Mi lenne, ha a SETI idegen életre bukkanna?

1996-ban a NASA bejelentette, hogy halott mikrobákat találtak egy Marsról érkezett meteoritban. Kérdéses volta ellenére a bejelentés az év tudományos szenzációja volt, mégsem voltak extrém reakciók az emberek részéről. 

Mi lenne, ha a SETI idegen életre bukkanna?

1. oldal

Az 1984-ben alapított SETI Intézet első tíz évében a NASA égisze alatt folytatta működését, és egy szélesebb körű program része volt, amely intelligens földön kívüli életformák után kutatott. Az amerikai űrügynökség aztán pénz hiányában kénytelen volt elhanyagolni a projektet, amelynek finanszírozása egyébként nem érte el a NASA akkori költségeinek 0,1 százalékát. Az intézmény azóta magánadományokból tartja fenn magát, és a főhadiszállásban uralkodó állapotokból ítélve nem is megy nekik rosszul. Az épület a világ leggazdagabb, leginnovatívabb és legrendezettebb ipartelepén, a Szilícium-völgyben található.

Az intézet nevének hallatán az emberek többségének agyában egy Jodie Fosterrel nagy hasonlóságot mutató kutató képe rémlik fel, aki nap mint nap üzenetre vár a kozmoszból. Az uralkodó hiedelmekkel ellentétben azonban az idegenek által küldött rádiójelek utáni hallgatózás csak töredékét teszi ki a SETI-ben folyó munkának. Az itt dolgozó tudósok többségükben asztrobiológusok, akik az élet kevésbé intelligens megjelenési formái után kutatnak a Naprendszeren belül, azaz elsődlegesen mikrobák nyomait keresik a külső bolygók holdjain.

Seth Shostak, a SETI Intézet vezető csillagásza, aki egyébként egyáltalán nem hasonlít Jodie Fosterre, egyben a Big Picture Science című heti rendszerességgel jelentkező tudományos rádióműsor házigazdája is, amely szórakoztató és gyakran meglepő módon számol be a legkülönfélébb témákról az élet eredetétől kezdve a technológia fejlődéséig.

„Az alapötlet, hogy rádióantennákkal hallgatózva keressük ET-t Frank Drake 1960-as, Ozma-projekt elnevezésű kísérletére vezethető vissza” ‒ mondja Shostak. Drake, a híres Drake-formula megalkotója, amely az egy adott térrészben fellelhető, egymással kommunikálni képes civilizációk számát adja meg, jelenleg is az SETI munkatársa.

Az Ozma-projekt két közeli csillagra koncentrálta erőfeszítéseit: a Tau Cetire, valamint az Epszilon Eridanira. Manapság a SETI a Microsoft egyik alapítója, Paul Allen adományaiból épült Allen Teleszkóp Tömb (ATA) 42 kisebb rádiótávcsövével csillagok ezreinek jeleit követi figyelemmel. Természetesen már Drake projektje előtt is felmerült annak az ötlete ‒ többek közt Edison, Tesla és Marconi részéről ‒, hogy rádióhullámokkal akár egy Mars távolságban vagy még messzebb található égitesttel is lehetne kommunikálni.

Nagy kérdés, hogy mi történne akkor, ha a SETI valóban idegen élet nyomaira bukkanna, legyen ez akár intelligens, akár mikrobiális. Hogyan reagálnának a Föld lakói egy hírre? „Bizonyos szempontból tekintve a dolgot, ezt a kísérletet már elvégeztük egyszer. 1996-ban a NASA bejelentette, hogy halott mikrobákat találtak egy Marsról érkezett meteoritban. Az objektum kétségkívül a Marsról érkezet, kérdések merültek fel viszont azzal kapcsolatban, hogy valóban mikroorganizmusokat tartalmaz-e. A bejelentést követő napokban azonban általános volt az a vélekedés, hogy a NASA-nál nagynevű tudósok dolgoznak, tehát csak tudják, mit beszélnek” ‒ meséli Shostak.

 

2. oldal

Az ALH 84001 jelű meteoritra az antarktiszi Allan Hillsben találtak rá 1984 decemberében. A kődarab az elvégzett radiometrikus kormeghatározások alapján az nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt olvadt lávából keletkezhetett a Marson, majd 15 millió éve egy becsapódási esemény során kilökődött a világűrbe. 13 ezer évvel ezelőtt csapódott be a Földbe. A NASA kutatócsoportja magnetitkristályokat, biofilmeket, és bennük policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAH) talált a meteorit anyagában, ezek alapján történt a nevezetes bejelentés. A lehetséges fosszíliák felfedezéséről maga Bill Clinton, akkori amerikai elnök számolt be a szélesebb közvéleménynek. 

Azóta más marsi eredetű meteoritokban is kimutattak hasonló nyomokat, de az is világossá vált, hogy ezek nem feltétlenül élőlények maradványai. A kérdés egyelőre is eldöntetlen, de a felmerülő kétségek lehűtötték a kezdeti lelkesedést. Bár az is hozzátartozik a történethez, hogy a Mars-kutatás fellendülésében nem kis szerepe volt az eseménynek. Kérdéses volta ellenére a bejelentés kétségkívül az év tudományos sztorija volt, mégsem voltak extrém reakciók az emberek részéről, mondja Shostak. Nem voltak utcai harcok és a világbéke sem valósult meg.

Az összeesküvés-elméletek híveinek egyik legnagyobb aggodalma, hogy vajon a kormányok megosztanának-e egy hasonló horderejű felfedezést a közzel vagy eltitkolnák azt. Shostak elmondása szerint sokan gondolják úgy, hogy ha földön kívüli életre bukkannánk, az rendkívül bomlasztó hatással lenne a társadalomra. „Rengetegen mondták már nekem, hogy amint rábukkanunk egy idegen életre utaló rádiójelre, a kormány le fogja állítani a programot, és sohasem beszélhetünk róla többet” ‒ mondja Shostak, és azt is hozzáteszi, hogy semmiféle erre utaló magatartással nem találkoztak az eddigiek során.

A SETI tényleges „hallgatózással” foglalkozó része sem egészen úgy működik, ahogy azt elsőre képzelnénk. Nem arról szól a dolog, hogy egy csapatnyi tudós üldögél egy rakáson, és várják a rádiójelet, amin aztán jól meglepődhetnek. Az Allen Teleszkóp Tömböt folyamatosan bombázzák a beérkező rádióhullámok, a trükk abban áll, hogy ki kell szűrni ezek közül a valóban „kívülről” érkezőket. A rádiójelek többsége tényleg intelligens életformáktól érkezik, konkrétan tőlünk, mondja Shostak. (A rádiójelek kiszűrésével kapcsolatos polgári tudományos kezdeményezésről, a SETILive programról nemrégiben már beszámoltunk. Ebbe bárki bekapcsolódhat, és elősegítheti a vállalkozás sikerességét.)

Egyelőre nincsen valódi eredménye a keresésnek, és a pánikkeltők véleménye ellenére biztosan tudnánk már róla, ha a SETI intelligens életre akadt volna a Földön kívül. Számos, elsőre biztatónak tűnő eredmény akadt az évek során, Shostak számára a legemlékezetesebb egy 1997 nyarán észlelt jel volt, amely egy teljes napig megtréfálta a kutatókat. Aztán kiderült, hogy egy európai műhold jeleit kategorizálta tévesen a rendszer. Az ilyen esetek azonban benne vannak a pakliban, a kutatók nem csüggednek, és továbbra is kitartóan figyelik az eget.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward