A kutatók egy új módszert tesztelnek a normális szagérzékenységüket elvesztett emberek szaglásának pótlására, amely során nem a szagútvonalat használták, hanem egy kevésbé ismert idegpályát az orrban, amely alapjáraton más érzékleteket továbbít, például a wasabi csípősségét és a menta hűvösségét.

Az embereknek körülbelül 400 különböző szagreceptoruk van, amelyek lehetővé teszik az orr számára több milliárd illat érzékelését. A szaglás azonban számos különböző ok miatt elveszhet, például fejsérülés vagy vírusfertőzések nyomán is. A hosszú távú szaglásvesztésben szenvedők jelentősen rosszabb életminőségről számolnak be, és nagyobb a kockázata náluk a mentális egészségi problémáknak, jegyzi meg Halina Stanley, a francia nemzeti kutatóintézet, a CNRS kutatója és az új fejlesztésről beszámoló tanulmány társszerzője. Az a gondolat, hogy a szaglás elvesztése nem olyan súlyos, mint más érzékek elvesztése, teljesen téves, teszi hozzá a szakértő.

Egy másik kutatócsoport 2018-ban végzett kutatása során megállapította, hogy a szagjeleket feldolgozó agyi régió közelében az orrmelléküregekben elhelyezett elektródák stimulálni képesek a szagérzékelést. A kutatók jelenleg is olyan implantátumok kifejlesztésén is dolgoznak, amelyek közvetlenebbül és specifikusabban stimulálhatják a szaglóközpontot. Azonban egy ilyen technológiák többsége egyelőre bonyolult és invazív, és jelenleg még messze van attól, hogy terápiaként alkalmazható legyen.

Az új kutatás egy alternatív megoldást kínál a problémára. A trigeminus ideg az arc egész területéről fogad jeleket, beleértve az orrüreget is, ahol segít érzékelni a belélegzett levegő hőmérsékletét, valamint az irritáló anyagok jelenlétét. Az ételekben is vannak bizonyos vegyi anyagok, amelyek a trigeminus idegvégződéseket stimulálják, például az erőspaprikában található kapszaicin, amelyek így hozzájárulnak a forró, hűs vagy égő ízérzethez.

„Meg akartuk próbálni ezt az érzéki útvonalat felhasználni arra, hogy az illatérzéküket elvesztett emberek felismerjék és megkülönböztessék a szagokat” – magyarázza Moustafa Bensafi, a CNRS kutatási igazgatója. Ehhez ő, Stanley és kollégáik egy olyan rendszert terveztek, amely a szagokat egyedi elektromos jelek mintázataként kódolja, és ezeket a jeleket az orr belső falára rögzített elektródák továbbítják. A kezdeti kísérletekben a kutatók kilenc embert – öt normál szaglású és négy szaglászavarral küzdő résztvevőt – kapcsoltak a készülékre, hogy megnézzék, képesek-e érzékelni az orrlyukaikba küldött elektromos jeleket. Mindkét csoport résztvevői érezték a stimulációt, és kissé kellemetlennek, illetve irritálónak írták le.

A kutatók azt is tesztelték, hogy a résztvevők képesek-e megkülönböztetni négy különböző illatot a berendezés segítségével. Illatpálcákat tartottak az illatérzékelő nyílásához, hogy azok elektromos jelekké alakítódjanak. A készülék az orgona illatát például két 400 ezredmásodperccel elválasztott impulzusra fordította, míg a málna illatát négy 100 ezredmásodperccel elválasztott impulzusra.

Néhány résztvevő meg tudta különböztetni a különböző illatok jeleit, bár azt nem tudták megmondani, hogy azok milyen illatoknak felelnek meg. Másoknak nehézséget okozott a megkülönböztetés, néhány egyszerűsítő módosítás után azonban a résztvevők megbízhatóan meg tudták különböztetni az illatokat. Stanley szerint gyakorlással valószínűleg bárki számára lehetséges összekapcsolni bizonyos elektromos mintákat valós illatokkal.

Eric Holbrook, a Harvard fül-orr-gégész szakorvosa szerint a módszernek több potenciális alkalmazási területe is lehet. A technológia miniatürizált változata arra szolgálhat, hogy a szaglással nem rendelkezőket figyelmeztesse egyes veszélyt jelző kulcsfontosságú szagokra, például a gáz vagy a füst szagára olyan helyeken, ahol egy orrba helyezhető érzékelő praktikusabb lehet, mint egy kézi eszköz.

Mások szerint ugyanakkor a technológia valószínűleg nem képes visszaadni a szaglás teljes élményét. Még a szagok és a stimulációs minták összekapcsolására irányuló tréninggel sem lehetséges kódolni az emberek által tapasztalt szagok hatalmas skáláját, nemhogy az agyban az azokhoz kapcsolódó érzelmeket és emlékeket kiváltani, mondják.