A cápákkal kapcsolatban az a kép alakult ki, hogy nem sokat változtak az elmúlt évmilliók alatt: elő kövületekként szinte teljes mértékben megőrizték őseik anatómiai jellegzetességeit. Egy új lelet azonban kétségbe vonhatja ezeket a feltevéseket, tanúsága szerint ugyanis a modern cápák számos módon alkalmazkodtak a változó időkhöz.

Egy 325 millió évre datált észak-amerikai cápalelet vizsgálata során kiderült, hogy a kopoltyúkat körülvevő csontszerkezet sokkal inkább emlékeztet a csontos halakéra, mint a mai cápák kopoltyúíveinek struktúrájára. Az új felfedezés a legkorábbi olyan porcoshal-fosszília, amelynek kopoltyúszerkezete teljes egészében megőrződött. A struktúra ráadásul természetes helyzetében maradt fenn, vagyis térben vizsgálható, mivel nem lapult ki, ahogy a fosszíliák esetében gyakran történik.

Az Amerikai Természettudományi múzeum kutatói a körülmények szerencsés összejátszásának eredményeként tehát CT-vel is megvizsgálhatták a maradványokat. Az eredmények alapján az egykor élt állaton csontos és porcos halakra jellemző sajátosságok is megfigyelhetők.

„A cápákat hagyományosan a legprimitívebb ma is élő állkapcsos gerinceseknek tartjuk, és a tankönyvek többségét fellapozva azt találjuk, hogy állkapcsuk szerkezete nem sokban különbözik a legkorábbi ilyen állatokra jellemző struktúrától” – mondja Alan Pradel, a kutatás egyik résztvevője. „Eredményeink alapján azonban mindez nem igaz. A modern cápák anatómiája nagyfokú specializáció eredménye, és egyáltalán nem nevezhető primitívnek.”

A fej evolúciós megjelenése, vagyis az érzékszervek és az idegrendszer egyik testvégre történő központosulása után kezdett kialakulni a halkopoltyúk mai formája. Az addig a nyitott szájon át történő gázcsere helye áttolódott a fej és törzs között nyíló résre. A kopoltyúrések megjelenésével kezdődött meg a bélrendszer lezáródása és a nyelőcső differenciálódása, a kopoltyú összetett támasztóváza pedig alapvető szerepet kapott a koponya, később pedig az állkapocs formálódása során.

Az új lelet érdekessége azon kívül, hogy kopoltyúíveinek elrendeződése sokkal inkább hasonlít a mai csontos halakéhoz, mint a mai cápákéhoz, hogy az íveket apró porcdarabok választják el egymástól, amelyekhez hasonlóra eddig kizárólag csontos halakban akadtak rá. Úgy tűnik tehát, hogy a cápák kopoltyúszerkezete alapvetően átalakult az evolúció során. Hogy mi okból, azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatni tudnak a kutatók, de egy dolog bizonyosnak látszik: a cápák nem valamiféle ősi állapotban megrekedt csoport tagjai, hanem környezetükhöz folyamatosan adaptálódó élőlények.