Shop menü

MI AZ A SWIFT- RENDSZER ÉS MIÉRT FONTOS? VAGY NEM...

Az elmúlt napok egyik legfontosabb híre volt, hogy a Nyugat kitiltja az orosz kereskedelmi bankokat a SWIFT- rendszerből.
Stier Kata
Stier Kata
Mi az a SWIFT- rendszer és miért fontos? Vagy nem...

A SWIFT a Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication, azaz Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság angol kifejezés rövidítése. Röviden egy globális elektronikus fizetési-üzenetküldő rendszer. Tehát fontos kihangsúlyozni, hogy a SWIFT, nem fizetési, hanem üzenetküldő rendszer. 200 ország több mint 11 000 bankja küld egymásnak SWIFT-üzeneteket a határokon (és pénznemeken) átnyúló pénzmozgásokhoz.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Amikor egy cég vagy magánszemély pénzt akar küldeni egy másik országba a bankok között beindul az üzenetváltás:

  1. A magyar bank (OTP) pénzt akar küldeni az angol banknak (HSBC).
  2. A magyar bank (OTP) küld az angol banknak (HSBC) egy SWIFT-üzenetet: "Hello, az ügyfelem 10.000 forintot szeretne küldeni az Ön ügyfelének; már átváltottam fontra".
  3. Az angol bank (HSBC) erre azt mondja a magyar banknak (OTP): "Oké, az üzenet megérkezett, kérem, módosítsa az ügyfele egyenlegét úgy, hogy 10.000 forintot vegyen le a számlájáról, szóljon ha ez megtörtént, és én 22 fontot (10.000 forint) teszek hozzá az ügyfele számlájához".
  4. A magyar bank (OTP) erre válaszol az angol banknak (HSBC), "csökkentettem az ügyfelem egyenlegét 10.000 forinttal (megterheltem), kérem, növelje az ügyfele egyenlegét 22 fonttal (írja jóvá nekik)".
  5. Majd az angol bank (HSBC) küld még egy utolsó üzenetet: "Ok, minden kész", és ekkor a tranzakciót befejezettnek tekintik, azaz  az ügyfélszámlák egyenlegei megváltoznak.

A pénzt effektíve nem a SWIFT rendszer mozgatja, hanem a bankok azáltal, hogy az üzenetváltásokat követően frissítik a számlák egyenlegeit. A bankok tulajdonképpen egymásra támaszkodnak és bíznak abban, hogy külföldi partnerük is jól végzi a munkáját. Tehát az OTP bízik abban, hogy az HSBC átvilágította az összes ügyfelét, sőt, bármelyik bank amelyikkel kapcsolatba kerül, ugyanezt tette. Abban is levelező banki partnerére kell támaszkodnia, hogy az megfeleljen az összes helyi adótörvénynek és egyéb szabályozásnak.

Galéria megnyitása

Mielőtt egy bank SWIFT-üzenetet küld vagy pénzt mozgat, számtalan ellenőrzést végez, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az ügyfelek átvilágítása megtörtént, és hogy a fizetés megfelel a szabályoknak. A kifizetéseknek ugyanis meg kell felelniük a fogadó ország adótörvényeinek, a valutaellenőrzéseknek, és hogy a feladó vagy a címzett nem szerepel semmilyen szankciós listán.

Ez még bonyolultabbá válik, ha egynél több ország érintett a tranzakcióban. Tegyük fel, hogy pénzt kell küldenünk Nigériába Magyarországról, és az OTP-nek nincs közvetlen kapcsolata Nigériában, de az HSBC-nek van. Az OTP dollárt küldene az HSBC-nek, aki dollárt küldene az nigériai banknak, majd jóváírná az ügyfelének. Ez egy kétlépéses tranzakció, és csak a felszínt karcolgatja, mert a SWIFT fizetések történhetnek 3, 4, 5, és néha sokkal több lépésben, mire célba érnek. Ez azt jelenti, hogy minden bank a következő bankra van utalva a pénzmozgás során. Ez a bonyolultság az oka annak, hogy a SWIFT-alapú fizetések lassúak és drágák. Mert rengeteg munkát jelentenek a bankoknak.

Egy SWIFT-fizetés 40 és 120 dollár közötti összegbe kerülhet, és az átutalásoktól (és a tranzakció összetettségétől) függően az elszámolás 3 naptól 3 hétig is eltarthat.

Az amerikai dollár a SWIFT domináns pénzneme, ami az USA-nak meghatározó befolyást biztosít a világgazdaságban. A SWIFT szerint a tranzakciók több mint fele amerikai dollárban, harmada euróban, 5%-a pedig angol fontban történik; a SWIFT becslése szerint naponta mintegy 50 millió tranzakciót bonyolítanak le. Ez azt jelenti, hogy a dollárral való kereskedésre vonatkozó szabályok az egész globális ellátási láncra hatással vannak. 

