Mesterséges érzelmek

Amikor hangosan szidjuk rakoncátlankodó telefonunkat vagy számítógépünket, valójában nem gondoljuk, hogy ezek előre megfontolt szándékkal nehezítik meg életünket. Azt meg pláne nem várjuk, hogy reagáljanak frusztrációnkra, hiszen a gépek nem érthetik meg az emberi érzelmeket. 

Mesterséges érzelmek

1. oldal

Angelica Lim legnagyobb segítsége a konyhában mindössze hatvan centiméter magas, fehér és kék színű, és leginkább a lisztszitáláshoz hasonló, sokszori ismétlést igénylő feladatokban jeleskedik. A Kiotói Egyetem doktorandusza a francia Aldebaran Robotics által gyártott, Naoki névre keresztelt robot révén vizsgálja, hogyan viszonyulnak a gépek az érzelmekhez, és hogyan kommunikálnak az emberrel. Lim szerint néhány év múlva a robotok már szerves részét fogják képezni mindennapi életünknek.

Ha Lim a fuvolán játszik, Naoki tereminen kíséri, de nem érti a vicceket, nem élvezi a zenét, és a segítségével elkészülő süteményeket sem várja nyálcsorgatva. Bár a kicsit is antropomorf robotokra gyakran utalunk úgy, mintha személyek lennének, tudatunk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy csak egy halom fém alkatrésszel és áramkörrel van dolgunk. Amikor hangosan szidjuk rakoncátlankodó telefonunkat vagy számítógépünket, valójában nem gondoljuk, hogy ezek előre megfontolt szándékkal nehezítik meg életünket. Azt meg pláne nem várjuk, hogy reagáljanak frusztrációnkra, hiszen a gépek nem érthetik meg az emberi érzelmeket.

Legalábbis ezt szeretnénk hinni. Az érezni tudás és az érzelmek értelmezésének képessége elvégre sajátosan emberi vonás, így egy gép nem lehet képes hasonlóra. Érző lényekként mindig is a gépek fölött fogunk állni, hiszen lehetnek ezek akármilyen logikusak és gyorsak, a szenzitív ember mindig győzedelmeskedni fog a gép fölött: David Bowman legyőzi HAL 9000-et, Sarah Connor pedig diadalmaskodik a terminátor felett. Az érzelmek tesznek minket emberré, ez a képesség pedig egyedi és utánozhatatlan, legalábbis szeretjük ezt gondolni. Mi lenne azonban akkor, ha kiderülne, ez a képesség utánozható? Mi lenne, ha beigazolódna: az érzelem nem más, mint a környezeti változásra adott, automatikus válaszreakció, egy biológiai hardverünkre telepített szoftver, amely csak az evolúció egy újabb húzása túlélésünk biztosítása érdekében?

Joseph LeDoux, a New York-i Egyetem neurológusa szerint az érzelem azon „túlélési áramkörök” egyike, amelyek minden élő szervezetben megtalálhatóak. Mindegy, hogy egy amőbához hasonló, rendkívül egyszerű organizmust, vagy az embert nézzük, minden élőlényben megvannak azok a „beépített” válaszreakciók, amelyek túlélését segítik. Veszélyes helyzetben neuronok sora aktiválódik, az agy ennek hatására adrenalint bocsát szabadjára, ami a szívet aktívabb működésre bíztatja, felkészítve a szervezetet a menekülésre vagy a harcra. LeDoux szerint ez a fizikai állapot az érzelem.

Melissa Sturge-Apple, a Rochesteri Egyetem pszichológusa egyetért abban, hogy az érzelmek és a túlélés összefüggenek egymással. Olyan válaszreakcióknak tartja ezeket, amelyek rendszerbe szervezik a környezet változásaira adott reakciókat. Ha félünk, menekülünk vagy elbújunk. Ha örömünket leljük az ételben, többet fogyasztunk belőle. Az érzelmek tehát segítik túlélésünket. És mivel az emberi túlélés egyik legfontosabb eszköze a kommunikáció, nagyon fontos, hogy értelmezni tudjuk mások érzelmi állapotát is.

