Oldal I.

Sokszor hallani, hogy ma már ritkán látni igazán új ötleteket a játékokban, inkább a bevált sablonokat ismételgetik a fejlesztők, miközben a marketingesek pedig minden apró újdonságot forradalminak állítanak be. Ez talán duplán is igaz a második világháború témáját feldolgozó RTS-ek stílusára, ahol mondhatni már mindent kitaláltak, és néhány kósza ötletet leszámítva mindenhol ugyanazokat a játékelemeket látjuk. Nem csoda, hiszen az elmúlt hat évben elözönlöttek minket a második világégést feldolgozó stratégiák. Mi magyarok is alaposan kivettük részünket ebből az RTS hullámból, hiszen két stúdiónk is öntötte magából a hol jobb, hol rosszabb programokat. Kis túlzással mondhatjuk, hogy egy rövid időre nagyhatalommá váltunk ebben a kategóriában. Mindenképpen érdemes kiemelni a Panzers sorozatot, hiszen máig az egyik legjobbnak számít a témában.

Keletről érkező háború

Az elmúlt évben úgy tűnt, hogy lecsengett a második világháborús RTS láz, hiszen nem jelent meg igazán emlékezetes alkotás. Ez az idő éppen megfelelő volt arra, hogy kicsit megpihenjünk a Best Way nevű ukrán fejlesztőcsapat és az 1C Company orosz kiadócég következő játéka előtt, mely a Men of War címet viseli. Eléggé a radar alatt érkezett a program, hiszen a kipróbálás előtt csak annyit tudtam róla, hogy a Soldiers: Heroes of World War 2 és a Faces of War folytatása, melyek annak idején a bennük lévő néhány jó ötlet ellenére is eléggé átlagos kritikákat kaptak.

A Best Way nem sokat változtatott az eddigi recepten, és most is egy főleg taktikázásra épülő, nem éppen kezdő stratégáknak való RTS-t hozott össze. Sajnos túl komolyan vették a bevált (?) recepten ne változtass mondást, hiszen elsősorban a régi játékelemek polírozásával foglalkoztak, így eget rengető újdonságot nem sikerült belepasszíroznia a fejlesztő lányoknak, fiúknak a játékba. Annak tudatában viszont ez nem meglepő, hogy eredetileg a Men of War a Faces of War egy kiegészítőjének készült, és csak később döntöttek úgy a fejlesztők (vagy a kiadó), hogy önálló játékként dobják piacra.

A háborúban minden élet számít

De milyen fajta RTS is ez a Men of War? A játék a ma egyre inkább divatba jövő „Erőforrás-menedzsment? Az minek?” stílust lovagolja meg, hiszen egyáltalán nem kell olyanokkal foglalkoznunk, mint a pénz, vagy ne adj isten nyersanyaggyűjtés. Ehelyett a küldetés elején kapunk meghatározott számú egységet, és velük kell teljesítenünk feladatainkat. Nagyon érdemes odafigyelni minden katonánkra és harckocsinkra, hiszen néhány küldetéstől eltekintve nem fogunk erősítést kapni. Az, hogy hány egységet bíznak a gondjainkra meglehetősen változó, van olyan pálya, ahol 4 emberrel indulunk, de előfordul (igaz ritkán) az is, hogy 5-6 tucat katonát irányíthatunk. Az egyjátékos módban meglehetősen kevés fajta gyalogos egységgel futhatunk össze. Kommandírozhatunk puskával felszerelt katonát, géppuskást és mesterlövészt. A negyedik típus talán a játék leghaszontalanabb egysége, ők a tisztek. Jóval pontatlanabbul lőnek, mint a többiek, ráadásul alapesetben csak egy pisztollyal vannak felszerelve, ami csak pár méteres távolságba hatásos igazán. Ami a tisztek mellett szólna, hogy képesek felderíteni a rejtőzködő ellenséget, aknákat, illetve a nagy távolságban lévő egységeket, ám a küldetések során nem ezen fog múlni a győzelem. A többjátékos módban már kibővülnek a lehetőségeink, hiszen az említett gyalogos típusokon kívül irányíthatunk mérnököt, lángszóróst, rakétavetőst, aknakeresőt és elit katonákat.

