A második világháborús témakör időnként újra fellángol, de hol van már az az időszak, amikor minden is erről szólt. Annak idején én is faltam az ilyen jellegű tartalmakat, manapság azonban kerülni szoktam a témát. Valahogy már láttunk mindent belőle, nem?
A stratégiai játékok is meg voltak fertőzve a 2. VH-s időszakkal, a megboldogult magyar StormRegion pedig igencsak erős volt az ilyen RTS játékok feldolgozásában. A Codename: Panzers Phase One és Two az első eredeti játékaim között volt, ahogyan a Rush for Berlin is, de szintén sok tapasztalatot gyűjtöttem a Company of Heroes-ban is, ami megint csak egy másfajta RTS élményt nyújtott.
A Men of War sorozat azonban eddig kimaradt az életemből, a mostani Men of War 2 tesztelési lehetőségére viszont nem mondhattam nemet, még akkor sem, ha magamtól nem nyúltam volna a játék felé talán sosem. Ahogy írtam, a második világháború már nem köt le úgy, a Company of Heroes 2 pedig el is vette a kedvem a hasonló jellegű címektől. Mindezek ellenére azonban nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt a Men of War 2-höz, ez ugyanis egy igencsak kellemes meglepetés lett számomra, ami miatt újra érdekelni kezdett ez a fajta stílus.
Bár azt mondtam, hogy eddig nem játszottam a Men of War sorozat egyetlen tagjával sem, ennek ellenére valahonnan megvannak nekem az előző részek, így gyorsan be is töltöttem az első küldetéseket a 2008-as részből, hogy azért legyen egy kis fogalmam arról, hogy miben változott a játék az évek folyamán.
Először is kezdem a játék legegyszerűbben felfogható részével, a sztori kampánnyal. A sztori alapján három frakció közül választhatunk, az egyik a szovjet, a másik a német, a harmadik pedig az amerikai csapatok. Bármelyiket is indítsuk el, mindegyik mögött 6-6 olyan küldetés található, ami valamilyen egység történetét meséli el többfázisú ütközetek során. A küldetések egyenként körülbelül egy órásak, vagyis, ha csak ebben a játékmódban toljuk, akkor 13+ óra játékidő garantált.
Ez azonban csak a töredéke a Men of War II egyszemélyes lehetőségeinek.
A Historical csaták során 20 olyan ütközetbe csatlakozhatunk be, ami történelmi alapokon nyugszanak, így hasonló mennyiségű és felépítésű zászlóaljakat irányíthatunk, mint annak idején a parancsnokok a valódi háborúban.
A Conquest játékmód egy új, dinamikusan működő kampányt takar, ahol az AI és a játékos is körökre osztott módon játszik. Egyszer mi, egyszer a gép lép, ezalatt pedig muszáj mindent elkövetnünk, hogy a megfelelő mennyiségű erőforrás és egységünk legyen kész egy-egy csatára, hogy aztán az ütközetek során győzelmet arathassunk. Természetesen, ha veszítünk, akkor a területeink visszaszorulnak, ezt egy ilyen globális térképen láthatjuk. A csaták lehetnek védekezőek és támadóak, attól függ, hogy ki milyen szerepet kapott.
A támadó csapatnak a térképen kell elfoglalnia több pontot, míg a védekezőknek ezeket meg kell védeni. Az nyer, aki előbb eléri a megfelelő mennyiségű pontot, amihez elengedhetetlen a területek megszerzése vagy megvédése. A Raid során 16 küldetést játszhatunk le, ami többféle játékmódot rejt magában és többféle módon is játszható. A Raid ütközetek végigjátszásonként változhatnak, és bármilyen nehézséggel vagy frakcióval neki lehet vágni.
Természetesen lehetőségünk van skirmish meccseket is létrehozni, ilyenkor mi magunk alakíthatjuk ki a csataterek szabályait.
A Men of War 2 gazdasági működése valahol a Company of Heroes és a Codename Panzers között helyezkedhet el stílusban. A játékos korlátozott számú egység fölött rendelkezik, pont, mint egy jó Stormregion játékban, ám mindezek mellett ott van a területszerzési, illetve foglalási játékelem, úgy, ahogyan ezt a CoH játékokban jelenik meg. De mit is jelent ez pontosan, ha nem ismered a fenti két játéksorozatot vagy a Men of War korábbi részeit?