Ezen logika szerint minden élőlény érez valamilyen formában, még ha nem is pontosan olyan módon, ahogy az ember. Bármelyik kutya- vagy macskatulajdonos tanúsíthatja, hogy állatai megélnek érzelmeket. Amit érzelemnek nevezünk, az LeDoux magyarázata szerint gyakorlatilag egy-egy fizikai állapot leírása és értelmezése. Ez mindenképpen igaz az alapérzelmekre, a kutató az olyan érzelmeket, mint a bűntudat, az irigység vagy a büszkeség, egy másik kategóriába, a magasabb rendű vagy társas érzelmek körébe sorolja.

Lassan azt is kezdjük megérteni, hogyan kötődik egy adott érzelem kifejezésének mechanikája magához az érzéshez. A mosolygás például vidámabbá tesz, még akkor is, ha csak egy Botox-kezelés fagyasztotta arcunkra a vigyort. Kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy aki nem tudja megfelelően mozgatni arcizmait, így nem képes mások arckifejezésére saját maga is hasonlóan reagálni, kevesebb empátiát érez embertársai iránt. Az érzelmek fizikai kifejezésének defektusa tehát magát az érezni tudást is károsítja.

Amennyiben viszont feltételezzük, hogy érzelmi állapotaink valóban pusztán mechanikusak, abból az is következik, hogy ezek mérhetőek, és a mért adatok alapján beazonosíthatóak. Ez esetben pedig egy robotot is meg lehet tanítani arra, hogy a fizikai jegyek alapján detektálja és értelmezze az emberi érzelmeket. Az ezzel foglalkozó kutatók − informatikusok és pszichológusok – arra igyekeznek megtanítani a gépeket, hogy az ember által is felhasznált jelek alapján (hangszín, hanglejtés, mimika, testtartás) értelmezzék az érzelmi állapotokat, és ezek szellemében reagáljanak is az ilyen helyzetekre. Mérhető dimenziókra igyekeznek felbontani minden érzelmet, illetve igyekeznek ezeket matematikai algoritmusokra lefordítani, és magukba a robotokba is beprogramozni, abban reménykedve, hogy a félelmet, örömet vagy vágyat érző gép jobb döntéseket hoz, és hatékonyabb működésre lesz képes.

Wendi Heinzelman, Melissa Sturge-Apple kollégája például egy olyan szoftveren dolgozik, amely a beszédhang minősége alapján próbálja meghatározni a beszélő érzelmi állapotát. Ennek érdekében a kutató beszédmintákat visz be a számítógép rendszerébe, amelyeken színészek egy-egy érzelmet igyekeznek hangjuk révén kifejezni, majd elárulja a gépnek, hogy melyik minta beszélője boldog, szomorú, mérges stb. A gép méri a beszédtempót, a hangmagasságot, a hangerőt, illetve mindezek mintán belüli hullámzását. A gyakori fluktuációk intenzívebb érzelmi állapotot jeleznek, például örömet vagy félelmet. A számítógép ugyanakkor méri a hangok frekvenciáját is, amely szintén függ az érzelmi állapottól: ha mérgesek vagyunk, torkunk szó szerint „összeszorul”, ami megváltoztatja hangunkat, a gép pedig képes ennek észlelésére. Neal Lathia, a Cambridge-i Egyetem informatikusa egy EmotionSense nevű Android-alkalmazáson dolgozik, amely hasonló módszerekkel állapítja meg a beszélő érzelmi állapotát.