Oldal II.

Az egyik lényeges dolog, ami megkülönbözteti a Men of War egységkezelését a legtöbb RTS-től, hogy minden katonának saját felszerelése van, és itt nem arra kell gondolni, hogy van egy fegyvere, amiből kifogyhat a lőszer (lásd Panzers sorozat) vagy vannak nála gránátok. Minden egységnél megnyithatunk egy ablakot (inventory), melyben látjuk, hogy éppen mik vannak nála. Bármilyen eszközt felszedhetünk a harcmezőről (legtöbbször az ellenséges katonák hullája mellől), legyen az lőszer, gyógyításhoz használható kötszer, akna, vagy különféle gránátok és fegyverek. Helyes a többes szám, hiszen annyi csúzlit vihetünk magunkkal, amennyit elbírunk, így bármikor cserélgethetünk köztük. Nagyobb távolságokra ajánlatos egy puska (rifle), közelharcra egy géppuska (SMG) vagy pisztoly. Annyit nem árt észben tartani, hogy minden katona a típusának megfelelő fegyvert kezeli a legjobban, így csak akkor térjünk el ettől, ha abból már kifogyott a lőszer. Ahogy illik, egységeink nem csak mozogni és támadni tudnak, hanem egyéb képességekkel is rendelkeznek. Bár a Best Way nem találta fel a spanyolviaszt, de számos hasznos lehetőségünk van. Az ma már nem újdonság, hogy beállíthatjuk, hogy egyáltalán ne lőjenek, vagy csak viszonozzák a tüzet, illetve, hogy dobjanak gránátot. Ám akár azt is parancsba adhatjuk nekik, hogy tartsanak zárótűz alatt egy területet, a mesterlövész adjon le célzott (nagyon erős) lövést, cseréljenek tárat a fegyverükben, puskatussal támadjanak meg valakit (hogy ne csapjanak zajt), morfiummal „támasszák fel” elájult bajtársukat (csak multiban), vagy gyógyítsák meg magukat, ha van náluk kötszer. Taktikai játékról lévén szó, érdemes használni ezeket a lehetőségeket. Ha már taktika, természetesen a Men of War-ból sem maradhatott ki a ma oly népszerű fedezékrendszer. A tereptárgyak, épületek szinte minden darabja védelmet nyújthat katonáinknak. Elég csak az egérkurzort a közelükbe húzni, és máris látni fogjuk, hogy katonáink milyen pozíciót fognak felvenni mellette.

Győztes katona tankkal álmodik

De mit ér egy második világháborús RTS harckocsik nélkül? Bizony, itt sem kell nélkülöznünk ezeket a járműveket, ám még jobban meg kell becsülnünk őket, mint az egyszerű bakákat, hiszen küldetésenként csak 2-3 darab lesz általában az irányításunk alatt. Ráadásul ne higgyük azt, hogy ezek legyőzhetetlen monstrumok. Elég, ha csak egy gránátot dobnak rá, és máris javításra szorul, illetve rosszabb esetben már csak ócskavasnak lesz jó. Így csak az vágtasson velük esztelenül előre a harcmezőn, akinek mindegy, hogy egy tankkal több vagy kevesebb van neki. A Best Way-es fejlesztők alaposan kitettek magukért, márcsak a programban szereplő több tucatnyi harci jármű miatt. Ami fontosabb, hogy a remek modellezésnek köszönhetően a harckocsik minden része külön támadható. Ha csak mozgásképtelenné akarunk tenni egy tankot, akkor a lánctalpát célozzuk, de célba vehetjük a löveget, a gépfegyvert vagy a motort. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár ez egy jó lehetőség, jómagam ritkán éltem vele, hiszen a sérült tankot a személyzete megjavíthatja, így inkább mindig a teljes elpusztításra törekedtem. Ezzel szemben a gépi ellenfél előszeretettel teszi csak harcképtelenné a járművet, amit rövid idő alatt újra működőképessé tehetünk. Egy zavaró bug sajnos ezen a ponton benne maradt a Men of War-ban. Amint kivesszük a tank felszerelése közül a javítókészletet, az sokszor a jármű alatt jelenik meg, ahol katonáink nem érik el. Ha pedig a harckocsi nem képes már mozogni, akkor azt sehogy sem fogjuk tudni kiimádkozni onnan. 

