I. oldal

Hideo Kojima mindig mert nagyot álmodni. A 8-bites Metal Gear után úgy ültette át a sorozatot PlayStationre, hogy megalkotta az első filmszerű 3D-s akciójátékot, amit aztán mindenki próbált másolni. Már akkor is azt mondta, hogy ennyi volt a sorozat, nem akarja folytatni (ezt aztán minden rész után meg is ismételte), ám a hatalmas rajongói tábor nyomására mégis belevágott a második felvonásba. De nem akárhogy: a Metal Gear Solid 2-vel megmutatta nekünk, milyen veszélyes tud lenni a média és a hájp, meg a túlzott rajongás, és direktben teljesen átverte a közönségét. Többször is (ha nem játszottál vele, de érdekel, akkor ez az úriember kifejti). Aztán a harmadik részre visszatértünk a múltba, és a sorozat ikonikus "főellenségének", Big Boss-nak a történetét ismerhettük meg, ami ismét egy olyan fordulat volt, amire senki nem számított.

De csak azért hogy utána ismét visszatérjünk a közeli jövőbe Solid Snake-hez, és egy olyan eposzi befejezéssel zárjuk le a történetét, amihez foghatót keveset találni a játéktörténelemben. De Kojima még ezután is tudott meglepetéseket tartogatni, és azt mondta, hogy a nagykonzolok után az ötödik rész PSP-re fog elkészülni. Ez lett a Peace Walker, ami végül mégsem kapta meg az ötös számot, viszont továbbvitte Big Boss történetét, és előkészítette a tényleges ötödik részt, amihez egy prológus, a Ground Zeroes után végül most érkeztünk el. A Metal Gear Solid 4 még 2008-ban jelent meg, így már több, mint hét éve, hogy nem jött nagykonzolra új rész. Nem csoda, hogy a közönség ki volt éhezve.

A Metal Gear Solid V azonban más. Kojima elmondása szerint ez az a játék, amit mindig is el akart készíteni, de a technológia csak az utóbbi években érett meg rá. A váltást pedig jól jelzi az is, hogy ez az első olyan epizód, ami után római szám kapott helyet, és ez ugyan az ötöst jelenti, valójában érzésem szerint (és az előzetesekben olvasható szövegek alapján is) ez sokkal inkább Venom Snake-re utal (Big Boss aktuális kódneve). A Metal Gear Solid V ugyanis fundamentálisan más, mint elődei. Azt persze látni kell, hogy ez a széria nem olyan, mint sok társa. Eleve viszonylag ritkán jelenik meg belőle új epizód, és mindegyiknél jelentősen fejlődött a játékmenet és a körítés, mindig előre tudott lépni.

Míg a kezdetekben inkább a zárt terekben történő lopakodásra épült a Metal Gear Solid, addig a harmadik részre ez jelentősen kibővült, és habár alapvetően továbbra is a klasszikus értelemben vett pályákról beszélhettünk, azokon belül Kojima és csapata igyekezett nagyobb, tágasabb területeket kialakítani, amik lehetővé tették a kísérletezést, a különböző eszközök használatát és az egyéni megoldásokat. A negyedik rész ugyan számos újítást hozott például az irányításban, a pályák felépítését tekintve mégsem igazán tudott előrébb lépni. Ez leginkább a PS3-ra a korai időszakban jellemző nehézkes fejlesztés miatt alakult így, Kojima akkor kifejezetten utálta a konzolt, erre pedig több utalást el is rejtett a játékban. Eredetileg jóval nagyobb, szabadabb, nyitottabb pályákat akart, ezt azonban akkor nem tudta megvalósítani. Látható, hogy mostanra mennyit változott a helyzet, finomodott a szoftver és a fejlesztői környezet: az ötödik rész az új konzolok és a PC mellett még PS3-on és Xbox 360-on is elfut. Kojima álma tehát megvalósult.