2. oldal

Lim is úgy véli, hogy az egyes érzelmek kifejezésmódjának vannak mérhető dimenziói, és amikor ezeket detektáljuk egy állat vagy ember esetében, azokat boldognak, szomorúnak, mérgesnek stb. gondoljuk. Érdekes azonban, hogy mi történik akkor, ha nem élőlény szolgáltatja az érzelmet. Miért érzünk például egy zeneszámot vidámnak vagy felzaklatónak? A szakértő négy paraméter mentén vizsgálja a zenéket: tempó, intenzitás, szabályosság és hangterjedelem alapján. Ezek a tulajdonságok pedig ugyanúgy megtalálhatók az emberi beszédben vagy mozgásban is. A mérges ember beszéde gyors, hangos, zaklatott, ugyanez igaz a felzaklatónak titulált zeneszámokra is. Ha valaki kimért, egyenletes ütemben lépked, azt gondoljuk, hogy nyugodt, és ugyanezt a képzetet keltik az egyenletes ritmusú zenék is. Lim elmélete szerint az érzelmek értelmezése és kifejezése egy tanult folyamat eredménye: az anyák beszédük minőségével és mimikájukkal fejezik ki érzéseiket, a kisgyermek pedig ez alapján elsajátítja az érzelmek ezen külső markereit.

A kutatók jelenleg érzelmek egy korlátozott palettáját igyekeznek megtanítani a gépeknek, mivel az alapérzelmeken túl egyre nehezebb ezek mérhető jegyek alapján történő elkülönítése. A harag, a szomorúság, az undor, a boldogság, a félelem és a közöny fizikai jelei viszonylag jól azonosíthatók, így a szakértők többsége első körben ezekre koncentrál.

A hang persze nem az egyetlen módja az érzelmi állapot kifejezésének. Maja Pantic, az Imperial College London kutatója arckifejezések alapján igyekszik beazonosítani az emberi érzelmeket, ezek jellegzetes fizikai jegyeit próbálja csokorba szedni, és megtanítani a számítógépnek. Rendszere többek közt a szemöldök függőleges mozgását, a száj és a szemek körüli izmok működését követi figyelemmel. Az általa megalkotott szoftver képes különbséget tenni például az őszinte és az udvarias mosoly között annak alapján, hogy milyen gyorsan formálódik meg az arckifejezés, és mennyire tartós. Pantic összesen 45 különböző mimikai tevékenységet azonosított, amelyek közül programja az esetek nyolcvan százalékában harmincat képes felismerni. A maradék azonosítását elsődlegesen a gép kétdimenziós észlelése hátráltatja. Vannak olyan mozzanatok is, amelyeket nagyon nehezen ismer fel a gép, ilyen például a fogcsikorgatás, vagy az ajkak összeszorítása. Összességében azonban Pantic rendszere meglepően hatékony, a laborban legalábbis. A való élet közel sem tökéletes körülményei között már nehezebben boldogul. A szakértő azonban bizakodó: „Úgy gondolom, hogy pár éven belül eljuthat odáig a rendszer, hogy már élesben is képes lesz analizálni, illetve külső beavatkozás nélkül, magától képes lesz bővíteni saját tudását.”

A komponenseikre bontott, mérhető, elemezhető érzelmek eljövetelével viszont lehetségessé válik, hogy ezeket a gépek is „elsajátítsák”. Egy ilyen jellegű kezdeményezés célja világos: az érezni képes robotok érdekesebben, gazdagabban, izgalmasabban tudnak majd kommunikálni az emberrel, gyümölcsözőbbé téve a két fél együttműködését.

Még egy dolog miatt érdekli a mérnököket az érezni képes robotok létrehozásának kérdése. Ha az érzelmek valóban a túlélés eszközei az élőlények esetében, akkor elképzelhető, hogy a gépekre is hasonló hatást gyakorolnak majd. Egy intelligens, érzelmeket kifejezni és értelmezni képes rendszer az elképzelések szerint gyorsabban reagál a környezeti kihívásokra, így jobbak az esélyei az életben maradásra. Ha a ház kigyullad, megijedünk, érzelmeink pedig olyan állapotba hozzák szervezetünket, hogy hatékonyabban tudunk menekülni. Az érzelmek segítenek figyelmünk fókuszálásában, mondja Mehdi Dastani, az Utrechti Egyetem informatikusa: az égő ház esetében például minden más körülmény lényegtelenné válik azon kívül, hogy minél hamarabb el kell hagyni az épületet.