Oldal III.

Természetesen nem a tank az egyetlen használható jármű a játékban. Éppen ellenkezőleg, a pályán lévő összes, motorral rendelkező alkalmatosságba bepattanhatunk. Legyen akár szó oldalkocsis motorkerékpárról, mindenféle személy- és teherautóról vagy éppen a mezőn álló rozoga traktorról. Legtöbbször persze nem városnézésre és utazásra fogjuk ezeket használni, hanem a mobil ágyúink mozgatására, mert képesek vagyunk vontatni velük, ha mögéjük csatoljuk a fegyvereket. Néhány küldetésben kritikus lesz, hogy gyorsan a pálya egyik pontjából a másikba tudjunk szállítani mindent, ilyenkor nagyon hasznossá válnak a különböző járművek. Előfordul azonban, hogy ez nem megy zökkenőmentesen, mivel a járművek útkeresési rutinjába be-becsúszik egy kis hiba, és ahelyett, hogy kikerülnének egy tereptárgyat, inkább egyenesen nekimennek, rosszabb esetben beléjük is akadnak. Ez inkább a kisebb kocsik esetében fordul elő, hiszen a tankok amúgy is átgázolnak mindenen, ami az útjukba kerül – a fedezékül szolgáló homokzsákkal, fallal együtt.

Egységirányítás másképpen

A játék egyik egyedi vonásaként reklámozták a fejlesztők a Direct Unit Control (szép magyarosan „Közvetlen egységirányítás”) lehetőségét. Bár nem most látunk először ilyet stratégiai játékban (többek közt épp az Best Way korábbi játékaiban is szerepelt), ám tény, hogy nem sok RTS tartalmazza ezt a játékelemet. Ez annyit takar, hogy bármikor átvehetjük az irányítást egy egység felett, legyen az sima gyalogos, vagy egy tank. Elég csak kijelölni az egységet, majd rátenyerelni a Ctrl billentyűre, máris oda céloz a tank vagy katona, ahova az egérrel mutatunk. Ha mozgatni is akarjuk „áldozatunkat”, akkor az End gombot nyomjuk le, és a kurzormozgató billentyűkkel már meg is indulhatunk velük. Értelemszerűen, inkább a combosabb egységek (pl. tankok) esetében lesz hasznos ez a funkció, hiszen ha ügyesen manőverezünk, jóval nagyobb kárt tudunk okozni az ellenségben, mintha a mesterséges intelligenciára hagyatkoznánk.

A Direct Control-t használva tűnik fel leginkább, hogy a játék lövedék-szimulációja milyen jól le lett programozva. Nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy milyen vastag az adott harckocsi páncélja, de észben kell tartanunk azt is, hogy milyen típusú lövedékkel, milyen távolságból és milyen szögből lövünk az ellenségre. Nem kell katonai mérnöknek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, minél távolabbról lövünk valamire, és minél élesebb a szög, annál kisebb az esélye, hogy áttörjük a páncélzatot. Célzás közben látni fogjuk, hogy mekkora az esélye a sikeres találatnak, így nem szükséges a próba-szerencse módszerre hagyatkoznunk. További érdekesség, hogy elvileg, ha mozgatjuk a lövegünket, vagy egy tankunk ágyúját, akkor kell pár lövés, hogy az új irányban „belőjük a célt”, majd ez után még pontosabbak lesznek a támadásaink. Jómagam nem igazán figyeltem erre a lehetőségre, nincs olyan nagy jelentősége, mint a valóságban. Mindenesetre jó, hogy van. Ami viszont nincs, az valamiféle tanítómód, vagy rendes leírás, amiből ezt a sok apró trükköt megtanulhatjuk. A játék kézikönyvében csak 1-2 mondatot szentelnek ezeknek az elemeknek, így legtöbbször a küldetés eleji töltéskor kiírt tippekből fogjuk megtudni, hogy ilyen dolgok is vannak a játékban.

Oldal IV.