Minden fizetési rendszer végül is a bankok (és a SWIFT) tetején helyezkedik el. Akár a Western Uniont, akár a PayPal-t használjuk, mindegyik fizetési szolgáltatás kapcsolatban áll mögöttes banki partnerekkel. A fizetési szolgáltatások elrejtik a nemzetközi fizetésekkel járó fájdalmat azáltal, hogy korlátozzák a teljesített fizetések típusát és összetettségét, és a költségeket áthárítják ügyfeleikre. A bankoknak támogatniuk kell bármilyen típusú, bármilyen levelezőpartner felé történő fizetést, és végső soron a kormányuknak (és különösen az USA kormányának) felelősek a törvények, rendeletek és szankciók betartásáért.

A bankokat végülis nevezhetjük a pénz rendőrségének, és végső soron minden rajtuk múlik. A szankciók alkalmazása nehéz és szintén a bankokon múlik.

A bank úgy alkalmaz szankciókat, hogy tudja, ki az ügyfele, ami magánszemélyek esetében egyszerű, hiszen az ügyfél a saját személyazonosító okmányaival nyit bankszámlát és kerül bele a rendszerbe. A vállalkozások esetében ez sokkal nehezebb; az állami szereplők (például a Putyinhoz közel álló orosz oligarchák) több száz céggel rendelkezhetnek. Egy oroszországi vagyonkezelő társaságnak lehet egy Kajmán-szigeteki holdingja, amely egy panamai vagyonkezelő társaság tulajdonosa, amely londoni és franciaországi bankoknál rendelkezik számlákkal.

Ez az összetettség az oka annak, hogy a SWIFT-en keresztül történő fizetések néha olyan lassúak és drágák. A bankok mélyreható nyomozati munkát végeznek, mielőtt a fizetés egyáltalán megtörténhetne. Ez rengeteg ember munkáját igényli. 

Oroszországot 2014 óta szankciók sújtják, amelyekkel több magánszemélyt, hitelezőt és állami tulajdonú szervezetet büntettek. Egyesek szerint Oroszországot teljesen ki kellene zárni a SWIFT-ből, ennek azonban nem biztos, hogy olyan hatása lenne, mint amilyet az emberek remélnek. Oroszország ugyanakkor egyre kevésbé függ a SWIFT-től és a dollártól. Az orosz központi bank több mint 600 milliárd dollárra (a GDP 40%-a) növelte a devizatartalékát, és ennek nagy részét euróban és aranyban tartja. A kereskedelmi bankok, mint például a Sberbank, szintén eltávolodtak a dollártól.

Minél több szankciót alkalmaz a Nyugat, annál több ország fogja elkerülni a SWIFT-et, az amerikai dollárt és a kialakult globális rendet.

Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy Kína egy SWIFT-alternatívát épít CIPS (Cross-border Interbank Payment System) néven. A CIPS ma még kicsi, de Kína és Oroszország számára a SWIFT regionális alternatíváját jelentheti. Kína renminbi valutáját külföldi infrastruktúrába (például repülőterekbe, hajózásba és utakba) történő beruházásokra is felhasználta. Ahogy ezek a kereskedelmi útvonalak kialakulnak, Kína ragaszkodhat ahhoz, hogy a fizetések ne dollárban, hanem a helyi valutában történjenek, ami a regionális befolyás növekedéséhez vezet, és az amerikai dollár vagy szankciók többé nem befolyásolják.

Az egyetlen értelmes lépés a szankciókkal az lenne, ha Oroszországot teljesen kitiltanák a SWIFT-ből, viszont ez a lehetőség rengeteg hátulütővel jár. Számos európai ország energiaellátása Oroszországtól függ, és már most is energiaár-válság van. Oroszország kitiltása a SWIFT-ből rövid távon káros hatással lenne az európai gazdaságokra.

És akkor most képzeljük el, hogy létezik egy globális, átlátható és nyilvános adatbázis a pénzügyi tranzakciókról, amely valós időben nyomonkövethető (blokklánc!). Olyan nyílt forráskódú protokoll, amely fejlesztőbarát, szinte azonnali és (bizonyos esetekben) szinte ingyenes globális átutalást tesz lehetővé. Ez a dolláron alapuló új globális valuta stabil lenne, ezért nevezhetnénk stablecoin-nak. Bármelyik kereskedelmi bank vagy fintech vállalat kibocsáthatná, amelynek számlája van a központi banknál (vagy néhány speciálisan engedélyezett kereskedelmi banknál).

Ez az új fizetési rendszer gyors, olcsó és átlátható lenne. Olyan nyitottsággal és innovációval rendelkezne, amilyet egyetlen kínai rendszer sem tudna felmutatni. Az ebben a rendszerben folytatott tevékenység sokkal egyszerűbb lenne, mint amit a bankok most csinálnak. Sőt, mindez lehetséges lenne a magánélet védelmével úgy, hogy például az átvilágításokhoz szükséges személyes adataink nem átruházható NFT formájában a digitális pénztárcánk kötelező tartozéka lenne. 

Követhetnénk minden egyes tranzakciót, és amikor valaki olyan pénztárcával lépne kapcsolatba, amelyet szankcionáltként azonosítottak - mert például bűncselekményt követtek el vele - a mi stabilcoinunk megtagadná az átutalást (mivel a stabilcoinok programozható pénzek). Tudom, tudom…a blokklánc és a kriptok az ördögtől valók és rengeteg energiát használnak és tiltsuk be.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére