Mi jöhet a készpénz után?

Svédországban a pénzügyi tranzakciók mindössze 3 százalékában használnak készpénzt, és a folyamat egyértelműen a fizikailag megfogható pénz eltűnése felé halad világszerte.

Mi jöhet a készpénz után?

1. oldal

Svédországban a pénzügyi tranzakciók mindössze 3 százalékában használnak papírpénzt vagy pénzérméket. A buszokon nem lehet készpénzzel fizetni, a templomokban kártyaolvasók vannak felszerelve az adományozók számára, és akadnak olyan bankok is, ahol már nem lehet pénzt befizetni, mivel kizárólag elektronikus átutalásokkal hajlandóak foglalkozni.

Az európai átlag szerint a pénzügyek 9 százalékában cserélnek bankjegyek gazdát, az Egyesült Államokban ugyanez a szám 7 százalék. Elsőre talán meglepőek lehetnek ezek az adatok, de ha mélyebben belegondolunk mindennapi életünkbe, már kevésbé csodálkozunk rajtuk. Egyre kevesebb olyan bolt akad hazánkban is, ahol nem lehet bankkártyával fizetni, az internetes vásárlás napról napra népszerűbb, és általánosságban egyre macerásabbnak érzi az ember, ha valamilyen okból készpénzzel kell bajlódnia.

A folyamat egyértelműen a fizikailag megfogható pénz eltűnése irányába mutat. Ehhez Svédországban is valószínűleg kell még 10‒20 év, a világ más területein ennél több, de előbb-utóbb el fog érkezni az az idő, amikor már annyira kevés üzlet fogad el készpénzt, hogy egyszerűen nem éri meg újabb bankjegyeket nyomtatni, mivel szinte senki sem használja ezeket.

Ez az időpillanat egyben a modern történelem egyik legjelentősebb paradigmaváltását is jelenti majd. Egy napon arra ébredünk ‒ és a jelenlegi trendek alapján ez még bőven a mi életünkben megtörténhet ‒, hogy több évezredes használat után a kézzel fogható pénzek kora végére ért. A különféle érmék és papírlapok szerepét véglegesen elektronikus kódok veszik át. Hasonló radikális váltásra utoljára az első bankjegyek bevezetésének idején volt példa.

Ez a váltás várhatóan magától értetődően és meglepően fájdalommentesen fog lezajlani. Ötven év alatt eljutottunk egy szinte kizárólag készpénzzel működő gazdaságtól odáig, hogy Svédországban szinte teljesen megszűnt a fizikai pénzforgalom. A fogyasztói társadalomról egy dolgot már biztosan megtanulhattunk: a kényelem az egyik legjelentősebb gazdasági hajtóerő. Egy olyan világban, ahol az okostelefon lassan a tárcánk teljes tartalmának szerepét átveszi ‒ jegyek, igazolványok stb. ‒, nem sok esélye van pár gyűrött bankjegynek.

2. oldal

Az egyik rögtön felmerülő kérdés persze az lehet, hogy ha megszűnik a papírpénz akkor, mire fogják nyomtatni nemzetünk nagyjainak arcmását? Komolyabbra fordítva a szót, az elektronikus tranzakciók egyre dominánsabbá válásával még jelentősebb hangsúlyt kap a biztonság kérdése. Egy kizárólag ilyen rendszerben működő gazdaságban minden egyes bankkártyás fizetés és átutalás a vonatkozó pénzintézmény hozzájárulását igényli, vagyis a banki adatbázisban digitális nyoma marad minden lépésünknek. Ez persze már most is igaz a banki tranzakciókra, elég ha rápillantunk a legutóbbi számlakivonatra, és láthatjuk (mi és még ki tudja ki más), hogy mennyit költöttünk könyvekre, a bevásárlóközpontban vagy éppen hányszor utaztunk vonattal az elmúlt hetekben.

A jövő kizárólag digitális pénzügyi világában ehhez még hozzájönnek olyan tételek és adatok is, mint hogy mennyi pénzt vertünk el a kávéautomatánál, hol vesszük meg hazafele a zöldségeket és pontosan hánykor fizettük ki a kocsmai számlát szombat éjszaka.