Karrier a seregben

Az egyjátékos módban három hadjáratnak feszülhetünk neki, név szerint a szovjet, a német és a szövetséges oldalt választva. Mint ahogy annak idején a Codename Panzers-ben, ebben a játékban is egy-egy (illetve a szovjet oldalon kettő) katona karrierjét követhetjük nyomon a három küldetéssorozat során. Ha a szovjet kampányt választjuk, akkor Victor Smirnov és Alexey Kuznetsov történetét élhetjük át, akik zöldfülű katonaként vesznek részt hazájuk védelmében. A kezdeti küldetésekben legtöbbször védekező feladatokat fogunk kapni, ám a történelemhez hasonlóan, a játékban is megvetjük a lábunkat, majd szép lassan átmegyünk ellentámadásba. Jó pár misszióban vért fogunk izzadni, hiszen már a normál fokozaton is megkeseríti az ellenfél a dolgunkat. A gépi ellenfél katonái nem csak golyófogónak vannak ott, hiszen ügyesen használják a gránátokat, ha szemből védve vagyunk, akkor megpróbálnak oldalról kifüstölni minket, és legtöbbször az általunk odahajított gránátok elől is elfutnak. Nagyritkán sikerült csak olyan hibába belefutnom, hogy egy-egy katona csak egyhelyben állt, és csendesen várta a halálát, de ez egyáltalán nem rontotta a játékélményt. Szemben a játék nehézségi fokozatával, ami leginkább egy hullámvasútra hasonlít. Ahelyett, hogy fokozatosan nehezedne a játék, néha „bedob” egy-egy frusztrálóan nehéz küldetést, amit általában úgy oldottak meg a fejlesztők, hogy a gép hatalmas számbeli fölénnyel rendelkezik, illetve folyamatosan kapja az utánpótlást. Ezek a missziók normál fokozaton is jó pár ősz hajszálat okoztak, így a magasabb nehézségbe bele sem merek gondolni.

A német hadjáratban Gunther Borg lesz a főszereplő, aki részt vesz a Kréta szigete ellen intézett támadásban. Bár a misszió balszerencsésen indul, de ha elég ügyesek vagyunk, akkor végül elfoglalhatjuk a szigetet. Ezt követően Afrikába vet minket a sors – na meg a német hadvezetés –, ahol idővel bevehetjük a Tobruk városában lévő erődítményt (újabb Codename Panzers párhuzam). Végül a harmadik küldetéssorozatban egy szövetséges katona zubbonyát ölthetjük virtuálisan magunkra, személy szerint Terry Palmerét, aki a sors furcsa fintoraként úgy került a hadsereghez, hogy korábban újságíróként háborúellenes cikkeket írt. Vele vehetünk részt a játék egyik legötletesebb küldetésében, melyben feladatunk, hogy négy emberrel éjjel beszivárogjunk egy francia városba, hogy találkozzunk az ellenállás egy tagjával. Ezt követően fegyvereket kell lopnunk egy német raktárból. Aki ismeri a Commandos sorozat első két részét, annak ismerős lehet a játékmenet, hiszen itt is minden mozdulatot megtervezve, lopakodva kell mozognunk a városban, kikerülve az őröket.

Az ilyesfajta változatosság amúgy is nagyon pozitív jellemzője a játéknak. Szemben például a közelmúltban megjelent Dawn of War 2-vel, itt a legtöbb küldetés egyedi, ráadásul harc közben is folyamatosan változnak a feladatok. Van, amikor egy vasútállomást kell védenünk bizonyos ideig, míg máskor újabb és újabb frontvonalat elfoglalva kell megostromolnunk egy stratégiailag fontos dombot, majd ezt teljesítve be kell ásni magunkat, hogy felkészülten várjuk az ellentámadást. Mindig valami új feladattal találjuk szembe magunkat, így nem fogjuk megunni a játékot. Ha pedig a hadjáratok mind a 19 küldetését és az 5 bónusz missziót is megnyertük, összemérhetjük stratégiai képességeinket más játékosokéval, mivel a többjátékos módot sem hanyagolták el a fejlesztők. Már lassan kezd divattá válni, hogy van kooperatív mód az RTS-ekben, és mivel a Best Way sem maradhatott ki ebből, így ha úgy tartja kedvünk, a három hadjárat bármelyik küldetését végigjátszhatjuk egy társunkkal együtt. Emellett persze megtalálhatók a játékban a szokásos „mindenki mindenki ellen” és területfoglalós játékmódok is. Mivel a multiban a szövetséges oldalt megbontották az Egyesült Államokra és Nagy Britanniára, ezért összesen négy frakció közül választhatunk, míg az előzetesen beharangozott japán oldal teljesen kimaradt a játékból. Pedig ez a nép nem túl gyakori szereplője a második világháborús RTS-eknek, jó lett volna játszani velük. A játék fórumain arról beszélnek, hogy egy jövőbeli javítással adják majd hozzá a programhoz ezt a frakciót, ám nem vettem volna rossz néven, hogy ha már egyszer a Men of War hivatalos oldalán is hirdetik ezt a lehetőséget, akkor már a kiadott játékban is szerepel.