A Men of War 2 alapvetően a helyes egységirányításról és pozícionálásról szól. Ez nem egy árkád RTS, nem fognak végtelen számban legyártódni az egységeid, mint mondjuk egy C&C-ben, hanem annyi egységed lesz, amennyivel elkezded a csatát, illetve amennyit erősítésként a későbbiekben behívhatsz a hadszintérre (ez utóbbi mondjuk játékmódonként is eltérhet).
A Codename Panzersben egy játék úgy nézett ki, hogy volt X mennyiségű egységed, amit a játék előtt állítottál össze és azok azonnal megjelentek a pályán. Minél erősebb egy egység, annál drágább, így például egy csak tankokból álló csapat sokkal kevesebb irányítható egységből áll, mint mondjuk egy gyalogsági felderítő osztag. Ezzel szemben a Company of Heroes-ban le kell gyártanod a katonáidat, de egyszerre csak véges mennyiségű egységed lehet a pályán.
A Men of War 2 eközött a két lehetőség között helyezkedik el, hiszen előre megszabott mennyiségű és milyenségű egységeid vannak, amiket zászlóaljakban állíthatsz össze, ám ezek az egységek nem hívhatóak be egyszerre a csatatérre, mivel populáció limit van. Ez azt jelenti, hogy így viszonylag kevés egységet irányíthatsz a csatatéren, van, hogy csak 3 tankot, vagy 6-7 vegyes csapatot. Az utánpótlás behívása sem történik meg azonnal, csak akkor van erre lehetőség, ha egy visszaszámláló szerint újra behívható valami erősítés.
A Men of War 2-ben az összecsapások előtt jól meg kell tehát fontolni, hogy milyen zászlóaljat állítasz össze a rendelkezésre álló erőforrásaidból, illetve a harcfázis alatt jól kell döntened, hogy milyen egységeket és mikor hívsz meg a csatatérre.
Ha az elején behívod a zászlóaljadban található összes tankot, akkor a végjátékban sajnos tank nélkül kell harcolnod, ám ha későn hívsz erős egységet, lehet már nem tudod kiűzni időben az ellenséget az általa kontrollált területekből. Ha egy egység elhullik, akkor addig hívhatsz be új katonákat a zászlóaljadból, amíg az összes katonád el nem fogy, ha minden katonád elfogyott, akkor pedig egyértelműen a te játékod véget fog érni. Azon kevés egység, ami fölött rendelkezel olyan limitált erőforrás, amire muszáj odafigyelni, nehogy az emberveszteség miatt bukd el a küldetést.
Érdekesség még, hogy az egységek önmagukban is irányíthatók. Az E betű megnyomásával a tank vagy a gyalogos irányítása WASD-re vált, mi pedig az egérrel megszabhatjuk, hogy hová lőjön. Nem válik egy tökéletes FPS játékká a dolog, de a World of Tanks szerű irányítással precízebb támadásokat is végre lehet így hajtani. Néha amúgy jól is jön ez az irányítási mód, az útkeresés rendszer ugyanis nem mindig van a toppon, sajnos van, hogy elég agyzsibbasztó útvonalakon akarnak haladni az egységeink az egyszerű egyenes helyett.
A zászlóaljak, vagy a batallionok menedzselése szerves része a játéknak. A zászlóaljak úgy épülhetnek fel, ahogy te szeretnéd, de a játék segít pár kiegyensúlyozott alap felállással, hogy ne kelljen sokat gondolkodni ezen az elején. Egy zászlóaljban lehetnek gépesített, gyalogos, de akár repülő egységek is, egészen színes módon lehetsz jelen a hadszintéren. A zászlóaljak fejlesztéséhez sok ütközetet kell megvívni, ráadásul minél többet játszol a játékkal, úgy nyithatsz ki különleges alakulatokat, akik a zászlóaljaid részesei lehetnek. Ezek az egységek erősebbek, mint a sima társaik, cserébe kevesebb lehet belőlük a csapatodban.
Bár úgy tűnhet, hogy itt, mintha lenne helye mikrotranzakciós elemeknek, a valóságban erről szó sincs. A játékban nincs és állítólag nem is lesz mikrotranzakció, ez a fajta rendszer csupán azt a célt szolgálja, hogy hosszú órák után is legyen egy kis újdonsága a kitartó játékosoknak.
Ebből az elmagyarázhatatlanul összetett rendszerből talán már most látszódik, hogy a Men of War nem egy egyszerű, főleg nem egy könnyű játék, és ez még csak a harcok alapja.
Ahhoz, hogy valóban megismerd a Men of War 2-ben megbúvó lehetőségeket, valószínűleg nem elég pár tízóra játék. Maga a tutorial sorozat sem egy rövid kiruccanás, melyben olyan elemeket mutat meg magából a játék, amire aligha jönnél rá magadtól. Másrészről ez az összetettség az, ami miatt sokáig izgalmas maradhat a cím azok számára, akik szeretik az összetett RTS játékokat.