És hogy a bankok már most is felhasználják az általuk begyűjtött információkat afelől ne legyenek illúzióink. Magyarországon talán még nem igazán működik ilyen gyakorlat, de az Egyesült Államokban már léteznek olyan szolgáltatók, amelyek az ügyfelek vásárlási szokásait elemzik a folyószámlán történő pénzmozgások alapján. A BillShrink nevű cég tavaly nyárig több mint 2000 bankon keresztül tette elérhetővé ajánlatát: ennek lényege, hogy a szolgáltatást igénylő ügyfelek online pénzforgalma alapján különféle kedvezményes kuponokat csatolnak a számlakivonathoz. Például ha 100 dollárnál többet költ az ügyfél az adott hónapban a McDonald’s-ban, akkor számlakivonata mellé egy 5 dolláros kupont is kap, amelyet a gyorsétteremben költhet el. A rendszer nagyon hasonlít a Google vagy a Facebook személyre szabott hirdetési gyakorlatára, csak valószínűleg még ezeknél is jobban képes eltalálni az ügyfél igényeit, hiszen olyan adatokon alapul, amelyekből világosan kirajzolódnak célszemély tényleges vásárlási szokásai. A dolog persze nem kötelező jellegű, de alapvető ellentmondás mutatkozik abban, hogy egy (elviekben) legnagyobb titkossággal kezelt dokumentum mellé olyan reklámokat kapunk, amelyek egyértelműen az említett dokumentum tartalmán alapulnak.

Ehhez képest a készpénz használata segít megőrizni névtelenségünket, amelyet manapság még inkább szeretnénk megőrizni, mint a korábbi időszakokban. Nincs tehát folyamatosan szükségünk a fizikailag megfogható pénzre, de időnként azért jó, hogy van. Ezzel a névtelenséggel persze vissza is lehet élni, a korrupció, a pénzmosás és számos egyéb bűntett során használják ki az elkövetők készpénz lenyomozhatatlanságát. Svédországban 2008-ban 110 bankrablás történt, 2011-ben mindössze 16. Ezzel párhuzamosan viszont jelentősen megemelkedett a bankkártya-csalások és online pénzügyi bűntettek száma. Olaszországban, ahol a készpénzzel együtt virágkorát éli a vesztegetés és az adócsalás is, 2500-ról 1000 euróra tervezik csökkenteni a készpénzfizetési limitet, azaz ennél nagyobb összeget egyszerre nem lehet bankjegyekkel kifizetni. Nem véletlen egyébként, hogy Olaszországban és Görögországban, a két legingatagabb gazdaságú európai államban a legjelentősebb a készpénzhasználat mértéke.

Első pillantásra képtelennek tűnik a helyzet: mintha a készpénz eltűnésével párhuzamosan a magánszféránknak a búcsút inthetnénk, azonban szerencsére vannak alternatívák. A készpénz ugyan az utolsókat rúgja, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezhetne a jövőben valami hasonló, de elektronikus alternatíva. A Bitcoin példája bizonyította, hogy egy fizetőeszköznek nem feltétlenül kell függenie egy központi kibocsátóktól és a hatóságoktól ahhoz, hogy (legalábbis ideig-óráig) működőképes legyen. Hasonló létező példa a névtelenség megőrzésére, de legalábbis a nehezebb visszakereshetőségre az iTunes ajándékkártya és a különféle előre fizetett bankkártyák.

A Bitcoin bukását éppen az okozta, hogy nem állt mögötte egy központi bank, amely garantálni tudta volna, hogy a virtuális pénz mögött valódi érték áll. Példájuk viszont inspiráló lehet az államok számára, hiszen semmi sem akadályozza meg az országok pénzügyi vezetőit abban, hogy a készpénzhez hasonló rendszerű, tehát a bankok által tranzakciónként közvetlenül nem felügyelt „virtuális” fizetőeszközt hozzanak forgalomba. A névtelenségből adódó veszélyek persze éppúgy fennállnának, mint a készpénz esetében, az alvilág előszeretettel használná ügyleteinek eltitkolására, de ez a szabadság ára.

A virtuális pénzt tároló kártyán ugyanúgy ellenőrizhetnénk havi forgalmunkat, mint ahogy azt mostanában a bankszámlakivonat segítségével tesszük, ezt azonban csak mi látnánk, a pénzintézet nem. Egy ilyen rendszer felállítása természetesen sem a hatóságoknak, sem a bankoknak nem áll érdekében a már említett okok miatt, hiszen amit nem látnak, azt sem megadóztatni, sem ellenőrizni, sem pedig kezelési költséggel ellátni nem nagyon tudják. Ezzel szemben mi, átlagos földi halandók joggal gondoljuk úgy, hogy amiért megdolgoztunk az a miénk, és senkinek semmi köze ahhoz, hogy mikor, hol és mire költjük el. Mindenképpen érdemes lesz tehát következő években a vonatkozó svéd eseményeket figyelemmel kísérni: amit ott lépnek mind az állami, mind a civil oldalon, az irányt mutathat a világ többi részének is. 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward