges kalóriák nagy részét biztosították. Egyetlen elefánt húsa és zsírja például több millió kalóriát tartalmaz, ami elég ahhoz, hogy egy 20–30 fős csoportot egy hónapig vagy még tovább tápláljon.”

Ebben az összefüggésben tehát az elefánt vagy a víziló leölt teste igazi kincs volt, amelyet meg kellett védeni a dögevők, ragadozók és baktériumok támadásaitól. A csapat a leletek értékelése és a tartósított hús és zsír jelentős energetikai előnyeinek kiszámítása alapján új következtetésre jutott: a tűz szerintük két létfontosságú célt szolgált – megvédte a tetemeket a többi állattól, valamint füstölés és szárítás révén tartósította a húst.

„Ebben a tanulmányban új értelmezést javasolunk azokra a tényezőkre vonatkozóan, amelyek a korai embereket arra ösztönözték, hogy elkezdjék használni a tüzet: a hús más ragadozóktól való megóvásának szükségessége, valamint a hatalmas mennyiségű hús tartósítása” – magyarázza a tanulmány másik szerzője, Ran Barkai, szintén a Tel Aviv-i Egyetemről. „Valószínű, hogy miután a tüzet e célokra meggyújtották, alkalmanként főzésre is használták – további költségek nélkül. Ez a használat megmagyarázhatja a Gesher Benot Ya'aqovban mintegy 800 ezer évvel ezelőttről származó, halpörkölésről szóló bizonyítékokat.”

A szerzők szerint a megközelítés jól illeszkedik az általuk kidolgozott átfogó elméletbe, amely a fontos őskori jelenségeket a nagytestű állatok vadászatához és fogyasztásához való alkalmazkodással, majd azok fokozatos eltűnésével magyarázza. Ez azt eredményezte, hogy a korai embereknek a kisebb állatok zsákmányolásából kellett megfelelő energiát nyerniük.