Egy stanfordi kutatócsoport elsőként végzett pulzusmérést a hatalmas tengeri emlősöknél, és ennek kapcsán meglepő felfedezéseket tettek. Amikor a kizárólag krilleket (apró rákok) bálnák lemerülnek, hogy táplálkozzanak, szívverésük percenként 2 dobbanásra is lecsökkenhet, ami messze a hasonló méretű élőlények pulzusa alatt van. A korábbi becslések során a szakértők a testméret alapján 15 szívverés/percre tették a kutatók a bálnák nyugalmi pulzusát.

Jeremy Goldbogen, a kutatás vezetője elmondása szerint a felfedezés azért is meglepő, mert a bálnák táplálkozása rendkívül energiaigényes. Az állatok ilyenkor óriási mennyiségű vizet vesznek a szájukba, amelyet aztán sziláikon keresztül megszűrve kipréselnek. Arról nem is beszélve, hogy evés közben folyamatosan követniük kell a krillrajokat, így gyakran több mint 100 méteres mélységig is le kell merülniük.

Goldbogen és kollégái a kaliforniai Monterey-öbölben végezték kísérletüket. Ennek során egy 6 méteres rúd segítségével tapasztottak fel egy egyszerű EKG-t egyetlen kék bálnára. Az állat szívverését 9 órán keresztül tudták monitorozni, és ez alatt több százszor fordult elő, hogy a bálna percenkénti szívverése 2–8-ra csökkent.

Az állat a megfigyelési időszakban hosszú időket töltött víz alatt. Egyszer 16,5 percet volt odalent, mielőtt feljött volna levegőért, és közben 184 méter mélyre merült le. Amikor a felszínen volt, ott 1–4 perceket töltött, és ilyenkor volt a legmagasabb a pulzusa: percenként 37 szívdobbanás.

A pulzus merülés közbeni csökkentésének nagyon fontos élettani funkciója van, mivel ilyen módon az oxigéndús vér hosszabb ideig azokban izmokban maradhat, amelyekre az állatnak szüksége van táplálkozás és úszás során, mondja Goldbogen. Amikor aztán a bálna a felszínre tör, ott fokozott légzés- és szívritmussal igyekszik kompenzálni, hogy merülés közben teste más részei oxigénhiányos állapotba kerültek.

Azt azonban senki sem gondolta, hogy a bálnák pulzusa ilyen mértékben lecsökkenhet, mégis működőképes maradhat a szervezetük. Ez elképesztően rugalmas és széles határok közt szabályozható keringési rendszerről tesz tanúságot, amelynek működését még csak most kezdik megérteni a kutatók.