A multiplayer szintén rengeteg lehetőséget tartogat, ám a tesztidőszak miatt csak egy finn videóssal sikerült játszanom pár meccset, bár azok igencsak szórakoztatóak voltak. A sráccal ádáz harcokat vívtunk 1v1-ben a területekért, mígnem nagyobb tapasztalatával ki nem véreztetett és el nem fogyott minden egységem. A multi során nem csak hagyományos, meccskereső rendszerrel lehet összecsapni, volt olyan ütközetünk is, ahol csak tankok harcoltak, gyalogság nélkül, ez szintén nagyon szórakoztató felállás volt.
Ha pedig nem mások ellen, hanem valakivel együtt akarsz küzdeni, arra is van lehetőség, a kampány teljes egészében végigjátszható például barátainkkal együtt.
A multiplayer rendelkezik a visszacsatlakozás lehetőségével, így amennyiben bármilyen oknál fogva lekapcsolódnál egy meccsről, lehetőséged van visszatérni. A távollétedben az AI próbálja kezelni a dolgokat, így nem fognak az egységeid harc nélkül halottként heverni a pályán, mire visszatérsz. A lejátszott meccsek a visszajátszás móddal újranézhetőek, ezekből lehet szépen tanulni vagy akár videókat gyártani.
Játékmódokban tehát nincs hiány, de ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy a MoW2 Steam Workshop támogatást is kap, így a hozzá készült mod és pályaszerkesztővel a lelkes közösség könnyedén kiélheti a kreativitását. A modtámogatás mindig egy pozitív hozzáadott értéke egy játéknak, hát még akkor, ha ennyi segítséget kínál hozzá maga a fejlesztőcsapat.
A játék grafikája amúgy nem egy nagy szám, én legalábbis nem dobtam magam hanyatt tőle, cserébe viszont Steam Deck kompatibilis RTS játékként jelenik majd meg.
Alapvetően az egységek láthatóak, a terep is áttekinthető, ami igazán probléma lehet, hogy nagyon közel van a kamera, így nehéz, vagy lehetetlen belátni egy-egy egység lőtávolságát.
Ami kicsit régiesnek tűnhet, az a hud, ami akárhogy is nézzük, kis apró és egyszerű ikonokból áll, semmi látványos animáció, olyan semmilyen, mégis nehezen átlátható az egész. Persze az egyszerűség rendben van, egy világháborús játékról beszélünk, de valami színesebb, de legalábbis egyértelműbb rendszer készülhetett volna a játékhoz.
Az átvezető videók a csatatér fölött készült „drónfelvételek”, nincsenek animációk, csak a játékmotorral készült dolgok. Ezekben rendszerint mindenki angolul beszél, ám a játék közben szerencsére mindegyik nemzet a saját nyelvén kommunikál.
Azért, hogy legyen valami rossz dolog is a játékkal kapcsolatban, muszáj megemlítenem, hogy folyamatos internetkapcsolatot követel meg.
A fejlesztők szerint a csalások elkerülése végett muszáj, hogy állandó netkapcsolattal rendelkezzen a játék, ez viszont mind tudjuk, hogy veszélyeket rejt magában. Az egyik az, hogy így offline nem tudunk vele játszani, akkor sem, ha egyedül akarunk a kampányban haladni, esetleg a Steam Deckkel valahol vidéken a nagyinál letelepedve játszani pár kört.
A másik veszély az, hogy maguk a hivatalos szerverek adják meg magukat, így senki nem lesz képes elindítani a címet. Mind láttunk már ilyet, az első adandó alkalommal, amikor a hivatalos szerver leáll valamilyen hiba miatt (márpedig mindig le szoktak állni), akkor jönnek is a negatív értékelések a neten, amivel lényegében halálra is ítélik a címet.
Nagyon nehéz tehát az állandó online jelenlétet védeni, még akkor is, ha a fejlesztők beígérték, idővel lesz majd offline módja is a címnek.
A Men of War 2 tehát összességében elnyerte a tetszésem, a mélységei és a játékmódjainak hála valószínűleg sokaknak, sokáig kedvenc 2. VH-s RTS címe lesz. A viszonylag átlagos grafika fölött el tudunk siklani, ám kérdéses, hogy az állandó online jelenlét mennyire fog előnyére, vagy inkább a kárára válnia a játéknak.
A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft biztosította.