Oldal V.

Kellemes a szemnek, fájdalom a fülnek

Szemügyre véve a külsőségeket, felemás képet fogunk kapni. A játékot a Best Way által kifejlesztett, és a korábbi háborús RTS-eikben is használt Gem (ékkő) nevű motor legújabb verziója hajtja. Méltó nevet találtak ki neki az ukrán fejlesztők, hiszen tényleg szép látvány tárul a szemünk elé. Nem fogja az év grafikája díjat elnyerni, és már eddig is jelentek meg ennél szebb játékok, és mégis, ennek ellenére semmi kivetnivalót nem találni benne. A járművekre ráközelítve láthatjuk milyen részletesen kidolgozottak, a robbanások és egyéb effektek is megteremtik az efféle stratégiai játékhoz szükséges atmoszférát, és a fizika is remekül helytáll a programban. A fedezékek anyaguktól függően semmisülnek meg ha tűz alá veszik őket, és a tereptárgyak is teljes mértékben lerombolhatóak. Ha igazán szőrszálhasogató akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy az átvezető animációk minősége nem éri el a nagy stúdiók esetében tapasztalt színvonalat, túlságosan homályosnak tűnt számomra a kép. Továbbá lehetne kicsit optimalizáltabb a játék, hiszen 1680x1050-es felbontáson, magas részletesség mellett– még ha csak rövid időre is - alaposan be tudott lassulni a játék az általam használt konfiguráción (AMD X2 6000+ processzor, 4 GB memóriával és egy 512 MB-os ATI HD4830-as videokártyával megtámogatva), pedig annyira nem szép a játék, hogy ezt indokolja.

Nem vagyok hasonlóan jó véleménnyel a program audió részéről. A hangeffektekkel igazán nincs probléma, mert bár sohasem voltam fültanúja valódi ágyúk elsütésének, hasonlónak képzelem el, mint ahogy a játékban hallatszik. Az átvezető animációkban és a küldetések közben hallható szöveg viszont kritikán aluli véleményem szerint. Ilyen lelketlenül felmondott mondatokat egy RTS-ben sem engedhetne meg magának egy fejlesztőcég. Leginkább az orosz katonáknál lóg ki a lóláb, de német és szövetséges kollégáik sem sokkal jobbak. Folyamatosan olyan érzése van az embernek, mintha az utca embere olvasná fel egy papírról a szöveget, mindenféle komolyabb beleélés nélkül. A zene viszont hozza az ilyenkor elvárt színvonalat, bár nem emiatt fogunk emlékezni a játékra.

Győzelem vagy vereség?

Egyértelműen győzelem, még ha nem is hibátlan diadal. Meglepő volt, hogy a Best Way ki tudott törni a középszerűségből, és egy minőségi RTS-t rakott le az asztalra. Egyértelműen nem a kocajátékosokat célozták meg a programmal, hiszen játékmenete még a hardcore stratégáknak is nehézséget okozhat olykor. Viszont éppen ezért jó eséllyel meg fogja találni a maga stabil rajongótáborát, melynek tagjai vérbeli második világháborús csatákat kívánnak levezényelni. Az előző részekhez képest kevés újítás, és néhány kisebb hiba miatt várhatóan nem válik majd klasszikussá, ám a következő Company of Heroes-ig nagyon jól elleszünk vele.