A James Webb űrteleszkóp legújabb célpontja egy korábban a Hubble által már vizsgált objektum volt: a távoli EGS23205-ös küllős spirálgalaxis. Az ehhez hasonló célpontok elősegítik a korai világegyetemről, valamint az ősi csillagok és galaxisok kialakulásának módjáról alkotott elképzeléseinket.
A fenti két képen az EGS23205 látható, ahogy a Hubble és a Webb detektálta. A Hubble közeli infravörös tartományban készült sokkal zajosabb, és a galaxis szerkezete nehezebben kivehető. A Webb középső infravörös tartományban készült képe viszont jelentősen élesebb, és kirajzolódnak rajta a galaxis közepéről kiinduló, egyenes lefutású küllők, amelyek végeinél a spirálkarok kezdődnek.
A küllős galaxisok küllői rengeteg csillagból állnak, és küllők fontos szerepet játszanak a galaktikus evolúcióban: a gázt a galaktikus központ felé áramoltatják, segítve a csillagkeletkezést és táplálva a szupernehéz központi fekete lyukakat. A Tejútrendszer szintén egy küllős spirálgalaxis.
Az EGS23205 Földről (illetve a Föld közeléből) látható állapota körülbelül 11 milliárd évvel ezelőtti, vagyis egy nagyon ősi galaxisról van szó. A kép alapján egyértelmű, hogy a korai csillagrendszerek között is voltak küllős spirálgalaxisok, ami azért fontos, mert hosszú ideig úgy gondolták a szakértők, hogy az ilyen összetett szerkezetű rendszerek csak későbbi fejlemények a világegyetemben.
A szerkezet feltárása a Webb érdemes, hiszen a Hubble felvételén még tűnnek ki a küllők, hangsúlyozzák a szakértők. Webb más olyan objektumokat is vizsgált már, amelyeket egykor a Hubble is rögzített. Októberben a Teremtés oszlopait, a Sas-ködben található hatalmas és látványos gáz- és porfelhőket szemlélte. Ugyanebben a hónapban a Webb csapata a Földtől 270 millió fényévre található, összeolvadó galaxisokról is készített képet, amelyeket a Hubble még 2008-ban kapott lencsevégre.
A két űrteleszkóp nagyrészt eltérő hullámhosszokon vizsgálódik figyel, a Hubble elsősorban a látható hullámhosszon, a Webb pedig elsősorban az infravörös és a közeli infravörös tartományban. Vagyis együttes működésük eredményeként nem csak jobb felbontású képet kaphatunk az univerzumról, de új szemekkel is vizsgálhatjuk az eget.