Dastani egyfajta „érzelmi logikát” igyekszik megtanítani gépeinek: 22 különféle érzelmi állapot formalizált változatát programozza bele robotjai rendszerébe, a gépek pedig egy adott feladat végrehajtása során alkalmazhatják ezeket. Ha egy érzelmekre nem képes robot azt a parancsot kapja, hogy jusson el A pontból B-be, egyszerűen végighalad az útvonalon, és ha közben valami akadály kerül az útjába, annak újra és újra nekimegy. Dastani érzelmileg is intelligens gépe viszont szomorúságot kezd érezni, mivel nem tud előre haladni, így idővel más megoldásokat kezd keresni célja elérése érdekében. Ha a robot boldog, az azt jelenti, hogy jó úton halad, így azon célszerű megmaradnia. Ha viszont frusztrált, az azt jelenti, hogy nem halad a kívánt ütemben, így esetleg érdemes megpróbálnia más útvonalakat is. Ez a fajta heurisztikus hozzáállás érdekes problémamegoldó stratégiát eredményez, amelynek során a gépek − az emberekhez hasonló módon – maguk fedezhetik fel a világot, és tanulhatják meg annak működését. Az érzelmek tehát hatékonyabbá és gyorsabbá teszik a döntéshozatali folyamatot.

De vajon képesek lehetnek a gépek maguk is érzelmeket átélni? Arvid Kappas, a brémai Jacobs Egyetem pszichológusa szerint ez attól függ, hogyan definiáljuk az érzelmeket. Egyes meghatározások szerint például az emberi csecsemőknek sincsenek érzelmeik, hiszen alapvetően ösztönök irányítják őket, és még nem rendelkeznek az érzések kifejezéséhez és értelmezéséhez szükséges kognitív kapacitással. Más meghatározások alapján minden állat rendelkezik az érzelmek valamilyen formájával. A kérdés tehát inkább az, hogy képesek lehetnek-e a gépek emberi érzelmek átélésére.

Kappas szerint robotok saját érzelmei gépi érzelmek lennének, hiszen nem emberi testtel rendelkeznek. Az pedig már az eddigiekből kiderülhetett, hogy az érzelmek milyen erősen kötődnek a test fizikai aspektusaihoz. Egy robot nem rendelkezik szívvel, gyomorral vagy vérkeringéssel, így alapvetően más fizikai reakciókat indukálnának benne az érzelmek, és másképp is fejeznék ki ezeket, mint az ember. A robot „szíve” az akkumulátora, ami egy érző gép esetében újabb, elsődlegesen etikai kérdéseket vet fel. Milyen felelősséggel járna, ha valóban érzelmekre képes gépeket alkotnánk? Engedhetnénk tiszta lelkiismerettel, hogy egy gép akkuja lassan tönkremenjen? Mi lenne a helyzet akkor, ha egy adott robotgeneráció helyett piacra kerülne egy újabb verzió, és szívünk szerint lecserélnénk a régit?

Nagyon érdekes és fontos lesz annak végiggondolása, hogy milyen szintű érzelmekre képes robotokat akarunk létrehozni, mondja Bruce MacLennan, a Tennessee-i Egyetem kutatója. Szerinte minden érzelem lebontható olyan apró elemekké, amelyek reprodukálhatók egy gépi rendszerben is. Az már más kérdés, hogy az a robot, amely emberi összetettségű érzelmeket képes átélni, valószínűleg tudattal is rendelkezik majd, hiszen a két dolog az emberben is szorosan összefügg.

Feltehetően még évtizedek telnek el addig, mire komolyan foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy mit is éreznek a gépek. A robotokkal kapcsolatos ilyen témájú kutatások azonban azért is fontosak, mert segítenek jobban megérteni emberi mivoltunkat, és szembesítenek azzal a problémával, hogy vajon valóban olyan különlegesek vagyunk-e érzelmeink által, mint ahogy azt gondoljuk.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward